Ha Isten úgy akarja …

Isten úgy akarta, hogy 2019.november 23-án leüljünk együtt filmet nézni a HungaRio kávézóban. A közösség egy tagja megkért, hogy vezessem az alkalmat. Igent mondtam, bár jómagam nem olyan régóta kezdtem el járni az új imacsoportjukba, ezért volt bennem egy kis bizonytalanság, izgulás. Mikor megérkeztem, szembesülnöm kellett vele, hogy ez az érzés nem is alaptalan. Ugyanis a tévékészülék nem érzékelte a pendrive-omon lévő filmet. A laptop már igen, viszont nem is az a film volt rajta, amit megtekinteni terveztünk. – Ne hagyd rá a pendrive-od kezelését a lakótársadra! –

A probléma szerencsére megoldódott, mert voltak mellettem segítőtársak, akik kicsit jobban kezelik a technikát, mint én. Végül a filmet beállítottuk, ám elérkezett az este hét óra, és senki nem jött. Öt perc elteltével beállított egy ember. Majd elkezdtük nézni a filmet. Már egy ideje ment a mozi, amikor hátrafordultam, és nagy örömömre ültek mögöttem emberek.

A film (eredeti címe: Se Dio vuole) egy olasz vígjáték Edoardo Falcone rendezésében, mely nálunk 2016-ban jelent meg. Választásom azért esett erre a filmre, mert jókat lehet nevetni rajta, de a humoros felszín alatt nagyon is fontos, komoly témákat rejteget, melyekről beszélni kell.

A történet egy olasz családról szól. Az édesapa, Tommaso befutott szívsebész, akit a hideg intellektus vezérel a vallást nem megtűrve. Mikor megtudja, hogy fia „rossz társaságba” keveredett és szemináriumba készülne, belebonyolódik egy igen komikus hazugságfolyamba, és mindent megtesz, hogy besározza Pietro atyát; aki Tommaso szerint eltérítette a fiút a nagynevű orvosi pályától, (és apja elképzeléseitől). Miközben Tommaso hazudik Pietro atyának anyagi helyzetéről, családi állapotáról és gondjairól, megtérési folyamatot vélhetünk felfedezni a szívében, és talán egy új barátság kialakulásának kezdetét kettejük között. Az édesanya zugivó, reményvesztett nő, aki már a nagy jólétben és férje nagy egója mellett elvesztette önmagát, céljait. Tommasonak van egy házas lánya is – férjével a szemközti lakásban élnek –, akire szintén ráerőltette rideg nevelési elveit, ám igazából mindig butának gondolta, és sosem várt el tőle semmit. Ez a konfliktusforrás közöttük.

Egy banális kérdéssel indítottam. Tetszett-e a film, vagy nem, miért. Egyöntetűen azt válaszolta a csoport, hogy tetszett. Na, de miért? Mert lehetett rajta jókat nevetni. Úgy gondolom, nagyon fontos a humor az életünkben; ahogy a mondás is tartja: a hosszú élet titka a nevetés. De nemcsak a hosszú élet titka, hanem az örök élet „titka” is. Egyszer ugyanis azt hallottam, hogy az evangelizációban is nagyon fontos eszköz a humor. Így hát, miután a humorral lefegyvereztük a kedves csapatot, belevágtunk a sűrűjébe. Papi vezetéssel. Igen, hiszen Michels Antal atya (Tóni atya) is megtisztelt minket jelenlétével, és gazdagította szemszögével az eszmecserénket. Ám, nem ő volt az egyetlen megszentelt életű a csoportban.

Egy hölgy is csatlakozott hozzánk, aki az Ordo Virginum (Szüzek Rendje) tagja.[1] De miért akarná bárki a fejét a „szüzesség igájába” hajtani? Miért ellenezte olyan erősen Tommaso, hogy a fiából pap legyen? Arra jutottunk, hogy a hangsúly nem rajtunk van, és a mi elképzeléseinken, hanem Isten meghívásán és szerelmén. Előbb Ő hív meg minket, s mi aztán válaszolunk. Mi azonban emberies módon, nem látunk tovább a saját orrunknál. Tóni atya mesélte, hogy a pap lét egy jelszerep, amit nem vetkőzhet le. Bárhová megy, mindenkinek egyértelmű a külső jelekből, ő egy pap. S általában az embereknek az első megjegyzésük az atya felé: „Akkor magának nem lehet felesége.” Leragadunk a külsőségeknél, és nem értjük meg azt, ami a szívben van. A hölgy az Ordo Virginum tagjaként hatalmas örömet él meg ebben a megszentelt életállapotban. Nem ő találta ki, Isten hívta el erre az életformára. Bármire is hív minket Isten, mi abban az életállapotban, misszióban, hivatásban leszünk a legboldogabbak, mert Isten csak jót akar nekünk. Na, jó, rendben.

De mi van azokkal a papokkal, akik eltévelyednek és molesztálják a ministránsfiúkat vagy menyecskéket tartanak? Miért ellenzi a katolikus Egyház a papok számára a házasságot? Nézzünk csak át a görög katolikusok háztájára például. Tóni atya itt is kisegített minket válaszával. Egyrészt, Jézus sem házasodott meg, és Ő az igaz Főpap, másrészt ennek gyakorlati okai vannak. A pap így teljesen, minden energiáját Isten szolgálatába tudja állítani. Továbbá a görög katolikusoknál sem egy válás fordult elő. Azonban úgy gondolom, nem egymást kell boncolgatnunk, és mutogatnunk – sem a papokra, sem akár más felekezetekre nézve –, hanem egyszerűen tovább kell látnunk. Sokan azért nem járnak templomba sem, mert a pap nem tetszik nekik, vagy unalmasnak tartják a szentbeszédet. Mi ezen is elgondolkodtunk. Minden papnak saját karizmája van, ahogy nekünk is különböző karizmáink, adományaink vannak (1 Kor 12. fejezet). Nem lehet minden papnak egyformán jó rétori képessége, illetve van, akinek a gyóntatás a karizmája, mint akár Pietrelcinai Szent Pio atyának.

A teljes cikk elolvasható itt.

Létrehozva 2022. augusztus 8.