Diószegi Vilmos, az etnográfus beszámolója a szibériai sámánokról. 

Drámai játék: a sámán “utazása”
“A sámáni szertartás nemcsak gyakorlati gyógyító, jósló vagy áldozó tevékenység, hanem egyszersmind drámai is. Az ember és a világmindenség drámája, amelynek “konfliktusa” az ember és a “természetfeletti” erők között zajlik le.

Vegyünk részt egy ilyen “előadáson”. A személyes élmény érzékeltetni fogja az ott történteket. A szertartás a Jeniszej menti evenkiknél zajlott le.

A sámánsátor közepén kis máglya ég, a sátorban félhomály borong. A falak mentén csendesen beszélgetve ülnek  a nemzetségbeliek. A levegőben érezni lehet, hogy hamarosan valami rendkívüli történik, s ez a nyomasztóan várakozó érzés még fokozza az ideges ingerlékenységet, a misztikus hangulatot.

A sámán a bejárattal szemben ül. Szikár, ideges arca halvány, hallgat, figyelmes, ingerlékeny, vállát rándítgatja, s egyhén egyik oldalról a másikra hajlong. Arca rángatózik, keze remeg. Jobbra és balra szellemábrázolások hevernek, pisztrángok, szigonyok, behasított és szétfeszített botok. A máglya pisztráng alakú szellemábrázolásokkal van körberakva.

Most jelt ad a sámán. A segítő előveszi a sámán szertartási öltözetét: a köpenyt, a mellkendőt, a lábbelit, a sapkát és a kétujjas kesztyűt. Most fogja a dobot, a tűz fölé  tartja, melegíti. A meleg dob jobban szól. Halkan kipróbálja.

A teljes írás elolvasható itt.

Létrehozva 2012. január 23.