A Reaktor nagyinterjúja Csókay Andrással

alt

Azt kell mondanunk, hogy az egynapos magzat ugyanolyan emberi személy, mint amilyenek mi vagyunk. Tök mindegy, hogy tud-e beszélni, járkálni. Ez a nagy problémája nem csak Magyarországnak, hanem a világnak is. A Covid-19 elenyésző probléma ehhez képest.

A 777 keresztény híroldal kiadásában jelent meg egy majdnem kétszáz oldalas interjúkötete Istennel a műtőben címmel. Hosszú közös munka eredménye ez Martí Zoltánnal, a 777 alapítójával és főszerkesztőjével. Miért vállalta, hogy ilyen mélyen bemutassák az életét?

Huszonkét év és pár hónappal ezelőtt egy nagy változás történt bennem. Mondjuk úgy, hogy azelőtt is hívő ember voltam, de nagyon-nagyon felszínesen. Az a fajta hívő ember voltam, aki azt mondja, hogy igen, Uram, te ott vagy valahol a felhők mögött, de hagyjad csinálni az itteni dolgaimat, ehhez én jobban értek. Ez aztán a szó szoros értelmében kátyúba vitte a magán- és szakmai életemet. Hiába végeztem két egyetemet, nem volt semmilyen innovatív ötletem, kreativitás nélkül végeztem az orvosi munkámat. Ez soha nem jó. És akkor történt egy változás. Találkoztam az Úr Jézussal, misztikus tapasztalat formájában. Előtte már bűnbánatot gyakoroltam. Megnyílt a szívem, hogy visszatérjek a gyermekkorom tiszta lelkű hitébe. Ez megváltoztatta az életemet, de ezzel együtt kaptam egy feladatot is. Ez a feladat benne foglaltatik az evangéliumban: „...aki megvall engem az emberek előtt, én is megvallom a mennyei Atyám előtt. De, aki megtagad engem az emberek előtt...” És tudjuk a folytatást. Aztán Pál apostol mondja, hogy „jaj nekem, ha nem hirdetem az evangéliumot”. Szerintem ez is egy nagyon szép mondat, bár kicsit fenyegetően hangzik. A kereszténység nem is egy vallás, hanem maga az út, az igazság és az élet. Kötelesek vagyunk követni azt, amit az Úr Jézus kér tőlünk. Engem arra hívott, hogy tegyek tanúságot a saját életemmel kapcsolatban. Mondjam el, hogy mi volt az a kátyú, amibe belefutottam és onnan az imádság, és a megtérés, ami csak az elindulás és életünk végéig tart, hogyan segített ki. Kaptam egy hívást arra, hogy erről tanúságot tegyek. Megkért erre Zoli, nem volt más választási lehetőségem, mint elmondani. Jaj nekem, ha nem hirdetem az evangéliumot.

Hogyan zajlottak ezek a beszélgetések?

Eljött talán öt alkalommal és mindig kérdezett, én pedig válaszoltam. Ezekből nagyon jó beszélgetések lettek. Kettőnk műve ez a könyv. Zoli maximálisan belerakta saját magát. Azzal is szembesültem, hogy utólag sem könnyű az embernek beszélnie a viselt dolgairól. Az egy dolog, hogy ezeket a viselt dolgokat a társadalom nem ítéli el. Sőt, nemhogy nem ítéli el, hanem meg van finanszírozva mondjuk az abortusz. Velem is előfordult, hogy biztattam valakit abortuszra.

A társadalom nem ítéli el, ha valaki megunja a házasságát, fogja magát, elválik és újrakezdi az „életét”, aztán megint újrakezdi. Ezek teljesen bevett, jogi alapokkal rendelkező dolgok. Nehéz ezeket felidézni, de a Zoli kihúzta belőlem. Ezek után érdekes, hogy hogyan változott meg az életem az Úr Jézus és az imádság által, hogyan vezetett ez a kreativitáshoz, innovációkhoz. Hogyan vezetett például a sziámi ikrek szétválasztásához.

Nemrégiben kérdezték tőlem, hogy most, hogy mindent megcsináltam, mik a terveim. Ugyanaz, mint huszonkét évvel ezelőtt: keresni azt, hogy merre hív az Úr.

Arról ír egy könyvében, hogy ugyan szörnyű a tisztán materiális gondolkodás, de legalább nem farizeuskodó és ezért kezelhető. A legrosszabbnak azt tartja, ha valaki a maga módján vallásos, mert ő kiismerhetetlen. Jóra viszont egyedül az vezet, ha mindent úgy fogadunk el, ahogyan az egyház tanítja. Melyik kategóriába sorolná Magyarországot?

Nagyon különbözőek a látásmódok. Attól függetlenül, hogy valaki hiszi-e az evangéliumot, hiszi-e a keresztény tanítást, hisz-e az Egyháznak, mindenkinek a lelke mélyén ott él az Úr Jézus. Meg is mondja, hogy „...Atyámban vagyok, ti bennem, s én bennetek”. Úgy hívjuk ezt, hogy lelkiismeret. Ez Krisztus homályos hangja. Akkor is, ha te mohamedán vagy, ha hindu vagy, ha materialista vagy, a lelkiismeret hangja ugyanúgy benned van.

Mindenkinek van lehetősége, akár anonim keresztényként jól, szépen, becsületesen élnie. Ez a közös alap megvan az emberek között akkor is, ha teljesen más nézeteket vallanak. Ez egy nagyon fontos dolog. Másrészt Magyarország nem áll sokkal jobban, mint Európa. Talán a régi kelet-európai országokkal együtt mi annyira nem fordultunk el a kereszténységtől, mert nehéz a múltunk, sok hányattatáson ment keresztül az ország. Az ország vezetése pedig mégis csak keresztény szellemiségű. Ennek ellenére rengeteg visszásság van. Vannak hibák, felháborító történések. De azért az Istenben, hazában, családban és nemzetben gondolkodó irány megvan. A hajó jó irányba megy, de a hajón belül borzasztó nagy rendetlenséget találni néha.

„Szegény országnak jobb, ha a vezetői sem kirívóan gazdagok. Legyen az elitje is egyszerű. Éljék az átlagember életét, és akkor sokan követni fogják őket. Együtt fejlődjenek, gazdagodjanak az emberekkel”, írja könyvében. Hogyan valósítható ez meg a gyakorlatban?

Van erre egy jó példám. Egy kongresszuson voltam Amerikában, Floridában laktam egy jezsuita rendházban. Nagy meglepetésemre volt ott egy medence. Kérdeztem az atyát, hogy hogy-hogy van itt egy medence? Azt felelte, hogy náluk nagyon meleg van, ezért minden házban van egy medence. Ez egy mértékadó szempont. Jézus is így élt. Néha szamárra ült, de az akkori nép életének megfelelően gyalog járt. Ez fontos, mert ezzel példát tudunk mutatni a mai világunkban. Természetesen ez nem jelenti azt, hogy ne legyen valakinek kertes háza, vagy akár nyaralója, mert az már egy bevett dolog. De nem szabad kirívó gazdagságban élnie egy vezetőnek.

Szerintem a legfelsőbb szinten ez jól megvalósul. Ha veszem az államelnök urat, a miniszterelnök urat, az országgyűlés elnökét, nem látok rajtuk kirívó jelenséget. Egy tárgyalásra pedig, ahová el kell mennie több ország miniszterelnökének, menjen elnöki különgéppel, ne egy Wizz Air járattal. A második, harmadik vonalban vannak visszásságok, bűnök. Ez mindegyik rendszerben fellelhető jelenség.

A múlt heti adásunkban pont a felső középosztályról beszélgettünk. Mi lehet a közös pont szegény és gazdag életében?

Az Úr Jézus. Batthyány-Strattmann László, az orvos, elképesztően gazdag volt, mégsem élt extravagáns módon. Ha gazdag vagyok, akkor is meg kell próbálnom az alapvetőbb szükségletek szerint élni. Nem mindenféle extra vágyak szerint. Ez döntés kérdése. Nem arról van szó, hogy csak egy kiflim, egy pohár vizem és egy darab lyukas cipőm van. Belefér az is, hogy az ember elmegy télen síelni, vagy nyaralni. A lelkiismeret megadja, hogy a mindennapi életben hogyan törekedjek mértékletességre. Ez így van az orvosoknál is. Aki nagyon-nagyon gazdag akar lenni, mert a pénzt szereti, az ne menjen orvosnak. Remélem, hogy a mostani hálapénzről szóló rendelet rendbe teszi ezeket a dolgokat. Csodálatos rendelkezés a kormánytól.

Számos innováció köthető a nevéhez. Mik a kreativitás, gondolatgazdagság alappillérei? Egyre többen tanulnak felsőoktatásban Magyarországon is. Mi kell ahhoz, milyen talaj, hogy az óriási mennyiségű elsajátított tudásanyag bő termést hozzon?

Az az igazság, hogy egy nagyon gazdag belső világ kell. Ezt Freund Tamás agykutatótól tanultam. Hiába tudunk minden információt felfogni a mérhetetlenül sok agykérgi sejtünkkel és kapcsolataik által. Ahhoz, hogy azt fel tudjuk idézni az információt és ebből egy kreatív gondolat szülessen, ahhoz a mélyebb agyi struktúrák is szükségesek, ahol sokkal kevesebb jelölő és érzelmi kör áll rendelkezésre. Azt az információt tudjuk raktározni és hirtelen, nehéz helyzetben felidézni, amire rányomtunk egy mikro, érzelmi pecsétet. Ehhez gazdag belső érzelmi világ kell, amit gyarapítanunk kell. Erre a való a művészet, a kultúra és maga a hitvilág.

A mély hitvilág, a kapcsolat a Jóistennel egy nagyon gazdag belső érzelmi világot, szeretet-világot teremt. Ezzel bizony kreatív döntéseket tudunk hozni. A kreativitás, az intuíció itt, a mélyben születik, nem a felszínen. Az, hogy te sok mindent látsz és rohanva nézed az internetet, nem áll össze kreativitássá. Annyira sok innovációm nincsen. Mondjuk három fontos van, ami nemzetközileg jegyzett, ezeket mind imádság közben kaptam. A bangladesi ikerpár szétválasztásánál öt olyan innovatív idegsebészeti ötletet kaptam Jézus-ima közben, ami által meg tudtuk csinálni a műtétet.

A műtét során a legkritikusabb helyzetben visszavonultam imádkozni. Két olyan döntést tudtam hozni az Úr Jézus által, aminek következtében nem haltak bele a gyerekek a műtétbe. A műtét utáni, úgynevezett poszt-peratív szakaszban szintén hoztunk olyan döntést, ami imádság közben született. Amikor úgy volt, hogy augusztus 15-én, Nagyboldogasszony napján az egyik gyerek biztos, hogy elmegy, letérdeltünk és kértük Mindszenty József bíboros égi közbenjárását, mondjuk úgy, hogy egy csodára. Meg is történt, a legnagyobb szakmai meglepetésünkre 16-án hajnalra a haldokló gyerek jobban lett.

Ez az a hely, ahol a tudománynak vége van. Itt már csak letérdelni tudsz.

A teljes cikk elolvasható itt.

Share

Együttműködő partnerünk

Időjárás

Hőtérkép

alt

Támogatjuk a törvényes rítusváltozatokat.