Az idei globális járvány nagy árat követelt sok szempontból. Az egyik, amelyet néha figyelmen kívül hagyunk vagy alábecsülünk az, hogy elszakadunk a fontos, személyes kapcsolatoktól, a korlátozások és a távolságtartás szükségessége miatt. Néhányan szociálisabbak vagyunk, mint mások, de még az introvertáltaknak is rendszeres kapcsolatra van szükségük más emberekkel, akik segítenek egy kiegyensúlyozottabb életet élni.

Ennek eredményeként a korlátozások egy új problémát vetettek fel számunkra: Hogyan lehet újra kapcsolódni az elszigeteltség idején? Szerencsére a technológia nyújtott néhány megoldást. Most már olyan módszerekkel tudunk csatlakozni, amelyek az elmúlt évtizedekben nem voltak elérhetőek, például a Skype, a FaceTime és legutóbb a Zoom.

Az elmúlt hetekben számos Zoom találkozón vettem részt; enyhítették az értékes kapcsolatok elvesztésével járó stresszemet. A kezdeti Zoom-élményem üzleti vonatkozású volt, de azóta ez a technológiai erőforrás lehetővé tette számomra a barátaimmal és a kisebb közösségekkel való kapcsolattartást is, ami létfontosságú a lelki jólétem szempontjából.

E virtuális találkozók során gyakran eszembe jutott a Zsidókhoz írt levél 10,24–25-ben szereplő intés: „Ügyeljünk arra, hogy egymást kölcsönösen szeretetre és jó cselekedetre buzdítsuk. Saját gyülekezetünket ne hagyjuk el, ahogyan egyesek szokták, hanem bátorítsuk egymást; annyival is inkább, mivel látjátok, hogy közeledik az a nap.” Ezt a részt gyakran alkalmazzák a gyülekezetlátogatásra, de bármikor kapcsolatba léphetünk hasonló gondolkodású hívőkkel, bátorítást kaphatunk.

Mindannyiunknak biztatásra van szüksége ezekben a kihívásokkal teli időszakban. Az elektronikus megbeszélés természetesen nem helyettesítheti a személyes, szemtől-szembe történő találkozásokat, de határozottan felülmúlja azt, hogy csak a telefonban halljuk valakinek a hangját. A koronavírusról szóló hírek a vírusban szenvedők számára és az ezzel összefüggő halálesetekre koncentráltak. Viszonylag keveset mondtak és írtak arról, hogy milyen hatással lehet ránk a hosszabb távú egyedüllét.

Az elszigeteltség erős mentális szorongást okozhat, és egy kis területen bezárva lenni kevés szociális interakcióval rendkívül megterhelő lehet.

Mindannyian azt a szabadságot szeretnénk, hogy kicsit sétáljunk, elhagyjuk otthonaink határait. Szükségünk van valamire, ami elvonja a figyelmünket a problémáinkról, valamint a végtelennek tűnő járvány könyörtelen tudósításáról.

Túl sok televíziós műsor ronthatja mentális jólétünket, és így társasági lényekként társadalmi elhatárolódási dilemmába keveredünk.

Ezért lehetnek sokkal előnyösebbek a virtuális találkozók, akár csak egy másik személlyel is. A Példabeszédek könyve 27,17 azt mondja: „Vassal formálják a vasat, és egyik ember formálja a másikat.” Nemcsak baráti közösségre van szükségünk, hanem a kreatív súrlódásra is, amely abból adódik, hogy az emberek kölcsönhatásba lépnek, amikor közös küldetést folytatnak.

Ilyen időkben azonban soha nem szabad megfeledkeznünk arról, hogy mennyire szükségünk van kapcsolatra a legfontosabbal: Istennel.

Csodálatos kapcsolatba lépni más emberekkel, függetlenül attól, hogy a technológia révén vagy személyesen történik. De nem találtam semmit, ami összehasonlítható lenne azzal az idővel, amelyet az Úrral és Isten Igéjével tölthetek.

Azok számára, akik azon tűnődnek: „Hová fordulhatok olyan válaszokért, amelyekre szükségem van, hogy továbbra is tartalmas és értékes életet éljek?”, erősen ajánlom a Szentírást, hogy megtaláljuk a keresett válaszokat. Ha eltávolodtál Istentől, akkor nincs jobb időszak, mint most az újrakapcsolódásra. A Máté evangéliuma 11,28-ban Jézus Krisztus így szólít fel: „Jöjjetek énhozzám mindnyájan, akik megfáradtatok, és meg vagytok terhelve, és én megnyugvást adok nektek.” Arra vár, hogy mindannyian csak menjünk hozzá és lépjünk kapcsolatba vele ma!

A KEVE Társaság a CBMC International és az Europartners társszervezete

(forrás: keve.org, Monday Manna)

Létrehozva 2020. december 2.