2020-ban nem háború vagy diktatúra tör az életünkre, hanem a legfontosabb keresztény értékeinket, az erkölcsöt, a családot támadják, a gender-filozófia köntösébe bújtatva. Számomra nagy megnyugvás, hogy egy keresztény kormány által vezetett országban élhetek – mondta Habsburg-Lotharingiai Mihály főherceg a Vasárnapnak adott interjújában.

– Nagyon fiatalon, kétéves korában kényszerült elhagyni Magyarországot. Mikor és milyen körülmények között tudott hazatérni?

– Sajnos menekülnünk kellett 1944-ben, mert a szüleim és a nagyszüleim az első világháború utáni tapasztalatokból kiindulva, úgy gondolták, hogy nem akarnak az országban maradni, ha jönnek a szovjet csapatok. Magyarországon az élet addig nagyon jó volt hozzánk.

A családom hasonlóképpen érezhetett, mikor ezt a döntést meghozta, mint Mindszenty József hercegprímás, amikor el kellett hagynia az amerikai nagykövetséget, mert az volt életének a legnagyobb szenvedése, hogy itt kell hagynia a hazáját. Az induláskor egyébként a családom nem vitt magával semmit, mindent itt hagyott, mert úgy hitték, hogy nemsokára visszatérhetnek. Úgyhogy mindenki egy hátizsákkal indult neki az útnak, a bizonytalanság irányába. Először Ausztriába, majd Németországba, és onnan 1948-ban Portugáliába mentünk. Sajnos csak 40 év után tudtam feleségemmel és három gyermekemmel hazajönni, de ahogyan lehetőség volt rá, hogy jöjjek, megtettem. 1980 húsvétján tértem vissza először, és szerencsémre még volt lehetőségem találkozni olyanokkal, akik tudtak nekem mesélni az elmúlt időkről.

– Mikor és hogyan lett a Mindszenty Alapítvány elnöke?

– Egyre többször jöttünk Magyarországra, engem pedig egyre jobban foglalkoztatott az egyház helyzete, a vallás és az egyházi iskolák kérdése Magyarországon, így elkezdtem egyházügyekkel foglalkozni. Az volt a meggyőződésem, hogy a kommunizmus után az egyházi iskolákban folyó nevelésre nagyobb hangsúlyt és figyelmet kell fordítani. Ennek eredményképp, évekkel később, külföldi támogatók segítségével, sikerült létrehozni a Szent II. János Pál Pápa iskolaközpontot, ahova lassan 800 gyermek jár. Az alapítványi munkám mellett a legszebb örömöm, hogy ez a kezdeményezés megvalósult. Az Alapítványt egyébként maga Mindszenty József hercegprímás hozta létre 1972-ben, hogy a könyveit kiadja, és ezek bevételéből a keresztény, magyar karitatív és kulturális intézményeket támogassa, és egyben ő volt az alapítvány első elnöke is. Engem 1985-ben Habsburg Rudolf – az akkori elnök – kért fel arra, hogy kuratóriumi tag legyek. Az alapítvány legfőbb feladata, egyéb teendői mellett, hogy Mindszenty boldoggá-, majd szentté avatási eljárását előmozdítsa és véghezvigye. Mivel a hercegprímás Bécsben hunyt el, így ott lehetett csak elindítani a boldoggá avatási eljárást és csak 1989-1990 után tudtuk áthozni az egészet Magyarországra. Ekkor Habsburg Rudolf, aki nem beszélt olyan jól magyarul, azt kérte tőlem, vegyem át a pozícióját, így lettem nagyjából 30 évvel ezelőtt elnöke az alapítványnak. Egészen mostanáig, mert ennyi év után úgy gondoltam, hogy jobb helyen lenne a vezetés fiatalabb kezekben, így átadtam az elnöki széket. A kuratórium pedig egyöntetűen megválasztotta elnöknek a fiamat, Habsburg – Lotharingiai Eduárdot, Magyarország Szentszéki nagykövetét. Így az a csodálatos dolog történt, hogy a fiam lett az utódom. Remélhetőleg a boldoggá avatás időszaka hamarosan elkezdődik, a munka nagy része Rómában fog zajlani, és úgy gondolom, hogy az ügy előre mozdításában a fiam sokat fog tudni segíteni.

– Ennél nagyobb boldogság talán nem is érhetné, mint hogy a fia fogja megvalósítani azt, amiért 30 éven keresztül Ön is fáradozott. Elég régen elkezdődött már a boldoggá avatási eljárás. Hol tart jelenleg a folyamat?

– Már a nyolcvanas évek vége felé érkeztek Mindszenty boldoggá avatásával kapcsolatos megkeresések, végül 1994-ben adtuk be Rómába a kérelmet. Az alapítvány egyébként nem csak a hercegprímás boldoggá avatásával foglalkozott, részt vett többek között Salkaházi Sára, Romzsa Tódor kárpátaljai püspök, illetve két erdélyi püspök boldoggá avatási eljárásában is. A mártírok és vértanúk boldoggá avatása gyors és sikeres volt, ugyanis ezekben az esetekben egyszerűbb az eljárás, mert nem kell a csodát bizonyítani, mint a hercegprímás esetében.

Mindszenty Józsefet mi mártírnak tartjuk, de hála Istennek nem halt mártírhalált. Ezáltal azonban sokkal bonyolultabb az eljárás. Amit eddig elértünk, az egy dekrétum arról, hogy hősies fokon gyakorolta az erényeket mint Isten szolgája. Az eljárás hosszú folyamata, a tanúságtételek összegyűjtésével kezdődött. A boldoggá avatási kongregáció volt prefektusa (1998-2008), a portugál José Saraiva Martins bíboros azt hangsúlyozta: „Vigyázzunk, hogy ne felejtsünk ki semmit, mert akkor újra kell kezdeni az egész eljárást. Amit beadunk, annak véglegesnek kell lennie”.

Utána kellett például járnunk, hogy Mindszentynek az amerikai nagykövetségen töltött 16 éve alatt, milyen írásai születtek és mi lett velük azóta, mert azokról semmit sem tudtunk. Kiderült, hogy az összes anyag Washington D.C. területén, a Kongresszusi Levéltárban van. Ezeknek a papíroknak a megszerzése egy évbe telt. Összehasonlításként Romzsa Tódor kárpátaljai püspök boldoggá avatása négy hónap alatt lezajlott. Talán így már érthető, hogy miért történnek ilyen lassan a dolgok.

A teljes cikk elolvasható itt.

Létrehozva 2020. október 28.