Régen erősnek éreztem a gyűlölet szót Istennel összefüggésben, akkor is, ha a Biblia használja. Azt gondoltam, az emberek nem gyűlölik Istent, legfeljebb nem hisznek benne. Közömbösek vagy kételkedők, de nem utálják Istent, inkább csak nem érdekli őket az Isten-kérdés, vagy egyszerűen nincsenek meggyőződve Isten igazságáról. Ma már máshogy látom.

Minél alaposabban figyeltem az embereket és a köztük lévő kapcsolatokat, annál egyértelműbb lett számomra, hogy az Isten-kérdés a legmélyebb motivációs bázisa a viselkedésnek. Akkor is, ha ennek nem vagyunk tudatában. Sőt, abban is biztos vagyok, hogy a gyűlölet pontos és helyénvaló kifejezés az emberek Istenhez való viszonyulásának leírására. Emberek tényleg gyűlölik Istent, és ez mélyen meghatározza a gondolkodásukat és a cselekedeteiket. De vajon mi okuk lehet erre?

Amikor hajlandók erről őszintén beszélni, sokan a szenvedéseikért vagy a hallgatásáért vádolják Istent. Úgy gondolják, hogy sorsuk rossz alakulásáért, betegségeikért, kapcsolati nehézségeikért vagy mások szenvedéseiért Istent terheli a felelősség. Azért vádolják Istent, mert néma maradt, amikor válaszolnia kellett volna imádságokra, vagy nem tett semmit, amikor pedig hatalma lett volna segítséget nyújtani. Istent távolinak vagy közönyösnek érzik, és nem értik, miért van ez, ha létezik. Ezek a vádak azonban inkább a haragot magyarázzák, nem a gyűlöletet. Istent szerető emberek is tudnak haragudni Istenre (gondoljunk csak Jóbra vagy Jeremiásra), a harag gyakran éppen a szeretet másik oldala. A szent és jó Istenre haragudni ostoba dolog, de ez önmagában nem gyűlölet.

A teljes cikk elolvasható itt.

Létrehozva 2020. július 14.