A minap az egyik reggelt egy keresztény vezetők közötti beszélgetéssel kezdtem. Egy évtizede kezdtem közéjük járni, amikor az első és mindmáig a legnagyobb pofont kaptam meg az üzleti életben. Annak idején köteleztem el magam, hogy ha egyszer felállok és visszatérek, végig megyek minden széllel és kétkedővel szemben egy úton.

Ezen a reggelen a válság- és változásmenedzsment közötti különbségről beszélgettünk. Olyan küzdelmes hónapokon vagyunk túl. Annyian küzdöttünk annyiakért. Nem biztos, hogy én jól csináltam, nem biztos, hogy a jó utat választottam. De hiszek valamiben. Hiszek az álmomban, hiszek abban, amit eddig újraépíthettem. Egy utazásszervező cég tulajdonos-ügyvezetőjeként szeretem a munkatársaimat, az utasainkat, az ötleteinket, bármi kell ehhez erőn felül, azt megteszem, mert meg akarom őrizni ezt az értéket annak a jövőnek, amit látok.

Talán önkéntelenül is a változást keresve hoztam a döntéseimet, de most ez a beszélgetés sokat segített. Tudatosította a különbséget. Mennyi példát láttam az utóbbi időben, vállalkozótársaim döntéseit és most minden eddiginél nemzetközibb közegben dolgozva országok olyannyira különböző gondolkodásmódját.

Már a kulturális antropológia szakon is foglalkoztatott, mi történik a kultúrákkal szélsőséges helyzetben. Így van ez a vállalkozásunk pengeélre kerülésénél, a párkapcsolatunk kisiklásánál, a nagy útelágazásoknál. Letisztulás. Kirostálódik a felszín alatti lényeg és elválnak a motivációk, megmutatkozik szándék és jellem.

Bennem ez a beszélgetés aláhúzta a különbséget, megvilágította, hogy az egyetlen jó cél nem a túlélés, a régi mielőbbi visszaállítása, hanem a változás, a megújulás. Régóta kerestem az utat, az elhivatott társakat, hogy a turizmus megváltozzon. De nemcsak ennek, most mindennek, mindannyiunknak meg kell változnia. Segítség mindig, ha egy válságra változásként tudunk tekinteni. Mert akkor nem a veszteségen van a fókuszunk, hanem az új célok felállításán, meglátjuk az építés lehetőségét. Talán ha erre a három szóra gondolunk, az elsőtől eljutunk a harmadikig, az mindannyiunknak segítség lehet: válság – változás – megújulás.

Bár ne akarnánk ugyanolyanok maradni!

Sokan mondtak már sok bölcset a változásról. Amit Gandhinak tulajdonítanak a legszebb mind közül: „Te magad légy a változás, amit a világban látni szeretnél.” De ideírok most másik két idézett gondolatot, én találok bennük árnyalatot, ami segíthet, a lényeg mindazonáltal mindig ugyanaz: minden változást magunkon kell kezdeni. Ez épp elegendő feladat. És ha ez vezérel minket, akkor épp elég arra figyelni, hogy ne mást ítéljünk, idomítsunk, ne sebeket okozva harcoljunk, hanem szelíden, békét hozón magunk próbáljuk előbb megtestesíteni, amit hirdetünk. Ez éppen elég feladat… „A változás titka, hogy minden energiádat egy dologra irányítsd, mégpedig nem a régi lerombolására, hanem az új felépítésére.” (Szókratész) „Nem azért, hogy ne legyen többé, hanem azért, hogy az legyen, ami még nem volt.” (Epiktétosz)

A folyamat elején nehéz mibe kapaszkodni és az ember sokszor kilátástalannak, megoldhatatlannak látja a válságos helyzetet. Jó ilyenkor Isten erejére, megtartó ígéretére bízni magunkat: „Erőt ad a megfáradtnak, és az erőtlent nagyon erőssé teszi. Elfáradnak és ellankadnak az ifjak, még a legkiválóbbak is megbotlanak. De akik az Úrban bíznak, erejük megújul, szárnyra kelnek, mint a sasok, futnak, és nem lankadnak meg, járnak, és nem fáradnak el.” (Ézsaiás próféta könyve 40,29-31)

A KEVE Társaság a CBMC International és az Europartners társszervezete

Forrás:keve.org, Monday Manna

Létrehozva 2020. június 23.