J.R.R. Tolkien egy romantikus ember volt.

Amikor 16 éves korában megismerte későbbi feleségét, Edithet, abban a pillanatban beleszeretett, és azonnal udvarolni kezdett neki, rendszeresen elhívta a helyi teaházakba. Amikor azonban Tolkien gyámja, aki pap volt, tudomást szerzett a románcról, 21 éves koráig megtiltotta neki, hogy kapcsolatba lépjen Edithtel, nehogy emiatt ne tudja befejezni a tanulmányait. Tolkien vonakodva engedelmeskedett.

Öt hosszú évig várt arra a személyre, akiről tudta, hogy a lelki társa. 21. születésnapjának estéjén levelet írt Edithnek, amelyben szerelmet vallott neki és megkérte a kezét. Egy héttel később eljegyezték egymást készülvén a házasságra.

Tolkien egész életében szerelmes verseket írt feleségének, és barátainak küldött leveleiben csodálattal ír róla. De talán legismertebb és legszilárdabb odaadásának jele szeretett menyasszonya iránt az volt, hogy az iránta érzett szerelmét a Középfölde mitológiájába ágyazta Beren és Lúthien történetén keresztül. Keresve sem lehetne ennél meghatóbb szerelmi vallomást találni. Fiának, Christophernek ezt írja:

Soha nem hívtam Edithet Lúthiennek – de ő inspirálta a történetet, amely később a Silmarillion fő részévé vált. Először egy kis erdei tisztáson, a Yorkshire-i Roosban kezdtem el írni (ahol egy rövid ideig 1917-ben Humber garnizon előőrsének parancsnokaként szolgáltam, és akkor egy ideig ott élt velem). Akkoriban hollófekete haja volt, a bőre tiszta volt, a szeme ragyogóbb volt, mint valaha, és tudott énekelni és táncolni.

Tolkien még a halálban sem hagyta el szerelmét, Edithet. Mellé lett eltemetve ugyanazon sírkő alá, amely a Beren és Lúthien neveket viseli. Ha a mai nyelven akarnánk kifejezni, azt mondhatnánk, hogy Tolkien nagyon „szerelmes volt” a feleségébe.

Az igazi szerelem fájdalmas

J.R.R. Tolkien 55 évig élt boldog házasságban. Ezzel szemben a mai válási arány megdöbbentően magas, és egyesek az egész monogám házasság intézményét feladják, mondván, hogy egyszerűen nem lehetséges vagy nem egészséges. Mivel rendelkezett Tolkien, ami sok házasságból hiányzik? Hogyan érte el, hogy jól működjön a házassága? A válasz egyszerű: megértette, hogy az igazi szerelem magában foglalja az önmegtagadást.

A modern gondolkodásmód szerint a szerelem pusztán érzés, és elsősorban az énre összpontosít. Ha valaki izgalmas számodra, ha szapora lesz a pulzusod, ha megerősít téged és a vágyaidat, akkor a modern értelmezés szerint szerelemről beszélhetünk.

Tolkien, miközben mélyen kötődött a feleségéhez, elutasította az ilyesfajta szerelemről alkotott sekély elképzelést. Ehelyett az igazi szerelem katolikus értelmezését követte, amely a másikra összpontosít – egy olyan nézetet, amely megköveteli a természetes ösztönök megtagadását és az akarat határozott cselekedetét.

Hogy illusztráljam, milyen mély meggyőződéssel vélekedett Tolkien a házastársi szerelemről, szeretnék megosztani egy részletet a fiának, Michael Tolkiennek címzett levélből. Ez egy olyan oldala Tolkiennek, amelyet sokan nem ismernek. Azok számára, akik túlságosan szentimentális módon gondolkodnak a szerelemről, szavai sokkolóak, sőt sértőek is lehetnek. Ugyanakkor olyan igazságokat fogalmaz meg, amelyek megértése és elfogadása valódi és tartós boldogságot hoz a házasságban.  Íme a levél rövidített változata.

,,Nincs menekvés”

A férfiak nem monogámok. Nincs értelme ezt színlelni. A férfiak nem monogámok, már pusztán az állati természetük miatt se. A monogámia (noha már régóta alapvető értéknek számít az örökölt gondolkodásunkban) nekünk, férfiak számára a hit, nem pedig a test szerinti ,,erkölcsi kinyilatkoztatás”. A bukott világ lényegi következménye, hogy a legfőbb jót nem érhetjük el a szabados élvezet, vagy az úgynevezett „önmegvalósítás” révén (ez egy általánosan elfogadott szép megnevezése az élvhajhászásnak, amely teljes mértékben ellentétes a másik énünkkel); csakis lemondás és szenvedés által. A keresztény házasságon belüli hűség tehát nagymértékű megaláztatást igényel.  

Egy keresztény férfi számára nincs menekvés. A házasság segíthet szexuális vágyainak mederbe terelésében és megszentelésében, a kegyelem segíthet neki a küzdelmekben, de a küzdelem attól nem szűnik meg. Ez nem fogja kielégíteni – ahogy az éhséget is csak a rendszeres étkezés csillapítja. Amennyi nehézséggel jár a tisztaság vonatkozásában, annyi enyhülést is biztosít.

Egy férfi, bármilyen odaadóan is szerette jegyesét és menyasszonyát fiatalemberként, soha nem élhet testben és szellemileg hűségesen feleségével tudatos erőfeszítés és önmegtagadás nélkül. Nagyon keveseknek tanítják meg ezt – még azoknak se, akik ,,az Egyházban” nőttek fel. Úgy tűnik, hogy azok, akik az Egyházon kívül élnek, ritkán hallottak erről.

Amikor a varázs elmúlik, vagy kicsit megkopik, sokan azt gondolják, hogy valamilyen hibát követtek el, és még nem találták meg az igazi lelki társukat. Úgy tűnik, hogy az igazi lelki társ nagyon gyakran a következő, utunkba tévedő, szexuálisan vonzó személy. Olyasvalaki, akivel nagyon kedvező lenne összeházasodni, ha csak… Ezért van a válás, hogy beteljesedjen ez a „ha csak”.

És természetesen általában igazuk van: hibát követtek el. Megalapozott ítéletet csakis egy nagyon bölcs ember képes hozni az élete végén azzal kapcsolatban, hogy az összes lehetséges jelölt közül kivel lett volna a legkedvezőbb összeházasodni. Szinte az összes házasság, még a legboldogabbak is tévedésből születtek abban az értelemben, hogy szinte minden bizonnyal mindkét pár talán sokkal megfelelőbb társat találhatott volna (egy tökéletesebb világban, vagy akár egy kissé nagyobb ráfordítással ebben a nagyon tökéletlen házasságban). De az „igazi lelki társ” valójában az, akivel házasságban élsz. Ebben a bukott világban az egyetlen vezércsillagunk az óvatosság, a bölcsesség (ami fiatalkorban ritka, időskorban pedig túl későn találunk rá), a tiszta szív és a hűséges akarat …

(J.R.R. Tolkien levelei, 51-52. oldal)

A szerelem küzdelem

Amint mondtam, sokak számára sértő lehet Tolkien házasságról szóló egyenes beszéde. „Ha igazán szeretsz valakit – érvelnek -, akkor nem kellene, hogy nehéz legyen szeretni a másikat! Nem szabadna küzdelemnek lennie. A házasság mint megaláztatás? Milyen sértő! Nem szabad igazán szeretned a feleségedet.”

Ez a gondolkodásmód nem veszi észre a lényeget, mivel az igazi szerelem az önszeretet elleni küzdelmet jelenti. Ez egy harc a bukott és nagyon önző természetünk ellen. Önmagunknak meghalni, amely életet hoz. És az a férfi, aki őszinte magához, beismeri, hogy Tolkiennek igaza volt. A tisztaságért és hűségért folytatott küzdelem soha nem ér véget, attól függetlenül, hogy mennyire szereted a feleségedet.

A szeretet lényege az akaraterő. A házasságban az érzések jönnek és mennek. Az a házasság boldog, ahol egy férfi úgy dönt, hogy jobban szereti a feleségét, mint önmagát, ha úgy dönt, hogy a hosszú távú boldogsága érdekében feláldozza rövid távú vágyait, és inkább adni szeret, mint kapni.

És tudod mit? Azokat, akik a hűség mellett döntenek, elkerülhetetlenül utoléri a boldogság. Olyan sokan feladják, amikor a dolgok nehezebbé válnak – pont abban a pillanatban, amikor ha egyszerűen csak hűségesek maradnának és tovább küzdenének, rátalálnának a valódi boldogságra a küzdelem végén. Ahogy egy másik, boldog katolikus házasságban élő író, G.K. Chesterton írta: „Sok boldog házasságot láttam, de egyetlen összeillőt sem. A házasság valódi célja az, hogy a végsőkig harcoljunk és túléljük azt a pillanatot, amikor az összeférhetetlenség megkérdőjelezhetetlenné válik. Ugyanis a férfi és a nő természetüknél fogva összeegyeztethetetlenek. ”

Lehetséges a házasságban megélt valódi öröm és tartós boldogság. Számtalan házasság bizonyítja ezt a tényt, ahogy Tolkien házassága is. De soha nem fogjuk megtalálni ezt az örömöt, ha saját magunkra koncentrálunk. A paradoxon abban áll, hogy ahhoz, hogy megtaláljuk a kívánt boldogságot, előbb le kell mondani saját vágyainkról.   

Férfiak, ha hűséges és boldog házasságra vágytok, meg kell halnotok önmagatok számára. A feleségeiteket kell, hogy az első helyre ttegyétek. Áldozathozatal és önmegtagadás által szeressétek őt – úgy, ahogy Krisztus szerette menyasszonyát, az Egyházat. Ez az egyszerű titok, amelyet oly sokan elfelejtenek.

A cikk forrása angol nyelven (E. Cs. fordítása)

További olvasnivaló a házaspárról itt

Létrehozva 2020. január 22.