Paul H. Dembinski: Etika és felelősség a pénzügyi életben

alt

Paul H. Dembinski lengyelországi születésű, svájci közgazdász, politológus. Az Observatoire de la Finance Alapítvány ügyvezető igazgatója, a Fribourgi Egyetem tanszékvezető tanára, számos egyetem vendégprofesszora. Etika és felelősség a pénzügyi életben című könyvében nem a pénzügyi válság okaival foglalkozik, hanem arra biztat mindenkit, hogy térjen vissza az etikus gondolkodáshoz.

A szerző könyvében kifejti, hogy a II. világháborút követő „harminc dicsőséges év” vége óta, melyet az 1970-es évek válságai szakítottak meg, a pénzvilág egyre fontosabb szerepet játszik a globális gazdaságban, amit a pénzügyi technikák és modellek által megnyitott új növekedési kilátások csak tovább fokoznak. Ezért az 1970-es évek közepétől 2007-ig tartó három évtizedet „harminc euforikus évnek” nevezhetjük. Ezen idő alatt a nagyközönség, a vállalkozások és a kormányzatok (politikai színezettől függetlenül) vakon bíztak a pénzügyi technikákban, szakmákban és intézményekben. A „kollektív vakság” e három évtizedének válság vetett véget. A megrendített világ nemcsak azt vette észre, milyen aránytalan volt a korábbi fejlődés, hanem mindenekelőtt azt is, hogy „légüres térben, külső – politikai vagy etikai – kontroll nélkül ment végbe”. A „harminc euforikus évben” eltompult az emberek érzéke a józan és értelmes cselekvés iránt, az etikai kérdések pedig a háttérbe szorultak. Amikor a piaci csődök és az ismétlődő botrányok miatt a „lufi” 2007-ben kipukkadt, „kegyetlen” ébredés következett, amely a cserbenhagyottság máig erős érzését hagyta maga után. Paul H. Dembinski a könyvben nem a pénzügyi válság okaival foglalkozik, hanem arra biztat mindenkit, hogy térjen vissza az etikus gondolkodáshoz.

A szerző rámutat: a vagyon és a vagyonért vállalt felelősség az egyik legfontosabb kérdés, amellyel a különböző erkölcsi hagyományok foglalkoznak. A vagyon – különösen a katolikus hagyományban – olyasvalami, amit azért kaptunk, hogy minden ember javára használjuk. Ez azt jelenti, hogy a vagyon felhasználásának kezdettől fogva a másokkal való törődés kötelessége szab határt.

A pénzügyi életben meglévő várakozásokat és a vágyak féken tartását elemezve a professzor emlékeztet rá, hogy a „harminc euforikus évben” a pénzügyi rendszer egyre inkább magára vállalta az összegek, a fizetési határidők és a kockázatok kiegyenlítésének társadalmi feladatát. A fényesebb jövő csalóka ábrándképeitől elvakítva az egész társadalom – a háztartások, a vállalkozások és a közintézmények – hitelből kezdett élni. A világ számos helyén, elsősorban az elöregedő Nyugaton, szinte sportot űztek az adósságok és követelések termeléséből, mintha a fejvesztett előremenekülés örökké tarthatna. Ezt az illúziót a pénzügyi technikák tartották fenn, a forrását azonban máshol kell keresnünk, abban a kulturális változásban, melynek során a fogyasztói társadalom eljutott a „mindent akarok, és mindent most akarok!” hozzáállásig. „Miközben a jelenben nem voltunk hajlandók kockázatot vállalni, a kockázatokat egyre nagyobb, hatványozottan növekvő tömegben a jövőbe toltuk át, amíg a rendszer 2007-ben váratlanul elérte ellenálló képességének határát” – írja a kötet szerzője.

Paul H. Dembinski szerint a pénzügyi világnak vissza kell térnie minden hétköznapi tevékenység céljához, a szolgálathoz, és a szakmai eszközök felhasználásával kielégíteni az ügyfelek igényeit. A „harminc euforikus évben” a pénzügyi rendszer mindenféle ábrándot kínált. Immár eljött az ideje annak, hogy a közelmúlt „kegyetlen ébredésének fényében” megvizsgálja, mire is képes valójában, és elgondolkozzon arról, hogy milyen szolgáltatást tud ténylegesen nyújtani. A józansághoz való visszatéréshez szükség van a szabályozó szervek munkájára is, amelyeknek el kell dönteniük, mi az a rendszerszintű kockázat, amit a társadalom még el tud viselni.

A teljes cikk elolvasható itt.

Share

Együttműködő partnerünk

Időjárás

Hőtérkép

alt

Támogatjuk a törvényes rítusváltozatokat.