SzentLaszlofuve

Arany János: Szent László füve

Ezer év után még nem irtak nyolcszázat,

Hanem legfölebb csak nyolcvan-egynehányat,

Mikor László király, magyarok királya,

Pogány kun hadakkal háborúba szálla.

Nagy volt a vérontás, folyt a vér, mint patak,

Tőle a vizek is mind megáradtanak,

A mező sik-vér lett, mint valamely tenger,

Sziget benne a sok halomra ölt ember.

Kivel sebje nem bírt, az vérbe fúladott,

A félig elevent megfojtá a halott.

Elveszett a kun mind, vagy esett rabságba,

Egy maradt hirvinni messze Kunországba.

Fényes győzödelem, zsákmány sok és gazdag:

A magyar vitézek ezeken osztoztak;

Osztoztak, lakoztak, nagy vígan valának,

Itták áldomását a nehéz csatának.

A király ellenben csöndes sátorában

Buzgón imádkozva térdepelt magában,

Fényes győzedelmét nem tartá övének,

Hálát adva érte Ura-Istenének.

 (Arany János: Szent László füve – részlet)  

Létrehozva 2019. június 27.