Majd a halálos ágyamon megtérek!

alt

​Gyakran hallani ezt a felvetést. Az a gondolat van alapvetően mögötte, hogy megtérni nehéz és fáradságos, ha van is Isten, egyszerűbb az élet végén megtérni (hiszen úgy is megbocsát), és akkor ezzel a történet ki van pipálva, most meg jöhet a sex drugs and rock and roll.

Legalább két problémám van a gondolatmenettel. Az egyik, hogy a megtérésnek csak azt oldalát veszi figyelembe, hogy Istennek vannak törvényei (pl. VI. parancsolat: Ne paráználkodj!), de az egésznek az alapját, az élő kapcsolatot figyelmen kívül hagyja. Olyan ez, mint ha a gyereknevelésből csak a pelenkázást venném észre, és azt a tényt, hogy született egy gyermekem, én vagyok az édesapja stb. figyelmen kívül hagynám. Minimum csúsztatás.

Ez igaz az istenkapcsolatra is: nem véletlen, hogy a Tízparancsolat eredeti héber igeidejét jövőnek is lehet fordítani: vagyis, ha én, az Úr vagyok az Istened, akkor nem fogsz ölni, lopni, hazudni stb. Tehát a törvények, habár fontosak, előfeltételük az élő kapcsolat, enélkül értelmüket veszíthetik. És ez a kapcsolat rendkívül sok erőt ad már az életünk folyamán is, habár a keresztények valóban az örök életre gyúrnak, a földi létnek, nehézségeknek és szenvedéseknek is Isten az, aki értelmet adhat.

Az írás elolvasható itt.

Share

Együttműködő partnerünk

Időjárás

Hőtérkép

alt

Támogatjuk a törvényes rítusváltozatokat.