"persze a gonosz szeretné elhitetni, hogy te értéktelen vagy, meddő föld, üres puszta. Azt hazudja, hogy benned nincsenek igazgyöngyök, kár elmerülnöd önmagadban, úgysem találsz ott semmit.
...
Azt mondja, hogy szórakozz, légy vidám, élj a mának, neked úgyse ad senki semmit ingyen. Ne hidd el neki, hazudik: Te Isten gyermeke vagy
...
Tedd fel a kérdést: "valóban ajándék vagyok a másik számára, Ez a mai napom, ez a mondat, amit mondtam, ez simogatás volt? Egy kedves ölelés? Áldás? Gyógyír a másik sebére?"
Egészen biztos, hogy Isten senkit sem azért teremtett, hogy átok, nehézség, vagy keserves botrány legyen ezen a földön. Az Úr azt szeretné, hogy mindannyian a magunk módján családunk, népünk, nemzetünk, egyházunk számára az Ő áldása, ajándéka, szeretetének a jelei legyünk. Add át ajándékaidat, s így a világot továbbteremtő Isten társa leszel!"
(Böjte Csaba: Ablak a végtelenbe. Helikon, Budapest, 2009)
