Spirituális vezető

alt

Hadd meséljek el egy történetet, ami meghatározó volt számomra az apaság spirituális jelentőségének a felismerésében. Néhány évvel ezelőtt történt, hogy az egyik fiammal, aki akkor 11 éves volt, kettesben maradtunk, ami egy nagy családban ritka ajándék. Ha jól emlékszem, egy bútort igyekeztünk megreparálni. A közös tevékenység hamar elindította a beszélgetést, ami egyre mélyebb és mélyebb lett. Egyszer csak a fiam letette a szerszámot és nagy komolyan rám nézett:

– Papa, már régóta szeretnék elmondani valamit, ami nagyon nyomaszt.
– Nocsak, és mi lenne az?
– Hát…, a múltkor, az iskolában, a fiúvécében az egyik osztálytársam okostelefonján pornót néztünk… És azok a képek azóta itt vannak a fejemben… Nem tudok megszabadulni tőlük… 

Sok mindenről beszéltünk, aminek az értelmét röviden úgy lehetne összefoglalni, hogy a pornográfiával nem az a baj, hogy túl sokat mutat meg, hanem éppen ellenkezőleg, túl keveset mutat meg az emberből, a személyiségéből, a tulajdonságaiból, a valódi örömeiből, az emberszeretetéből, a szeretetvágyából, a lelki gazdagságából, a természetfelettire való nyitottságából, a jó kedvéből, a humorából, az önfeledtségéből, ami az igazi szexualitásban mind-mind benne van,

A kulcsmondat mégis hátravolt, amire egyáltalán nem számítottam, és amitől az egész beszélgetés nagyobbat fordított rajtam, mint rajta. Végezetül, mintegy összegzésként, a következőket mondta a fiam:
– Úgy örülök, hogy ezt az egészet elmondhattam neked, apa, úgy érzem, most sikerült végre megszabadulnom tőle.
Ez a mondat azóta is bennem visszhangzik, ekkor értettem meg, hogy mit is jelent az, hogy az apa a család papja. 

Olvastam. Nem tudom hol. A gyermekek vallásos tevékenységét, hitét nagymértékben befolyásolja az apa viselkedése, a valláshoz, hithez való hozzáállása. Egy apának nagy a felelősége. Nem csak pénzt kell keresnie, de a család lelkiségének kialakításában is részt kell vennie. Erre szokták azt mondani, hogy ez az asszonyoknak való, vagy az öregeknek. Ma nehéz apának lenni.

Úton útfélen azt olvasom a fiataloktól, férfiaktól és nőktől egyaránt,hogy úgy tervezik az életüket, először ki kell élni magukat. Majd egyszer jöhet a család is. Nekem ez teljesen értelmezhetetlen. Mit jelent kiélni az életünket? Tudom, ők bulizást, szabad szexet, rengeteg élmény begyűjtését értik alatta. De ki mondta, hogy ennek így kell lennie? Ne házasodj meg, amíg nem szexeltél legalább 10 másikkal, nem utaztál át három kontinensen, vagy nem próbáltad ki a drogok okozta repülést. Azt gondolom, hogy ez nagyon téves, bár ma már evidenciának vett tétel. A nagyon erőszakos élethajszolásban valóban kiéli magát és nem marad semmi annak, akit szeretnie lehetne. Ezt úgy mondom, eltékozolta az idejét. Természetesen meg kell magyarázni az eltékozolt időt és ezért az ebből fakadó feszültség legyűrésére ideológiákat, elméleteket lehet gyártani. Sőt. Szükségszerűen kell ezt megtenni, mert máskülönben szembe kellene nézni azzal, hogy a tékozlásnak következményei bizony a rossz döntésem következményei. Ezt senki sem szereti. Beismerni, hogy elrontottam. 

A teljes cikk elolvasható itt.

Share

Együttműködő partnerünk

Időjárás

Hőtérkép

alt

Támogatjuk a törvényes rítusváltozatokat.