Megrengett a föld mélye,

megmozdult a sír méhe,  

megfájdult a kobold füle

megkondult a dobhártyája,

angyal fújt a sófárjába

dördült zengett sziklát tördelt,

kobold meg a földön térdelt

mert íme kijelentetett,

ma minden beteljesedett

nincs hatalma a halálnak,

kobold hódol a Királynak

felvirrad a zengő hajnal,

szétszalad megreped az éj

érkezik ki él és ítél,

angyal száll le robban az ég

 érkezik ki él és ítél,

kerub fúj a sófárjába

megtörött a halál átka,

villámlik a sabbat vége,

megolvad a sír pecsétje

hördülve hirdeti a jót,

gördülve hirdeti a szót

nézzétek nincs itt                     

FELTÁMADOTT

—————————–

Előbb volt készen a vers és utána kaptam az ötletet, hogy keressek rá a neten a sófár hangjára. A „zörejek” tehát nem hanghibák, hanem a zsidó liturgia ékes hangszerének a sófárnak a hangjai. A hanghatásokkal együtt egy kicsit az egész olyan lett, mintha a nagypénteki sötétség és vihar végén a mennyből leszálló angyal gurítaná el a sírkövet. 

 A zsidó liturgia szerint a sabbatnak péntek este van a bejövetele, kezdete és szombat este van a kimenetele, vagyis a vége. Ekkor oltják el a szombat gyertyáit melyek a sabbat egy napos ideje alatt folyamatosan égtek, fényt adtak, várakozva a Messiás érkezésére. A sabbat vége tehát eredetileg sötét és szomorú volt, mert az ünnep elmúlt és a Messiás nem érkezett meg. Hitük szerint a Messiás egyszer és végleg egy sabbaton fog majd eljönni. A versben azonban a sabbat kimenetele azért fényes, mert az Angyal és a Kerub bejelentik, hogy érkezik a föltámadott Messiás. Kétszer jelentik ezt be, mert akkor érvényes a bizonyosság a hagyomány szerint, ha azt legalább két tanú erősíti meg. 

A vers elején egy vadállat hörgése hallható kétszer is. Arra utal, hogy hörögve menekül a halál, a vesztes alvilág az ÉLET URÁTÓL, és prüszköl attól, hogy kénytelen kelletlen, akarja, nem akarja, de hirdetnie kell a jó hírt, vagyis az Evangéliumot az alvilágban. Mert el kell mondania, hogy Jézus feltámadt és azt is el kell mondania, hogy miért, hogyan és kitől szenvedtek vereséget. És tovább hörög, menekül és prüszköl a SZENT érkezése miatt is.

 A Kerub pedig a sírkövet elgurító örömmel, gördülve hirdeti ki a világba az örömteli szót, az Evangéliumot.

Nincs itt! Feltámadott! (Mt28.6) 

A sabbat liturgiájában a kiddus kehelybe mindig annyi bort töltenek, hogy az bőségesen túlcsorduljon. Prófétai jel ez, mely Jézus véres keresztáldozatának túlcsorduló kincseit jelzi előre.

Bőséges áldást és a szívetek kiddus poharán túlcsorduló Húsvéti kegyelmeket kívánok MINDENKINEK! 

 Áldással és szeretettel! Tibor atya

Létrehozva 2019. április 21.