Rengeteg útja-módja van a böjtölésnek, de mindegyikben az a közös, hogy valami számunkra fontosról és értékesről mondunk le. A rosszról és a bűnről mindig kötelesek vagyunk lemondani, a jóról azonban, bár ez nem kötelességünk, de lemondhatunk, egy még nagyobb jó érdekében. A böjt alatt általában a táplálkozásunkba bevezetett korlátozásokat szoktuk érteni, legyen az akár minőségi (pl. az édesség, vagy hús megvonása önmagunktól), akár mennyiségi (pl. egy étkezés elhagyása, vagy háromszori étkezés egy jóllakással) kifejeződése ennek.

Érdemes azonban elgondolkodni azon, hogy a két legerősebb ösztönünk, a lét- és a fajfenntartás közül csupán az elsőben játszik fő szerepet a táplálkozás, a másodiknak az alapja és éltetője a szexualitás. Kételkedhetünk-e abban, hogy ez fontos és értékes területe az emberi életnek? Mindannyiunk válasza egyértelműen a nem.

A szexualitás fontossága és értékessége tehát megadja számunkra a lehetőséget, hogy szexböjtöt tartsunk.

Szent Pál apostol Isten csodálatos ajándékának tartotta a házastársak szexuális életét, éppen ezért figyelmezteti a korintusi híveket: „Ne tartózkodjatok egymástól, legfeljebb közös akaratból egy időre, hogy az imádságnak szenteljétek magatokat; azután legyetek ismét együtt, hogy a sátán meg ne kísértsen titeket, mivel nem tudtok önmegtartóztatásban élni” (1 Kor 7,5). Szent Pál buzdítja a keresztényeket, hogy minél gyakrabban fejezzék ki szeretetüket szexuális módon házastársuk felé, de „közös akaratból egy időre” azért megteheti a férj és a feleség, hogy az imádságnak szentelje magát, akár együtt, akár külön-külön. Ebből rögtön következik is, hogy az imádság egy nagyobb jó, mint a házastársak szexuális élete, és azért mert az imádság közvetlenül Istenre irányul, és a vele való kapcsolat megerősödése és elmélyülése a célja, visszahat majd a kisebb jó, a házastársak szexuális életének még jobbá tételére is.

Ezek szerint érdemes „egy időre”, mondjuk akár a nagyböjt idejére szexböjtöt tartani a házasoknak? Úgy gondolom, hogy azoknak a házaspároknak mindenképp, akik rendszeres és gyakori szexuális életet élnek, érdemes a böjtnek ezt a módját választani, hogy az imádság által még jobban elmélyülhessen kapcsolatuk – külön-külön, és együtt is – Istennel, és a böjt tisztító hatása következtében megújult szeretettel lehessenek majd ismét egymáséi a szex által. Az egymástól való tartózkodás megtisztíthatja ugyanis a társhoz való szexuális közeledés szándékát, segíthet az önuralom növelésében, amely megóvhat a szexuális élmények hajszolása által kialakult önzéstől, énközpontúságtól, amikor a másik személye csupán egy jó érzés eléréséhez szükséges eszközzé válik.

A teljes cikk elolvasható itt.

Létrehozva 2019. március 11.