Beszélgetés közben Kriegs-Au Emil és nővére a következő kedves történeteket mondották el Prohászka Ottokárral kapcsolatban.

1. Egyszer ebéd után mondottuk, hogy bemegyünk a városba, és szentgyónásunkat is elvégezzük. Én is elmegyek – mondotta Prohászka Ottokár. Rám fér. Amikor kijött a gyóntatószékből, annyira kacagott, hogy a teste mozgott a nevetéstől. Karjára dőlt, és a falnak támaszkodott, úgy nevetett. Nem tudtuk elgondolni, hogy mi történhetett.

Amikor kimentünk a ferencesektől, mondotta: Nem tudják, ugye, hogy miért nevettem annyira? Meggyóntam – mondotta –, hogy az egyik papommal goromba voltam. El is mondottam az esetet. Erre azt a választ kaptam: ,,Jól méltóztatott tenni, Kegyelmes Uram, mert ha ezen esetben nem kegyeskedett volna ugatni, nem méltóztatott volna jó kutya lenni.’’ Képzeljék, ezt mondotta az öreg barát – tette hozzá még mindig nevetve.

2. Ebéden voltunk Prohászka püspök úrnál. Amikor már mindenki jóllakott, kedvesen megkérdezte: Ugye nem kér többet? 24 szegény gyermek vár ám arra, amit mi meghagyunk.

3. Egyszer az inas a feketét szolgálta fel, azonban megbotlott az úton, és a kávé mind kifolyt. Kedvesen mondotta Prohászka püspök úr: Nem baj, az én kedves vendégeim megelégszenek a kávé illatával is.

4. Mint fiatal kisleány részt vettem már Budapesten a szociális munkában – mondja Kriegs-Au Emil nővére. Egyszer meghívtuk egy előadásra Prohászka püspök urat is. Mivel ismeretlen volt az előadás színhelye, mondottam, hogy én majd elkalauzolom. Engem pedig arról fog megismerni, hogy matrózsapka lesz a fejemen, és szegfű a gomblyukamban. Jártam is nagy fontoskodva, amíg csak meg nem látott Prohászka püspök úr. Az előadás után nevetve mondotta Turi Bélának: Képzelje, randevút adott nekem piros szegfűvel az a ,,Prötty’’.

Forrás

Létrehozva 2019. február 27.