Eucharisztikus csodák

alt

„Életem célja, hogy mindig kapcsolatban legyek Jézussal.”

Ezekkel a szavakkal összegezte rövid életének legfontosabb jellemzőjét Carlo Acutis (London, 1991. május 3. – Milánó, 2006. október 11.), aki tizenöt évesen leukémiában halt meg: „Jézussal, Jézusért és Jézusban élni”.

Carlo szavait idézve: „A végtelen kell, hogy legyen a célunk, nem a véges. A végtelen a mi otthonunk. A mennyország az idők kezdete óta vár ránk.” Azt is mondta: 

„Mindenki eredetinek születik, de sokan másolatként halnak meg”.

2002-ben (alig 11 évesen!), a Rimini Találkozó kiállításán Carlo úgy döntött, hogy létrehoz egy kiállítást az Egyház által elismert eucharisztikus csodákról. Ebbe a komoly munkába a családját is bevonta, és csaknem két és fél éven át dolgoztak a terv megvalósításán. A kiállítás spirituális hatását elképzelni sem lehetett a megnyitás előtt. Ma már elmondhatjuk, hogy a kiállítás a Föld minden kontinensén járt, anyaga katalógus formájában is kiadásra került.

Lelki öröksége egy weboldal, amelyről egy lengyelországi eucharisztikus csodát idézek:

2013. december 25-én a legnicai Szent Jácint-templomban szentáldozás közben egy Szentostya véletlenül a földre esett. Azonnal fölvették, és vízzel teli tartóba, majd azzal együtt a tabernákulumba helyezték. Január 4-én a Szent Jácint-templom plébánosa, Andrzej Ziombra atya más papokkal együtt nézte meg, hogy vajon a Szentostya 2 hét után feloldódott-e a vízben: „Azonnal láttuk, hogy a Szentostya nem oldódott fel a vízben, hanem felszínének egyötödén vörös foltok jelentek meg. Úgy döntöttünk, hogy tájékoztatjuk a püspököt, aki a történtek elemzésére teológiai és tudományos bizottságot hívott össze. Azt vettük észre, hogy az idő múlásával a Szentostya mélyvörös színe vörösesbarnává alakult át. (…)

2014. január 26-án a tudósok maguk vettek mintát belőle. Nekünk, papoknak egyértelmű volt, hogy csoda történt. A bizottság ellenőrizte, hogy vajon nem valamilyen gomba, penész vagy más okozta-e az elváltozást. (…) A Wroclaw-i Törvényszéki Orvostani Intézet azonnal kizárta, hogy baktérium vagy gomba okozta volna az ostya elszíneződését. Egy másik kórszövettani elemzés szerint a darabkák egy része szívizomszövethez tartozónak látszott. Szükségesnek éreztük egy második szakvélemény kikérését is, ezért a szczecini Igazságügyi Orvosszakértői Intézetbe vittük ugyanezen mintát, de annak eredetéről nem tettünk nekik említést. Az Intézet különböző vizsgálati módszereket alkalmazott. A vizsgálatot követően a szczecini Pomerániai Orvostudományi Egyetem Kórszövettani Tanszéke a hisztopatológiai kép alapján úgy vélte, hogy »a szövettöredékek harántcsíkolt izom töredékes részeit tartalmazzák«. Az egész leginkább a »szívizomhoz hasonlít, olyan elváltozásokkal, amelyek az agónia során szoktak előfordulni. Nem ellenőriztük a Szentostyán látható vért, csak azt tudjuk, hogy a szövet emberi eredetű.«

A vizsgálat eredményeit a Szentszék Hittani Kongregációja elé terjesztették, és ők elismerték az esemény természetfeletti mivoltát.Érdekes, hogy a vizsgálati eredmények hasonlóságot mutattak a Kr. u. 700-ban történt lancianoi eucharisztikus csoda eredményeivel, és más, nemrégiben történt csodákéval is, mint pl. a 2008-as lengyel sokolkoi csoda, a 2006-os mexikói tixtlai csoda, vagy az 1996-os argentin Buenos Aires-i csoda. 2016. április 17-én a Szentszék ajánlására Főtisztelendő Zbigniew Kiernikowski, Legnica új püspöke a szentmisén arra kérte Andrzej Ziombra lébánost, alakítsanak ki megfelelő megfelelő helyet a relikvia számára, hogy a hívek megadhassák neki az illő tiszteletet.”

Az írás elolvasható itt.

Share

Együttműködő partnerünk

Időjárás

Hőtérkép

alt

Támogatjuk a törvényes rítusváltozatokat.