Az élet értelmetlenségéről szólva azt mondtuk, ki kell nyitnunk szívünket, elménket a felemelő élmények felé, amelyek kívülről érkeznek és formálnak minket. Az isteni közeledés témáját egy idevágó történettel kezdem.

Levelet kaptam egy asszonytól. Azt írta, hogy a bátyja a halálán van, kórházban fekszik, és harminc éve nem járult szentségekhez. Hozzátette, hogy nemcsak rossz életű, hanem gonosz ember volt.

Rossznak vagy gonosznak lenni nem ugyanaz. A rossz ember lop, öl. A gonosz talán nem tesz ilyeneket, hanem arra törekszik, hogy elpusztítsa a jóságot másokban. Nos, ez az ember gonosz volt. Azon ügyködött, hogy megrontsa a fiatalokat; gyalázatos szórólapokat terjesztett, hogy aláássa hitüket és erkölcseiket.

A húga azt írta: „Már vagy húsz pap ment el hozzá, és mindet kizavarta a kórteremből. Kérem, látogassa meg!” Utolsó menedék lettem.

Egy este elmentem hozzá a kórházba. Öt másodpercig maradtam, mert tudtam, hogy én sem járnék jobban, mint a többiek. Viszont nem csak egyszer látogattam meg, hanem negyvenszer. Negyven egymást követő este. Második este tíz-tizenöt másodpercig maradtam, majd mindennap öt-tíz másodperccel tovább. A hónap végén már tíz-tizenöt percig voltam nála, de soha, egyetlenegyszer sem hoztam szóba a lelkét – egészen a negyvenedik napig.

A negyvenedik napon magammal vittem az Oltáriszentséget és a szent kenetet, és azt mondtam neki:
– William, maga ma éjjel meg fog halni.
– Tudom – felelte. Rákban szenvedett, arcdaganata volt; a legirtóztatóbb látványok egyike.
– Biztos vagyok benne – folytattam –, hogy ma este szeretne kiengesztelődni Istennel.
– Nem akarok. Menjen innen!
– Nem egyedül jöttem – feleltem.
– Hát kivel?
– Elhoztam az Urat. Őt is el akarja zavarni?

Nem válaszolt. Ekkor letérdeltem az ágya mellé, úgy tizenöt percre, hiszen velem volt az Oltáriszentség. Megígértem az Úrnak, hogy ha ez az ember a bűnbánat bármilyen jelét adja, mielőtt meghal, akkor kápolnát építek a szegényeknek az ország déli részén, 3500 dollárért. Hogy ennyiből nem lesz valami nagy kápolna? Nem, de nekem az rengeteg pénz volt.

Miután befejeztem az imát, megismételtem:
– William, biztos vagyok benne, hogy mielőtt meghal, szeretne kiengesztelődni Istennel.
– Nem akarok. Távozzék! – förmedt rám, majd a nővérért kezdett kiáltozni.

Az írás elolvasható itt.

Létrehozva 2018. december 21.