P. Joseph Vadakkel – Michael Heinzen: Jézus az Eucharisztia lángja

Joseph Vadakkel indiai pap misszionárius, a Legszentebb Oltáriszentség Missziós Rend (MCBS) papja. Lelkigyakorlatos központot alapított, 1977 óta Európában is tart lelkigyakorlatokat. E kötetben különböző lépések segítségével bevezeti az olvasót a személyes istenkapcsolat mélységeibe.

A könyv szerkesztője, társszerzője Michaela Heinzen asszony, aki két könyvet szerkesztett, melyekben bemutatja Joseph atya lelkiségét. Ebben a kötetben az indiai misszionárius szerző különböző lépések segítségével bevezeti az olvasót a személyes istenkapcsolat mélységeibe. Megtapasztalhatjuk Isten szeretetét, majd azt, hogyan találkozunk Jézussal és mit jelent az Eucharisztikus láng az életünkben – mindezt számos példa és bibliai esemény segítségével.

A kérdésre, hogy mikor tudjuk megnyitni lelki szemünket, Vadakkel atya egyértelműen válaszol: akkor, amikor az Eucharisztikus láng elkezd működni a szívünkben. Amikor elkezdünk mindent Jézus szemével látni, mindegy milyen probléma, szenvedés jön az életünkbe, mindent Jézus szemével kell felfogni. Krisztus pedig „hozzánk jön és segít”. A könyv írója kiemeli, hogy a Biblia 162-szer említi a mennyek országát, Jézus szájából 92-szer hallunk róla. Ebben az üzenetében a kulcskérdésről beszél, Isten országának legmélyebb szintjéről. A tanítványoknak volt elképzelésük Isten országáról, mivel Jézus gyakran beszélt róla. Azzal azonban biztos nem számoltak, hogy a mennyek országában egy gyermek a legnagyobb.

Ezzel a válasszal Jézus a kezünkbe adja a kulcsot, amivel beléphetünk Isten országába. „Ha nem lesztek olyanok, mint egy gyermek, nem juthattok be Isten országába.” (Mt 18,3) Vadakkel atya figyelmeztet bennünket: értsük meg ezt az üzenetet, fogjuk a kulcsot a kezünkbe, s akkor ki tudjuk nyitni az ajtót, és beléphetünk Isten országába. Jézus nagyon szereti a gyerekeket, és Isten sokszor beszél hozzánk a gyerekeken és a fiatalokon keresztül. Az értékes és örömteli élet titka az, hogy tegyünk valamit Istenért és felebarátunkért. Ez a két dolog „jelenti a menny megtapasztalását”. Ahhoz, hogy eljussunk idáig, meg kell változtatnunk gondolkodásunkat. Olyanná kell lennünk, mint egy gyermek, ami azonban nem azt jelenti, hogy gyerekesen viselkedjünk.

Az indiai pap misszionárius a gyerekek öt mennyei tulajdonságát sorolja fel, melyeket el kell sajátítanunk: Az Isten iránti gyermeki bizalom; a gyermeki alázat; az Isten iránti engedelmesség; a megbocsátás ajándéka; az Istentől való függés elfogadása. Ezeket kell folyamatosan gyakorolnunk, a Szentlélek erejével. Így evangelizáljuk a környezetünket, és a körülöttünk élők észre fogják ezt venni. A gyermeki lélek tisztaságára több példát is elmesél, az egyik szerint egy kisfiúnak koncentrációs nehézségei voltak, nem tudta megjegyezni a tanultakat. Ezért a karácsonyi ünnepi műsorban a tanítónő csupán egyetlen mondatot bízott rá: amikor József és a Jézussal áldott állapotban lévő Mária szállást keres, neki azt kellett mondania: „Nincs hely a szálláson nektek.” Amikor azonban meglátta a Máriát és Józsefet játszó gyermeket, a kisfiú nagyon megszánta őket. Sokáig meg sem szólalt, csak a tanítónő nógatására mondta el a szövegét. Amikor azonban Mária és József továbbmentek, utánuk kiáltott: „Várjatok, a szálláson nincs hely, de a szobámat nektek adom.”

A kötet írója tényként állapítja meg, hogy Jézust betöltötte a Szentlélek örömmel és boldogsággal. Ha kiárad a Szentlélek lángja, és mi befogadjuk, akkor kiszorít minden negatív gondolatot, minden rossz döntést és tervet. „Az ördög bennünket is meg akar kísérteni és fülünkbe súgja: nincs megoldás, reménytelen eset vagy, add fel, kövess el öngyilkosságot, beteg vagy, kilátástalan a helyzeted, nincs munkád, anyagilag összeroppantál.” Jézus azonban felszólít: „Ne legyen nyugtalan a szívetek! Higgyetek az Istenben és bennem is higgyetek!” (Jn 14,1).

Az ísmertető elolvasható itt.

 

Létrehozva 2018. október 14.