Az elmúlt hétvégén konferencián voltunk. Egyik szünetben, hogy fejünket kiszellőztessük, elmentünk a kolléganőmmel sétálni. Sétáltunk a kihalt, hűvös, őszies utcákon és kedélyesen csevegtünk, mindaddig, amíg kolléganőm elkezdett egy számomra kellemetlen témát feszegetni.
Kényszeredetten és szűkszavúan válaszolgattam, mert tudtam, hogy nem rossz szándék vezérli, csupán részben szakmai, részben emberi érdeklődés, de számomra fájdalmas dolgokat kérdezgetett, nem szívesen válaszoltam, ezért próbáltam röviden, bár kedvesen válaszolni neki. Ő nem érzékelte válaszaim kurtaságából, hogy számomra kellemetlen a téma, megállás nélkül jött egyik kérdés a másik után. Nem akartam megbántani azzal, hogy leállítom és azt sem akartam mondani, hogy váltsunk témát, mert tudtam, he elárulom a gyengeségem e téren, őt még jobban fogja izgatni a téma. Így egy fohász fakadt csak fel belőlem: Istenem, kérlek tereld más témára Anikót.
A teljes cikk itt olvasható.
