Az elmúlt évben a kath.net internetes portál tette közzé egy 15 éves diáklány levelét, melyben a salzburgi egyházmegyében élő lány a hittan órákon történő visszaélésekről mesélt. Mivel a beszámolót nagy érdeklődés követte, a kath.net felszólította olvasóit, hogy számoljanak be e téren szerzett tapasztalataikról. Az augusztus 5-én nyilvánosságra hozott első beszámoló Németországból, a Paderborn-i érsekség területéről érkezett.

A levél:

29 éves vagyok, és egy ágostonos apácák által vezetett katolikus gimnáziumban érettségiztem. Sajnos az iskolában a hittan-oktatás, melyet egy laikus tanárnő tartott, elviselhetetlenül rossz volt. Nálunk is többnyire más vallásokról folyt a szó, Istent ízzé-porrá szedték, a fogamzásgátló szer, a prűd pápa, ezek voltak a katolikus Egyház! Engem, akinek a katolikus Egyházról egészen más élményeim voltak, az osztályban csak a „hyper-katolikusként” emlegettek.

Az iskolai misén magunk kereshettünk ki a dalokat, amiket énekelni akartunk. Emlékszem, volt olyan mise, melyen gitárkísérettel a „Knocking on heavens door” vagy a „Hotel California” számokat énekeltük az átváltoztatás alatt! Senki nem mondott ez ellen semmit, de engem még ma is sokkolnak ezek az emlékek, és még mindig azt kérdezem, a pap hogyan engedhette ezt meg?

Időközben már a saját gyermekeim járnak iskolába – egy katolikus általános iskolába – és nekem már most hasfájásom van, ha a szexuális felvilágosító- és a hittan-órákra gondolok!

Legidősebb gyerekem beiskolázási-istentiszteletét egy diakónus és egy evangélikus lelkésznő tartotta!!! Szentmise nem volt! Csak színház, és én megkérdeztem, hogy miért kellett emiatt a templomba jönnünk, mikor ezt ugyanolyan jól az aulában is megnézhettük volna.

A lelkésznőnek egy baba volt a kezében, és egy afrikai gyerekről „prédikált”, ahogy ez első iskolai napját megéli. Egyetlen szó nem esett Istenről. Az egészben az volt az egyetlen „keresztényi”, hogy a végén elmondtuk a Miatyánkot…

Akkora örömmel készültem erre a beiskolázó ünnepségre, és most a fájdalomtól és a csalódástól legszívesebben zokogva rohantam volna ki a templomból. Egy kisfiú és az apja a mögöttünk levő padban arról társalogtak az egész idő alatt, hogyan tudnák új televízió-készüléküket az oltártérben felállítani, ha a templomban laknának…

Nem csoda, hogy senki nem megy templomba. Ha valaki mégis odatéved, bábszínházat kap! És Jézus a tabernákulumban látja ezt, és újra és újra végigszenvedi a megfeszíttetését, és senki nem tudja, hogy Ő ott van! Megszakad a szívem. Hogyan erősödjön a gyermekem a hitben, ha az iskolai hittanoktatás minden alkalommal legalább három fokkal visszaveti hitében?

A harmadik évben, vagyis 8 évesen!, a gyerekeknek meg kell nézniük azt az előadássorozatot, mely „Az én testem az enyém” címet viseli. Ott és az ezt követő iskolai órákon több mint alaposan világosítják fel őket a szexuális kérdésekről. De nemcsak a férfi és nő közötti közösülést mutatják részletesen a 8 éveseknek, hanem azt is elmagyarázzák nekik, hogy a homoszexualitás teljesen normális dolog.
Én már ma rosszul vagyok ezek miatt, amik az elkövetkezendő években ránk várnak. De látjuk a baptistákon, hogy mi történik, ha egy szülő nem engedi ezeken részt venni a gyermekeit.

Felfoghatatlan, hogy a szülőknek meg van kötve a kezük. Nem tudom, hova vezet mindez. Őszintén bevallom, mélyen el vagyok keseredve. Az egyetlen, amivel próbálkozhatunk, hogy gyermekeinket naponta felajánljuk Jézus Drágalátos Vérének, hogy ebben az elpornósodott világban ne romoljanak meg! SEGÍTSENEK NEKÜNK! Maguk a püspökök is elnéznek, nem tesznek ez ellen semmit, hova forduljunk így?

Forrás

Létrehozva 2011. szeptember 3.