Interjú Robert Sarah bíborossal

Ebben az exkluzív interjúban Robert Sarah bíboros, az Istentiszteleti és Szentségi Fegyelmi Kongregáció új prefektusa őszintén beszél a liturgiai csatákról, a pápa kritizálásáról, az azonos neműek házasságáról, az iszlámról és iszlamizmusról, és arról, hogy Afrika hogyan mentheti meg a Nyugatot.

Isten vagy a semmi című, Nicolas Diat-val együttműködve írt könyvének kiadása kapcsán pár napra Párizsba látogatva, az Aleteia munkatársának, Élisabeth de Baudoüinnak válaszolt az alábbi kérdésekre. Barsi Balázs OFM atya jelenleg dolgozik Robert Sarah bíboros “Isten vagy a semmi” című könyvének magyar fordításán, ezt az interjút is az ő kérésére közöljük honlapunkon. (Juventutem Magyarország honlap. A szerk.)

Eminenciáns Úr, Ön a könyvében, az Isten vagy a semmi címűben többször említi a „liturgikus háborút”, amely évtizedek óta megosztja a katolikusokat. Azt mondja, hogy ez a háború igen szerencsétlen, a katolikusoknak különösen egységesnek kellene lenniük ebben a témában. Hogy tudunk túllépni ezeken a megosztottságokon és hogy tudjuk egyesíteni a katolikusokat Isten imádatában?

Sarah bíboros: A II. Vatikáni Zsinat sohasem kért arra minket, hogy tagadjuk meg a múltat és hagyjuk el Szt. V. Piusz miséjét, amely rengeteg szentet nevelt ki, vagy hogy vessük el a latin nyelvet. Ám egyúttal támogatnunk kell a liturgikus reformot, melyet a zsinat maga is szeretne. A liturgia különleges hely, ahol szemtől szemben találkozunk Istennel, elé visszük egész életünket, munkánkat, és mindezeket felajánljuk az ő dicsőségére. Nem ünnepelhetjük úgy a liturgiát, hogy közben fegyverek vannak nálunk: a vállainkon hordozzuk a gyűlölet, harcok, a neheztelés fegyvereit. Jézus maga mondta: „Amikor tehát fölajánlod adományodat az oltáron… először menj, békülj ki testvéreddel” (Máté 5:23-24). Ebben az Istennel való „szemtől szemben” találkozásban a szívünknek tisztának kell lennie, minden gyűlölettől  és gonoszságtól mentesnek. Mindenkinek el kell távolítani a szívéből az összes olyan dolgot, ami erre a találkozásra árnyékot vethet. Ebbe beleértendő az is, hogy tiszteljük mindenkinek az érzékenységét.

Ez nem pontosan az, amit XVI. Benedek is akart?

Sarah bíboros: Igen, ez az értelme a Sumorum Pontificum motu proprio-nak (2007. július, a szerk.). XVI. Benedek rengeteg energiát és reményt fektetett ebbe a munkájába. Sajnos, nem ért el teljes sikert, mert az emberek „ragaszkodtak” saját egyedi rítusaikhoz és kölcsönösen kizárták egymást. Az Egyházban mindenkinek képesnek kellene lennie a saját érzékenysége szerint ünnepelni. Ez a megbékélés egyik feltétele. Figyelmet kellene fordítani a liturgia szépségére, annak szentségére. Az Eukarisztia nem vacsora a barátokkal, hanem szentséges misztérium. Ha buzgósággal és szépséggel ünneplik, bizonyára el lehet érni a megértést. Ám nem szabad elfelejtenünk, hogy Isten az, aki megbékít, és ez időbe telik.

A pápákról szóló fejezetben említi a kritikákat, amelyeknek ki vannak téve, még az egyházon belül is. Ferenc pápa sem kivétel: néhány katolikus a stílusát kifogásolja, amit tesz, amit mond, a kifejezéseit… Az lehet az érzés, hogy az Egyház egy szárnya nem bízik abban, hogy megtartja a hitletéteményt. Mi legyen a hívek hozzáállása a Pápához? Kritizálhatja egy katolikus Péter utódját?

Sarah bíboros: Nagyon egyszerű a válasz, itt található: mit gondoljunk egy olyan fiúról vagy leányról, aki nyilvánosan kritizálja apját vagy anyját? Hogy tisztelhetnék őt az emberek? A Pápa a mi atyánk. Tisztelettel, szeretettel és bizalommal tartozunk neki (még ha a kritika nem is látszik zavarni őt). Bizonyos dokumentumokat vagy közleményeket olvasva az embernek esetleg az lehetne a benyomása, hogy ő nem tiszteli a doktrínákat. Személy szerint én teljes mértékben bízom benne és minden keresztényt ugyanerre bíztatok. Higgadtnak és nyugodtnak kell lennünk, mivel ő irányítja a hajót. Jézus vele van, Aki azt mondta Péternek: „ én könyörögtem érted, hogy meg ne fogyatkozzék a hited, és … megerősítsd testvéreidet.(Lukács 22:32) Egy konklávé Isten akarata, Isten az, aki az Egyház számára a Pápát adja. Isten adta nekünk Ferencet, hogy napjaink Egyházát vezesse.

Mit mondjunk azoknak, akik azt állítják, hogy ő nem a „Szentlélek választása” volt?

Sarah bíboros: Ezt a kérdést teszem fel nekik: ők közvetlen kapcsolatban vannak a Szentlélekkel?

Azon európai erőkről, amelyek meg kívánják akadályozni, hogy a katolikusok gyakorolják a szabadságukat”- ön  azt írja, „a Manif  pour tous* a szükséges kezdeményezések egyik példája. A kereszténység géniuszának egyik megjelenési formája volt.” Főtisztelendő Uram, támogatja azokat a keresztényeket, akik ezrével vonultak utcára, hogy demonstrálják elkötelezettségüket a család mellett és amellett a tény mellett, hogy minden gyermeknek apára és anyára van szüksége?

* a szerkesztő megjegyzése: a „Manif pour tous” francia nemzeti mozgalom, amely békés megmozdulásokon tiltakozott a „házasság mindenkinek” törvényjavaslat ellen.

Sarah bíboros: Keresztényként az a küldetésünk , hogy tanúságot tegyünk a hitünk mellett. Tudjuk, hogy a család Isten által kívánatosnak tartott valóság. Tudjuk, mit jelent az Egyház és a társadalom számára; nélküle nincs jövő sem az egyik, sem a másik számára. Ezért a „Manif pour tous” mód arra, hogy a keresztények, akik megvédik ezt a valóságot, tanúságot tegyenek a hitükről. Nem habozok megerősíteni: teljes mértékben támogatom ezt az eseményt a különféle formáiban. Ezek az Egyházhoz és a hithez való hűség kifejeződései.

A teljes interjú elolvasható itt.

Létrehozva 2015. május 19.