Manoppello lakosai mindig is vélték, hogy a templomukban lévő Krisztus Arckép csodálatos módon rögzítődött a kendőn, amely a sírban Jézus fején volt és a feltámadás tanúja lett.

Heidelburgban, az Evangélikus Teológiai Egyetem Új Testamentum szakon, Klaus Berger professzor, a mai kor legismertebb Biblia szakértője, sok könyv szerzője, azt írja a német Focus kiadásában , hogy a manoppelloi Jézus Arckép az Evangéium első oldala. Az Evangélium szövegét megelőzi ez a feltámadási kép (…).

Zsidó hagyomány szerint ahhoz, hogy valamit bizonyítsunk bíróság előtt, kettő tanú szükséges. Itt is két tanúnk van – János és Péter, de két bizonyíték is, két darab vászon: A Torinói Lepel és a Manoppelloi Arckép. Ez tehát a feltámadás két tárgyi bizonyítéka. A feltámadás valóság, nem telológiai metafora, erről beszél a manoppelloi kép.

Zsidó hagyomány szerint a sebes és véres test temetése sok vászonkendő használatát igényelte. A haldokló Krisztus orráról és szájáról bőven folyt a vér. Valaki a kereszt alatt állók közül egy vászon kendőt nyomott az Ő arcához. Olyan erős vérzés volt ez, hogy az összehajtott kendőt többször szorították a halott arcához. Vérfoltos és vérsavós, 855 x 525 mm –s lenvászon kendő a mai napig megmaradt és a VIII.sz.-tól Spanyolország legrégebbi kincstárában őrzik, Oviedoban.

Tudományos kutatások megállapították hogy ez a len anyag az I.sz.-ból való.

Ez a Sudario, vagyis kendő, amellyel a haldokló arcát törölték a zsidó hagyomány szerint. Az oviedoi kendőn a vérfolt elhelyezkedése megegyezik a Torinói Lepel vérfoltjaival. Mindkét vásznon AB vércsoportú vér található, amely egy embertől származik. Jézus testét a keresztről való levétele után legelőször 4 m vászonnal csavarták be (sindon). Ezt azért tették, mert a zsidó hagyomány szerint nem nyúlhattak csupasz kézzel a halott testéhez. A halott szája nem maradhatott nyitva, ezért egy másik kendővel rögzítették (pathil), amelyet Dél – Franciaországban, Cahors-ban őriztek.

Ezt követöen a gyolcsban lévő testet széles vászon csíkokkal (othanie) körbetekerték, keresztbe átkötötték és kívül, belül bőven átitatták illatos olajokkal.

Az igy, bábszerűen betekert Jézus- testet sírba tették, fejére téve a felbecsülhetetlen értékű, másik kendőt.

Szent János Evangéliumában az üres Krisztus sír vászonjairól olvasunk.

,,Péter és a másik tanitvány elindult és a sírhoz sietett. Mind a ketten futottak. De a másik tanitvány gyorsabban futott, mint Péter és hamarabb ért a sírhoz. Benézett s látta a gyolcsot de nem ment be. Nem sokkal később Péter is odaért, bement a sírba és ő is látta az otthagyott gyolcsot, meg a kendőt, amellyel a fejét befödték.

Ez nem a gyolcs közt volt, hanem külön összehajtva más helyen. Most már a másik tanitvány is bement, aki először ért oda a sírhoz. Látta és hitt.” (Jn 20,5-8)

A görög nyelv kiváló ismerője Antonio Persili: Sule tracce del Risorto (Tivoli 1988) cimű könyvében felhasználva a szövegmagyarazók és egyházatyák munkásságát (Cyryl Jerozolimski, Cyryl Aleksandryski), javasolja a korrrektúrát Szent János evangéliumának (20,5-8.) részleténél: …”látta az otthagyott gyolcsot meg a kendőt, amellyel a fejét befödték és amely nem a gyolcs közt volt, hanem külön, leemelve, a betekert fej alakjában.”

Péter apostol, látván az érintetlen gyolcsot, amelyen áthatolt az imádott Jézus teste, hitt a feltámadásban, bár még nem látta a Feltámadottat. A feltámadás alatt Jézus embersége felmagasztalódott. „Mert benne lakik testi formában az istenség egész teljessége, s benne lettetek ennek a teljességnek részesei.” (Kol 2,9)

A sír gyolcsai, amelyek a halott Jézus testét körültekerték, feltámadása után összeestek, mert üresek lettek, amikor a feltámadott Test áthatolt rajtuk. A fejkendő alakja azonban megmaradt, hiszen vérrel és illóolajokkal volt átitatva és a kiszáradás után megkeményedett. Úgy vélik, hogy míg Jézus testét gondosan gyolccsal tekerték be, a kivételes tisztelet kifejezéseként, fejét drága, keleti selyemből készült kendővel takarták be. Ez a különös ereklye ma Manoppelléban található.

János apostol hat görög szó közül, amelyek meghatározzák a látás tényét, az eiden szót használta – „látta és hitt” (Jn 20,8) Ez a szó azt fejezi ki, hogy nem csak látjuk, de értjük is. Szent János ezzel akarta kiemelni, hogy amikor meglátta az érintetlen gyolcsokat, megértette, hogy Jézus teste titokzatos módon áthatolt a gyolcsokon, tehát Jézus biztosan feltámadt. Szent János rögtön hitt Jézus feltámadásában.

A feltámadó Jézus, szenvedésének, halálának és feltámadásának különleges jelét hagyta ránk a sírban lévő gyolcson:Testének mását.

Az írás korábban elolvasható volt itt.

Létrehozva 2023. szeptember 28.