Álmomban Mesteremmel tengerparton jártam, s az életem nyomai rajzolódtak ki mögöttünk:két pár lábnyom a parti homokon, ahogy Ő mindig ott járt énvelem. De ahogy az út végén visszanéztem, itt-amott csak egy pár láb nyoma látszott, éppen ahol az életem próbás, nehéz volt, sorsom mostoha.
Riadt kérdéssel fordultam az Úrhoz: „Amikor életem kezedbe tettem, s követődnek szegődtem, Mesterem, azt ígérted, soha nem hagysz el engem, minden nap ott leszel velem.
S most visszanézve, a legnehezebb úton, legkínosabb napokon át mégsem látom szent lábad nyomát! Csak egy pár láb nyoma látszik ott az ösvényen. Elhagytál a legnagyobb ínségben?”
Az Úr kézen fogott, s szemembe nézett: „Gyermekem, sose hagytalak el téged!
Azokon a nehéz napokon át azért látod csak egy pár láb nyomát, mert a legsúlyosabb próbák alatt téged vállamon hordoztalak!”
