Néhány eucharisztikus csoda a történelem lapjairól (2)

alt

Az átváltoztatott ostya élő hússá változik a keralai Rani szájában

A Kerala állam (India) Palghat kerületében található Kanjikodéból származó egyszerű falusi asszony, feleség és édesanya, Rani számos csodát tapasztalt meg: megkapta Jézus stigmáit, és olyan Mária-jelenésekben részesült, ahol a Szent anyai szeretete jeléül tejet öntött a kezébe, valamint a szentostya több alkalommal valódi hússá és vérré vált, mikor áldozott.

Először 1997-ben saját plébániatemplomában került sor erre, mikor a helyi püspök lelkipásztori látogatása során megáldoztatta. Amikor a keralai lelkigyakorlatos központban 300.000 fős tömegben a trissuri érsek, Mar Jákob Thoomknzhy kezéből fogadta az Oltáriszentséget, a szájában levő szentostya ismét valódi hússá vált, amiről film és videofelvétel is készült. Ugyanez több mint hússzor történt meg Ranival. A keralai püspökök, papok és emberek nem kételkednek a csoda hitelességében.

Jézus arca megjelenik a szentostyán Indiában

Kerala állam Chirattakonam nevű városában Johnson Karoor plébános a következő tanúságtételt tette:

A hívek javára közlöm, hogy az Oltáriszentségben, melyet a chirattekonami Szent Mária Maiankara Katolikus Templom (trivandrumi érsekség) oltárán imádásra kihelyeztünk, egy emberi arc jelent meg, mely Jézus Krisztus arcára hasonlított. 2001. április 28-án szokásunk szerint kilencedet imádkoztunk Szent Júdáshoz. kihelyeztem az Oltáriszentséget a monstranciában, és elkezdtük a szentségimádást. Szentségimádás alatt három vörös pontot láttam az Oltáriszentségen. Abbahagytam az ima felolvasását, és - mintegy belső sugallatra - csak álltam és néztem az Eucharisztiát. A kilenced befejezése után szentségi áldást adtam a híveknek, majd a monstranciára irányítottam figyelmüket. Tanúsították, hogy három vörös pontot látnak az Oltáriszentségen. Kértem a híveket, hogy folytassák az imát, én pedig az Oltáriszentséget a tabernákulumba tettem.

Április 30-án misét mondtam, majd másnap Trivandrumba mentem. Mikor 2001. május 5-én szombat reggel visszatértem Trivandrumból, kinyitottam a templomot liturgiái szolgálatra. Beöltöztem, egy világossárga emberi arc alakját láttam. Nem tudtam, mit csináljak. Néhány másodpercig szó nélkül álltam. Felszólítottam a híveket, hogy térdeljenek le és imádkozzanak. Azt hittem, csak én részesülök az élményben.

Az Oltáriszentséget a monstranciában hagytam, és megkérdeztem a ministránstól, észrevesz-e valamit az Oltáriszentségen. „Egy alakot látok rajta" - mondta.

Láttam, ahogy a hívek a monstranciát figyelik, és az alakot nézik. Elkezdtük a szentségimádást. Szentségimádás közben arra lettünk figyelmesek, hogy az alak egyre kivehetőbb lesz. Nem volt erőm szólni a hívekhez. Egy ideig oldalt álltam. Nem tudtam visszatartani a könnyeimet. Az a szokásunk, hogy szentségimádás alatt felolvasunk a Bibliából, és csendben elmélkedünk róla.

Aznap János 20,24-29-nál nyitottam fel a Bibliát; annál a résznél, mikor Jézus megjelenik Szent Tamásnak, és azt mondja neki, hogy nézze meg a sebeit. Hiába olvastam fel az igeszakaszt, nem tudtam prédikálni. Csak néhány szót szóltam, majd befejeztem az összejövetelt. Mikor a szomszédos plébániára, Kokkoduba mentem misézni, hívtam egy fényképészt, és megkértem, hogy fényképezze le az Oltáriszentséget az emberi arccal. Egy idő után még egy fotót csináltunk, majd egy harmadikat is. A fényképet két órán belül előhívta és kinyomtatta. Ha a három fényképet időrendben nézzük, egyértelműen meg lehet állapítani, hogy az alak egyre kivehetőbb lesz. Azóta sokan járnak nálunk templomba és imádják az Oltáriszentséget, melyet a monstranciában őrzünk a templom szentélyében lévő oltáron.

Cyril Mar Baselios érsek nyilatkozata

A chirattakonami Szent Mária Maiankara Katolikus Templomban történt eucharisztikus eseményekkel kapcsolatban

Kedves Testvéreim Jézus Krisztusban!

Mivel mindannyian tanúi vagyunk ennek a rendkívüli jelnek, mely az oltáron imádásra kihelyezett Oltáriszentségen fel, úgy gondolom, némi iránymutatással tartozom nektek, hogy ezt az egyedülálló jelet jobban meg tudjátok érteni.

A katolikus egyház hiszi és tanítja, hogy Urunk, Jézus Krisztus a szent Eucharisztiában valóságosan jelen van. Mióta a mi Urunk az utolsó vacsorán megalapította a szent Eucharisztiát, az egyház ragaszkodik ehhez a hitéhez, és az eucharisztia liturgikus ünneplésében gyakorolja is. A katolikus egyház hiszi, hogy Jézus Krisztus jelen van a szent Eucharisztiában - valóságosan, de szentségi formában. Tehát a kenyér és a bor színében van jelen, melyek szubsztanciája Krisztus testévé és vérévé változik. Annak alapján hisszük ezt, amit maga Jézus mondott és cselekedett az utolsó vacsorán. Ezért hisszük, hogy Urunk, Jézus Krisztus a szent Eucharisztiában valóságosan jelen van. Nem valami új dologban hisz az egyház, hanem olyanban, ami kezdettől fogva a hitletétemény és a gyakorlat része. Ez az eucharisztikus hit a katolikus egyház életében központi helyet foglal el.

Mivel Jézus valóságosan, de szentségi módon jelen van a szent Eucharisztiában, érzékeinkkel nem tudjuk megtapasztalni. Az Úr azonban - ha úgy akarja - meg tudja mutatni magát érzékileg megtapasztalható formában is olyan jeleken keresztül, melyeket érzékeinkkel meg tudunk ragadni. Az evangélium sok ilyen példát említ, amikor feltámadása után Krisztus megjelent tanítványainak, akiket a feltámadott Úrnak még meg kellett erősítenie. Ki kell azonban mondanunk, hogy az egyház nem azért hiszi, hogy a mi Urunk valóságosan jelen van a szent Eucharisztiában, mert rendkívüli jeleket tapasztal, melyekben Isten gondviselésében részesíti népét. Ezen jelek semminemű feltételét nem képezik az egyház hitének. Ellenkezőleg, hitünk a mi Urunk eucharisztikus jelenlétében azon alapszik, amit az utolsó vacsorán mondott.

Ebben az összefüggésben kell fogadnunk és értelmeznünk ezt a nagyszerű eucharisztikus jelet, melynek mi, akik most itt vagyunk, mindannyian tanúi vagyunk. A jelet mindannyian látjuk. Mivel hisszük, hogy az Oltáriszentségben a mi Urunk, Jézus Krisztus van jelen és senki más, ezért arra következtetünk, hogy az emberi arc alakja, melyet itt az Oltáriszentségen láthatunk, bizonyára a mi Urunk, Jézus Krisztus arca. Ami minket illet, eucharisztikus hitünkhöz mély meggyőződéssel ragaszkodunk. Amennyiben valaki a jelet más értelmes okra próbálná visszavezetni, próbálkozását nem ítéljük el. Ha azonban minden emberi befolyásolás kizárható, mely az eseményt előidézné, akkor indokolt hinnünk, hogy a különleges szentségi jel Urunk rendkívüli beavatkozásának köszönhető.

Számunkra, számára olyat adatott meglátnunk, amiben mindig is hittünk. Figyelmünket most arra kell irányítanunk, hogy vajon miért ajándékozza nekünk a mi Urunk ezt az egyedülálló és rendkívüli jelet. Imádságos szívvel gondolkozzunk el e szent jelkép értelméről! Ha a mi Urunk jelet ad nekünk, és ez által szól hozzánk, akkor nyilván választ is vár tőlünk. Együtt imádkozunk, és azt keressük, hogy Urunk milyen választ vár tőlünk, fejezzük ki hálánkat Neki, és imádjuk Őt teljes szívünkből kegyes gondviseléséért és szeretetéért!

Hogy az Úr a szent Eucharisztiában valóságosan jelen van, sokan tanúsíthatják. Olykor azért történik csoda, hogy a papok és az emberek kétségei megszűnjenek, máskor pedig azért, hogy a szentmisén összegyűlő emberek hite nőjön. Csodálatra méltó ez, de érzékeinkkel nehezen felfogható, a hit érzékével azonban megragadható.”

P. James Manjackal: Megérintett és meggyógyított. Marana Tha Kiadó, Budapest 2013.

Az írás első része elolvasható itt.

Share

Együttműködő partnerünk

Időjárás

Hőtérkép

alt

Támogatjuk a törvényes rítusváltozatokat.