Isten létezik, találkoztam Vele (1)

alt "André Louis-Oscar Frossard vezető kommunista fia volt; ateistának nevelték. Atyai nagyanyja zsidó, anyai nagyanyja pedig protestáns. 20 éves korában tért a katolikus hitre Párizsban, az örökimádó apácák kápolnájában. Részt vett a francia ellenállásban. 1943-bn a Gestapo letartóztatta, és internálták Montlucbe. A haláltáborból 1944-ben csodával határos módon menekült meg. Neves újságíró lett. Több rangos lapnak dolgozott. 1987-ben a Francia Akadémia tagjává választották" – írja Szabó Ferenc SJ.

Szüleimnek

SZIT, Bp. 1991

A mű eredeti címe: DIEUX EXISTE JE L'AI RENCONTRÉ

Fordította: Puskely Mária

Lektorálta: Török József

HA LETÖRT IS NÉMELY ÁG, S TE VAD OLAJFA LÉTEDRE BEOLTATTÁL ÉS RÉSZESE LETTÉL AZ OLAJFA GYÖKERÉNEK ÉS NEDVÉNEK, NE KÉRKEDJ AZ ÁGAK ROVÁSÁRA. HA MÉGIS KÉRKEDNÉL, TUDD MEG: NEM TE HORDOZOD A GYÖKERET, HANEM A GYÖKÉR TÉGED. MONDHATNÁD UGYAN, HOGY ÉN OLTÓDJAM A HELYÜKBE. EZ IGAZ. A HITETLENSÉG MIATT TÖRTEK LE. TE MEG A HIT ÁLTAL ÁLLSZ. NE LEGY HÁT FENNHÉJÁZÓ, HANEM FÉLJ!

(Róm 11,17-20)

 

„Kényelmetlenek a konvertiták”- mondja Bernanos. Ezért is meg néhány más ok miatt is hosszú ideje halasztgatom e történet megírását. Nehéz ugyanis az embernek úgy beszélnie saját megtéréséről, hogy közben nem beszél magáról, még nehezebb azonban az, hogy önmagáról szólva ne essék vagy az önelégültség hibájába, vagy abba, amit a régiek szellemesen „iróniának” neveztek; ez azt jelenti, hogy az ember alattomos módon megtéveszteni akarván mások ítéletét, valamivel több hibát tulajdonít magának, mint amit az igazság megkövetel. Mindez nem volna fontos, ha a tanúság nem volna összekötve a tanúval; az egyik azonban magával hozza a másikat, mégpedig oly módon. hogy együtt kell vállalniuk az elutasítás kockázatát.

Végül is meggyőztem magam: a tanú, még ha méltatlan is, ha egy perrel kapcsolatban megismeri az igazságot, tartozik magának azzal, hogy közölje, azt remélve, hogy ez az igazság önnön érdemei által nyeri majd meg a hallgatóságot. Saját érdemei által hiába várna erre.

Vagy, mit tudom én, különleges módon megtalálta a legvitatottabb ügyre és a legősibb perre vonatkozó igazságot; Van Isten. Én találkoztam Vele.

Váratlanul találkoztam vele - mondhatnám: véletlenül, ha egyáltalán lehet véletlenül belekerülni efféle kalandba - egy járókelő meglepődésével, aki egy párizsi utca fordulójánál a megszokott tér vagy kereszteződés helyett a házfalakat csapdosó tengert s a váratlanul elétáruló végtelent pillantja meg.

Megdöbbentő pillanat volt - s tart mind a mai napig. Soha nem tudtam megszokni Isten létét.

Barátomat keresve léptem be tizenhét óra tíz perckor a Quartier Latin egy kápolnájába: tizenhét óra tizenöt perckor pedig olyan barát társaságában lépte, ki onnan, aki nem erről a földről való.

Amikor beléptem, szkeptikus és szélsőbaloldali ateista voltam, ill. ami e kettőnél még több, közömbös; ezerféle dolog foglalkoztatott, csak Isten nem, akit már tagadni sem akartam, mivel úgy tűnt: az emberi tudatlanság és félelem számlájáról már régen te van írva; néhány perc múlva ugyanonnan mint „római apostoli, katolikus” léptem ki. S kimeríthetetlen öröm hullámai emeltek föl és ragadtak magukkal.

Húszéves voltam, amikor beléptem. Kilépve pedig keresztségre kész gyermek, aki tágra nyitott szemmel tekintett szét maga körül, nézte ezt az eget, amelyik nem üres többé, ezt a várost, amelyik nem tudta, hogy a levegőben lebeg, a fényes nappal sötétségben járó embereket, akik nem látják a világ függönyén keletkezett hatalmas hasadást. Megszokott érzéseim, képvilágom, fogalmi rendszerem nem létezett többé; szokásaim eltűntek, ízlésem megváltozott.

Nem tagadom, hogy az efféle váratlan jellegű megtérés megrázó, sőt megengedhetetlen lehet azon kortársaink számára, akik a misztikus villámcsapás helyett jobban szeretik az értelmi megfontolások útját, s egyre kevésbé becsülik, amikor az isteni beleavatkozik a mindennapi életbe. Bármennyire összhangban akarok is lenni korom szellemével, mégsem szolgálhatok a lassú feldolgozás jelzéseivel ott, ahol hirtelen változás ment végbe. Nem kínálhatom fel e változás közvetlen vagy távoli pszichológiai okait, minthogy ezek az okok nem léteznek. A hithez vezető utat sem vagyok képes leírni, mivel egy egészen más úton jártam s egészen másra gondoltam, amikor hirtelen valami csapdaféleségbe estem. Ez a könyv nem azt mondja el, hogyan jutottam el a katolicizmushoz, hanem azt, hogy miközben egyáltalán nem arra igyekeztem, hogyan találtam magam hirtelen benne. Nem egy értelmi kibontakozás elbeszélése következik most, hanem - hasonlóan egy baleseti jegyzőkönyvhöz - egy váratlan eseményről szóló beszámoló. Nem azért kell viszonylag hosszan beszélnem gyermekkoromról, hogy hitelességem kedvéért hangsúlyozzam az előzményeket, hanem azért hogy világossá váljék: a velem történteket semmi sem készítette elő. Az isteni szeretet ingyenes tette volt. S ha el vagyok is szánva arra, hogy gyakran első személyben beszéljek, ez csak azért történik, mert számomra teljesen világos - amint az mindenki számára azonnal teljesen világos lesz -, hogy nekem semmi szerepem sem volt megtérésemben.

Nem elég ezt mondani, bizonyítani is kell.

Íme a tények.

Apám faluja volt az egyetlen Franciaországban, ahol zsinagóga állt és nem templom.

Réttel és köddel körülvett helység. Belfort után egyike azoknak a keleti vidékeknek, amelyek csak lassan nyílnak meg a napnak, s ahol a ligetek mögött a megszállás sápadt emlékei sorakoznak. A házak, elzászi módra, egészen szemükig húzzák cserép-sapkájukat. jól nekitámaszkodnak a töltésnek, hogy ellenálljanak a szélnek.

A mező agyagos földjébe süllyedve itt is, ott is néhány szürke kő; a régi német határ maradványai vagy egy katona sírja; itt, gránitba vésett sisakjával egy osztrák katonatiszt, amott Pégoud, a repülő, aki a dicsőség és a lángok rövid parabolája után merev szitakötőként zúzta össze magát e kis erdő szélén.

A négyszáz lelket számláló Foussemagne falut őrködő fenyőfák fekete alabárdjai övezik; az agyagos völgykatlan cseréptetőinek egyenetlen kéményein időnként a gólyák adnak egymásnak randevút, két vörös vonalat húzva egy elkopott Brueghel-vászonra.

A hely urai, a Reinach-Foussemagne grófok liberális szellemétől vonzva, a középkor vége felé egy elég népes zsidó csoport telepedett meg a falu szívében.

Együttműködő partnerünk

Időjárás

Hőtérkép

alt

Támogatjuk a törvényes rítusváltozatokat.