Olvasnivaló

Nagy a baj, ezért rengeteg munkát adunk a Szűzanyának, az angyaloknak és a szenteknek. Védelemért, a járvány megszűnéséért és gyógyulásokért könyörgünk, odatesszük magunkat ezerrel. Végre!

A Szentlélek is, az angyalok is csendben, a szív csendjében beszélnek hozzánk. Sokkal fontosabb az, amit ők mondanak nekünk, mint amit mi mondunk nekik. Nem süketek, elsőre megértik és teszik, amit értünk tehetnek. A kérdés az, mi hajlandók vagyunk-e meghallani mindazt, amit segítő szolgálatuk közben ők mondanak nekünk? Nem vagyok egyedül, aki Szent Rafael arkangyalhoz fordultam imában.

Az öttusában a szellemi és fizikai kimerültség állapotában az ember vizsgázik: kiderül róla minden. A válság idején is megismeri magát az ember, és ez a hiábavalóbb dolgoktól a lényegibbek felé terelheti – vélekedik a magyar sportlegenda, Balczó András. A háromszoros olimpiai és tízszeres világbajnok egykori öttusázó szerint isteni figyelmeztetés a mostani járvány, és sokan tanulni fognak belőle, megváltoztatják gondolkodásmódjukat. Interjúnk.

Tanácsok ateistáknak hat pontban

Jó ateista?? Egy keresztény erre azt mondaná, hogy ez paradoxon, hiszen Isten van, ergo nem lehet az ateizmust “jól” csinálni. Mégis jónéhány hitvédelmi beszélgetés után felmerült bennem néhány szempont, amit figyelmébe ajánlanék azoknak, akik keresik Istent, vagy épp nem keresik, csak szeretnek vitatkozni a hívőkkel. Különösen azért jött el az ideje ennek a cikknek, mert oldalunknak egyre több olyan hűséges olvasója van, aki nem hisz Istenben. Talán most számukra is tudok lelki táplálékkal szolgálni. 

Egy középkori történet szerint Al-Hakim kalifa, Egyiptom muszlim uralkodója elrendelte, hogy 9 évre zárjanak be minden templomot.

Nem sokkal később végigment a keresztények egyik utcáján. Minden házból azt hallotta, hogy imádkoznak és Istent dicsőítik.

Erre azonnal megparancsolta: „Nyissátok ki a templomokat, és hagyjátok imádkozni a keresztényeket, ahogy akarnak. Be akartam zárni minden utcában egy templomot, de most látom, hogy ezzel minden házban megnyitottam egyet."

Lackfi János a karantén-életről a Mandinernek

"Az ember a karanténban is ki tudja tömködni az idejét lázongással, gyűlölködéssel, háborgással, a legfrissebb járványügyi adatok után kereséssel, a többi hülye felvilágosításával fröcsögő kommentekben. Tudunk mi elég zajt csapni, hogy ne halljuk a saját belső csöndünket. Most viszont eljött az ideje az elengedésnek.” Lackfi Jánossal beszélgettünk életről, hitről, kétségekről és reményekről karantén idején. Vallja: most, hogy a nagyobb bajt elkerülhessük, el kell engednünk egy csomó, fogunk közé szorított dolgot, és zuhanyoznunk kell a kegyelemesőben. Interjúnk!

Engedjék meg, hogy előre bevalljam: ha egyházmegyém a Seattle-i érsekség példáját követi, és felfüggeszti a mise nyilvános ünneplését, akkor keresek egy papot, aki nyitva hagyja az ajtót, amikor „privát” misét tart.

Nem feltétlenül szükséges, hogy áldozni tudjak. Ha a közegészségügyi aggályok ezt lehetetlenné teszik, legyen így. De rendszeresen részt kell vennem a szent áldozatban; nélküle az életnek nincs értelme. Ha a mise „föld alatti” lesz, akkor én is.

Van egy társadalmi-kulturális és szellemi „összkép”, melyet szem előtt kell tartani mindazoknak, akik harcolnának olyan különleges problémák ellen, mint az abortusz, a transzgenderizmus és a harcos tudományoskodás.

A nemzetiség, a szuverenitás és a belegyökerezés miatt aggódók szemszögéből logikus az a megállapítás, hogy a katolikus tradíció legmeghatározóbb fenntartóinak a globalizáció legszembetűnőbb ellenzői között kell lenniük. Mert a maga módján a patriotizmus, ami ellentétben áll a globalizmussal, kritikus része a katolikus hagyománynak, ahogy azt Boldog Stefan Wyszynski teljesen jól felismerte. „Szeretnénk segíteni testvéreinknek - mondta egyszer a bíboros honfitársainak -, hogy etessék a lengyel gyermekeket, hogy itt szolgálják őket és tegyük kötelességünket, mintsem átadjuk magunkat a kísértésnek, hogy ’mentsük meg a világot’ a saját hazánk árán.”

Akár Milne is megírhatta volna már 1926-ban: mi a teendő egy ilyen helyzetben. De nem tette. Negyven évvel később a Beatrice zenekar viszont megénekelte, majd 2020-ban egy négy gyermekes anyuka is leírta. A szerk.

1.

- Tudod, mit csinálunk most, Malacka?
- Mit csinálunk, Micimackó?
- Most szépen hazamegyünk, otthon maradunk, és még az orrunkat se dugjuk ki onnan!
- Soha többet??

Beszélgetés Mihalovics Mihály görögkatolikus kórházlelkésszel

Egy családos pap, aki a haldoklóknak nyújt lelki támaszt. Félelemről, imáról és megváltozott feladatokról kérdeztük Mihalovics Mihály budapesti kórházlelkészt, aki rámutatott: a karantén nem zár el Istentől.

A napokban, amikor a koronavírus járvány miatt egyre többet panaszkodunk fizikai mozgásterünk beszűkülése miatt, eszembe jutott egy korábbi olvasmányomból egy félperces írás. Nem tudtam szabadulni az üzenetétől, újra megkerestem.

Szabadnak lenni