Az anya-lánya honlapon találtunk erre az ötletre, melyet jó szívvel ajánlunk nem csak karácsonykor, de más alkalmakra is egy családi, baráti, kisközösségi beszélgetéshez - vagy éppen helyette. A szerk.
A kártyákon olyan kérdéseket találsz, amelyek segítségével jó hangulatú, vidám, feltöltő beszélgetést folytathattok – ráadásul jobban meg is ismeritek egymást. Így tematizálva a beszélgetést sokkal könnyebb lehet megélni azt a bizonyos “összetartozás-érzést”, amire vágyunk karácsonykor.
A "Mea culpák" árnyékában
piros lombokra vár a fagy.
A dermeteg, barna sárban,
holdkaréj fehér sugarában
a bűnbánat magadra hagy!
1. Ne gondolj arra, hogy Karácsonyt ünnepelj, amíg valakivel haragban vagy: egy idegennel, rokonoddal vagy önmagaddal. Békülj ki magaddal és az emberekkel, hogy te legyél az az ajándék, amely boldoggá teszi az ünnep szívét. Ha lehetetlen kibékülni valakivel, mert ellentmond a békének, őrizd meg a békédet, menj el rosszindulat nélkül, és imádkozz érte.
2. Készítsd elő lelki házadat a Karácsonyra, és díszítsd fel olyan spirituális erényekkel, mint a böjt és a gyónás, mielőtt feldíszítenéd a házat ünnepi díszekkel és Karácsonyfával.
Egy turista Mexikóban megdicsérte a helyi halászokat a kifogott halak minőségéért, majd megkérdezte tőlük: mennyi időre van szükségük ahhoz, hogy kifogják? A halászok pedig ezt válaszolták neki:
"Nem sokra"
Megkérdezte tőlük: Miért nem fordítanak rá több időt és halásznak többet?
A halászok világossá tették, hogy a kevés fogás elegendő a saját és családjuk szükségleteire!
Az Opus Mystici Corporis (OMC) Archívum a Pázmány Péter Elektronikus Könyvtár alkönyvtáraként érhető el, az OMC Kiadó minden könyvének digitális változatát tartalmazza, és ingyenesen használható.
Talán nincs olyan magyar hívő, aki a kommunista diktatúra idején ne olvasott volna Opus Mystici Corporis (OMC) által kiadott könyvet. Abban az időben a diktatúra szinte megbénította a magyar egyházi könyvkiadást, és az OMC könyvek nagymértékben segítettek a keletkezett űr betöltésében.
A Szalézi Család gyöngyszemének nevezik. 14 éves korában kiugrott az ablakon, hogy megőrizze női méltóságát. Megbénult, és élete végéig ágyhoz volt szegezve. Éveken át minden nagypénteken átélte Jézus szenvedését. 1944-ben Alexandrina szalézi munkatárs lett. Imáit és szenvedésit a fiatalokért és a munkatársak életszentségéért ajánlotta fel.
Balasarban (Portugália) született 1904. március 30-án; április 2-án, Nagyszombaton keresztelték meg. Hitbéli neveléséről édesanyja és testvére Deolinda gondoskodott. Amikor 7 éves lett, Póvoa do Varzimba küldték egy ács családjába, hogy ott járhasson iskolába, mert Balasarban nem volt iskola. Itt lett elsőáldozó 1911-ben és következő évben Oporto püspöke meg is bérmálta.
Köszönöm azt a képességet,
amellyel mindig megérzed, ha gond gyötör
vagy problémáim miatt alvatlan éjszakáim vannak.
Idén – 2022 – februárban Franciaországban vendégeskedtem egy nagycsaládnál – 6 gyermek [8, 6, 5, 4, 2 éves és 3 hónapos] – és az ottani tapasztalatomat osztom meg, leginkább a magyarországi templomba járó katolikusok számára.
Nem véletlen a mondás: “mindent meg lehet oldani, csak akarni kell“. A sok gyermek mellett is időben el lehet készülni, és időben el lehet indulni.
A képhez tartozó történet pedig:
Szentmisére a ~20km-re található – a hagyományos rítust követő – kapucinus szerzetesek kolostorába jártunk. Az út kb. ~20 perc volt, így elméletileg a legkésőbbi indulás 9:40 volt, hogy a 10:00 órakor kezdődő szentmisére odaérjünk.
„Ma arról gondolkodtam, hogy mit csináljak én, öreg fejemmel? Erőm kevés, és szemlátomást egyre fogy. Életem során több ízben véltem úgy, hogy közel vagyok a halálhoz. És – micsoda ostobaság – mindig elfelejtettem, s igyekeztem elfelejteni – de mit? Azt, hogy meghalok, hogy a halál, ha öt, tíz, húsz, harminc évre is, de mindenképpen igen közel van. Most már, éveim multán, természetesen közel érzem magam a halálhoz, és már nincs értelme megfeledkeznem róla, meg nem is lehet. Ugyan mit csináljak, én, öreg, tehetetlen ember? – kérdezgettem magamtól. S úgy tetszett, semmit, mivel semmihez sincs erőm. De ma tisztán megértettem a világos és örömteli választ. Mit csináljak? Hiszen már bebizonyosodott, hogy meg kell halni. Jelenleg ez a feladatom, mindig is ez volt. És minél jobban kell elvégeznem: helyesen közeledni a halálhoz, és úgy meghalni. Szép és elkerülhetetlen feladat áll előttem, és én még valami mást keresek. Ennek nagyon megörültem. Mindinkább úgy tekintek a halálra, a meghalásra, mint ami nem a feladat vége, hanem maga a feladat.” Tolsztoj, Napló 545.
Támogatjuk a törvényes rítusváltozatokat.
