(részlet a szerző Lelkiségek, mozgalmak, közössége, utak c. írásából)
A katolikus lelkiségi mozgalmakról, különösen a II. vatikáni zsinattól kezdve, egyre erősödő hangok, vélekedések fogalmazódtak meg az egyházban. II. János Pál pápa a zsinati tavasz gyümölcsének nevezi őket. Az 1985. évi püspöki szinódus pedig záródokumentumában ezt rögzíti: „Az apostoli mozgalmak és az új lelkiségi mozgalmak, ha az Egyházzal teljes közösségben maradnak, a jövő igen nagy reménységeivé válhatnak.” Néhány pap és főpap véleménye szerint viszont az lenne a legjobb, ha az egyház szervezetével azonosulva visszatérnének a plébániai életbe, oda integrálódva hasznosítanák magukat anélkül, hogy saját identitásukat hangsúlyoznák.