(részlet egy listalevélből)

Kedves Barátom!

Az alapvető szemléletbeli tévedés ott van, hogy kizárólag a következmények szempontjából ítéled meg az emberi cselekvést, holott minden cselekvésnek megvan a lényege, belső mivolta. A cselekvés erkölcsiségét lényegén kívül befolyásolják a szándék, a körülmények és a következmények. De ha a cselekvésünk belső mivolta, lényege rossz, akkor a cselekedet ÖNMAGÁBAN ROSSZ.

Ami önmagában rossz, az TILOS is önmagában, függetlenül a szándéktól, a körülményektől és a következményektől. A cél nem szentesíti az eszközt. Tehát az önmagában rossz cselekvés tilalma természettörvény, amely alól NEM LEHETSÉGES KIVÉTEL.

Te az “önmagában rossz” kifejezést hibásan használod. Nem tudom, tanultál-e erkölcsteológiát, de ha igen, rosszul tanították (amin nem volnék meglepve), vagy nem értetted meg.

“Nem igaz az, hogy: a szexuális érintkezésről való részleges vagy teljes lemondás nem tartalmaznak semmit, ami önmagában rossz volna. Ez majdnem olyan, mintha azt mondanánk, hogy a szentáldozásról való lemondás nem tartalmaz semmi olyant, ami önmagában rossz volna, hiszen a “házasélet élése” a házasság szentségének legmélyebb megélése.”

Itt leírtál ezzel valamit, ami élesen ellentétes a Katekizmussal. A 2370. pont világosan kimondja: az időszakos megtartóztatás, továbbá az élet továbbadása szabályozásának az önmegfigyelésen és a terméketlen periódusok kihasználásán alapuló módszere, megfelel az erkölcsiség objektív kritériumainak.

Ami érvedet illeti: nem áldozni bizonyos helyzetekben nemhogy rossz volna, hanem az egyetlen helyes magatartás (pl. halálos bűnben, vagy ha negyedórája ettem, vagy ha fürdőruhában vagyok). Önmagában rossz az, ami minden körülmények között rossz. Ez sohasem egy cselekvés elmulasztása (számos jó cselekedetet mulasztunk el minden bűn nélkül), hanem aktív cselekvés, amely belső ellentmondást tartalmaz, mint pl. az istenkáromlás (a nyelv Isten imádására való, ellenkező használata belsőleg, önmagában rossz).

Ilyen belsőleg rossz cselekvés MINDEN nemi aktus a házasságban, amelyet aktív beavatkozással megfosztunk termékenységétől. A gyermeknemzés útjának megnyitása (“Szaporodjatok és sokasodjatok”) és az egyesülés (“a kettő egy test lesz”) biológiailag egyetlen aktus, vagyis maga a Teremtő egységes célra alkotta a nemiséget, még ha az két konstitutív elemből épül is föl.

Ha a gyermeknemzést kivesszük belőle, már az egyesülés se teljes, mert az új élet fakadásának tagadása mindkét fél odaadását megcsonkítja. Páros kielégülés történik, nem feltétel nélküli odaadás; ezzel a nemi aktus hazuggá válik. Ez az egyházi dokumentumokban jól ki van fejtve, Te mindezt figyelmen kívül hagyod, akár mert nem vetted a fáradságot, hogy elolvasd azt, amit tagadsz, akár pedig mert nem tartod tiszteletben a tanító Egyház tekintélyét.

A nemi aktus megfosztása termékenységétől önmagában rossz és ezért a körülményekkel nem indokolható. Vagyis nem elég “általában” teljesíteni a célt, minden egyes aktus meg kell feleljen a saját természetének. Az aktus belső természete helyett a következményekben való gondolkodás a leggyakoribb hiba, amit itt elkövetnek, Te is ezt követed el.

A nagyobb szeretet pedig nem az élvezetvágy kielégítésében van, hanem a lemondásban. Ez NEHÉZ, és ez a probléma igazi kulcsa. Hogy lemondásra, kereszthordozásra vagyunk hivatva. “Akik pedig Krisztus Jézuséi, megfeszítették testüket a vétkekkel és kívánságokkal együtt. Ha a Lélek által élünk, járjunk is a Lélek szerint” (Gal 5,25).

Vádolnak azzal, hogy celebsz létemre nem vagyok képes megérteni a házasok problémáit. Nos,naponta húsz-harminc embert  gyóntatok (lehet, hogy régebben hosszabb gyóntatási időm volt), legtöbbjük házas, sokan fiatal házasok. Ami pedig a celebsz állapotot illeti, most nincs időm részletezni (pedig terveztem), de az is tartalmaz ám némi lemondást. Ez azonban csak külső burka a dolgoknak, belül szépség és gyönyörűség van, Isten boldogító jelenléte – a házasok számára is.

Ez kívánom neked is, barátom. Az igazság szabaddá tesz.

Jézusban

Gábor

Létrehozva 2022. november 4.