amorth

Félelem az ördögtől?

Avilai Nagy Szent Teréz válasza

A démontól való indokolatlan félelem ellen Avilai Szent Teréz életrajzából idézek egy fejezetet: „Ha az Úr olyan hatalmas, ahogy én tudom és látom, ha a démonok nem mások, mint rabszolgák, amiben kételkedni a hit tiltja nekem, akkor mit tudnak ezek nekem ártani, mikor én ennek a királynak és úrnak a szolgálója vagyok? Egy keresztet vettem a kezembe, és úgy tűnt nekem, hogy Isten bátorságot öntött belém. Pillanatok alatt annyira erősnek éreztem magam, hogy már nem féltem felvenni velük a harcot és odakiáltani nekik: ‘Gyertek csak közelebb. Mivel én az Úr szolgálóleánya vagyok, szeretném látni, hogy mit tudtok ellenem tenni!’

      És úgy tűnt, mintha valóban félni kezdtek volna tőlem. Ettől kezdve ez a nyugtalanság nem kínzott többé, és ha megjelentek előttem, nem ijedtem meg, sőt úgy tűnt nekem, hogy ők rettegnek tőlem. Minden dolgok legnagyobb ura hatalmat adott nekem fölöttük, hogy mára nem félek tőlük jobban, mint egy légytől. Ők nagyon gyávák, és azonnal elvesztik bátorságukat, ha látják, hogy megvetik őket. Nem támadnak, kivéve azokat, akiket könnyen elérhetőnek tartanak, vagy ha az Úr megengedi nekik, azért hogy támadásuk és üldözésük szolgálója nagyobb hasznára váljon.
      Engedje meg az Úr, hogy csak attól féljünk, ami félelemre ad okot, és hogy meggyőződjünk arról, hogy egyetlen halálos bűn által nagyobb baj történik, mint az egész pokol által. És ez így igaz.
      Tudjátok, mikor tudnak a démonok félelmet kelteni bennünk? Ha ennek a világnak a becsüléséért, örömeiért és gazdagságaiért aggódunk. Ha tehát azt szeretjük és kergetjük, amit kerülnünk kellene, kiszolgáltatjuk a démonoknak azokat a fegyvereket, amivel meg tudnánk magunkat védeni, és meghívjuk őket, hogy legyőzzenek bennünket. Még gondolni is fájdalmas erre, hiszen elég lenne a keresztet átölelni és Isten iránti szeretetből minden mást megvetni, mivel a démon ezeknek gyakorlásától jobban retteg, mint mi a pestistől. Mint a hazugság barátja és maga is hazugság, a démon soha nem tarthat együtt azzal, aki az igazság útján jár. De ha látja, hogy valakinél az értelem elhomályosult, akkor azt igyekszik egészen vakká tenni. És ha észreveszi, hogy valaki teljesen vak és e világ haszontalan és mulandó örömeiben leli kedvét, akkor azt hiszi, hogy gyermekkel van dolga, és ennek megfelelően is jár el vele. Akkor a démon azzal szórakozik, hogy az ilyen embert újra és újra megtámadja.

Adja meg nekem a mindenható Isten, hogy ne ezekhez tartozzam, hanem kegyelme által azt tartsam nyugalomnak, ami nyugalom, tisztességnek, ami valóban tisztesség, és örömnek, ami igazán öröm és nem ennek ellenkezője. Akkor minden démonnal nyugodtan szembeszállok, amire ők ijedten elmenekülnek. Nem értem meg azoknak a félelmét, akik azt kiabálják: démon, démon, miközben Isten, Istent kiálthatnának, és így a poklot rémületbe ejthetnék. Nem tudjuk talán, hogy a démonok Isten jóváhagyása nélkül még megmozdulni sem tudnának? Áldott legyen az Úr, aki nekem ilyen hatalmas segítséget adott.”

EGY EXORCISTA MESÉLI
Részletek GABRIELE AMORTH atya könyvéből

Létrehozva 2022. november 11.