A magyar kereszténység és a vele sorsközösségbe kapcsolódott magyar nép, de a világ sincs még túl a megpróbáltatásokon. Érezzük, milyen áldozat Egyházunkhoz hűnek, elveinkhez ragaszkodva, ősi erkölcsünkben erősnek maradni. Mi, katolikusok, mint a kereszténység megalkuvásnélküli őrei, itt állunk ezen a sok vérrel áztatott hazai földön és ne számítsunk világi segítségre.
Isten nem kényezteti Egyházát és híveit. Engedi, hogy bajba, viharba jussanak. A megpróbáltatások nyitják ki szemünket, hogy megértsük, mennyire nem ez a föld, nem ez a világ a mi szövetségesünk, hanem egészen máshonnan van a mi erőnk és egészen másfelől kell várnunk a győzelmünket . . .
Van Nagyasszonyunk, van ennek az egymagában álló népnek Édesanyja! Főpásztori szavunkkal Ő feléje akarunk irányt mutatni. Nem szabad e népnek reményét elvesztenie, de a reménynek az ősi alapokra kell épülnie. A mi reményünk alapja a Boldogasszony!
1947. augusztus 14,Körlevél
