Mielőtt a Szentlélek azon három adományáról beszélnénk, amelyek különösen összefüggésben vannak a karizmatikus megújulással, hasznos lesz idézni a II. Vatikáni Zsinatot a Szentlélek adományaival kapcsolatban általában.

„… ugyanez a Szentlélek az Isten népét nemcsak szentségeken keresztül és papi szolgálatokkal szenteli meg; vezeti és ékesíti erényekkel, hanem ajándékait »tetszése szerint juttatva kittek-kinek« (IKor 12,11), sajátos kegyelmeket is oszt szét a hívők minden fokozata között. Ezekkel a kegyelmekkel alkalmassá és készségessé teszi őket különféle munkák és feladatok vállalására az egyház megújhodása és továbbépítése érdekében, ahogyan az Írásban áll: »A Lélek ajándékait mindenki azért kapja, hogy használjon velük« (IKor 12,7). Ezeket a karizmákat, akár a legragyogóbbak közül valók, akár egyszerűbbek és gyakorta előfordulók, hálaadással és vigasztalódással kell fogadnunk, mert mindig éppen időszerűek és nagyon is hasznosak az egyházban.” (Dogmatikai konstitúció az egyházról, 12. rész)

A II. Vatikáni Zsinatnak ezt a pozitív közeledését a lelki adományok felé hangsúlyozta ki II. János Pál pápa, amikor ezt mondta:

„A lelki adományok szintén segítenek a szolgálatok gyakorlásában. A Szentlélek ajándékozza azokat, hogy segítse Isten Országának eljövetelét. Ebben az értelemben azt mondhatjuk, hogy az egyház a karizmák közössége.” (Lásd: L’Osservatore Romano, 1992 július 1.)

A nyelvek adománya (glosszolália)

A nyelvek adománya vagy glosszolália sokak számára a karizmatikus megújulás legsajátosabb jellemzője és egyben a legmeglepőbb jellemzője is. Az úgynevezett nyelveken szólás több-e, mint blabla beszéd? A nyelveken szólás vajon nem érzelmi túlfűtöttség-e, ami rontja a kereszténység hitelét a nem vívők előtt. Mi lehet az értelme a nyelveken való beszédnek, amikor a keresztények túlnyomó többsége a maga nyelvét (vagy a latint) teljesen megfelelőnek találja arra, hogy azon imádkozzon? Az első, amit meg kell jegyezni, az az, hogy a nyelvek adományának vagy glosszoláliának megvan a szilárd alapja az Újszövetségben. Márknál olvashatjuk, hogy Jézus azt mondja, a hívők:

„új nyelveken fognak beszélni ” (Mk 16,17).

Pünkösd napján ez történik:

„Valamennyien elteltek Szentlélekkel és különféle nyelveken kezdtek beszélni, úgy, amint a Szentlélek szólásra indította őket” (ApCsel 2,4).

Kornéliusz házában ez történt:

„Péter még ki sem mondta ezeket a szavakat, mikor a Szentlélek leszállt mindazokra, akik a beszédet hallgatták. A zsidó-keresztények, akik Péterrel együtt érkeztek oda, csodálkoztak, hogy a Szentlélek ajándéka a pogányokra is kiárad. Hallották ugyanis, hogy nyelveken beszélnek és magasztalják az Istent. ” (ApCsel 10,44)

Efezusban is megtörtént a következő:

„Mikor pedig Pál rájuk tette kezét, leszállt rájuk a Szentlélek, nyelveken kezdtek beszelni és prófétáltak. Ezek az emberek egyi.ittvéve mintegy tizenketten voltak” (ApCsel 19,6).

Az első korintusi levél 12. fejezetében Pál kétszer is úgy említi a „különféle nyelveket”, mint a Szentlélek adományait. Az első korintusi levél 14. fejezetében – ahol Pál részben kiigazít bizonyos túlkapásokat a korintusi egyházban a nyelveken való beszéddel kapcsolatban és kifejezésre juttatja, hogy általában jobban szeretné a prófétálás elterjedését, mint a nyelveken szólásét – mégis azt mondja:

„Szeretném… hogy mindannyian nyelveken szóljatok”

„Hálát adok Istennek, hogy mindnyájatoknál jobban szólok nyelveken.”

A bibliai bizonyítékok mellett tény, hogy sok millió keresztény, ide értve a sok katolikust is, azt állítja, hogy megkapta a nyelvek adományát és ez az adomány valóban elmélyítette imaéletüket. Ez az állítás püspökök és tudós teológusok, írástudatlan emberek és tíz évnél fiatalabb gyermekek részéről egyaránt elhangzott. Ilyen sok bizonyíték mellett nehéz lenne tagadni, hogy igen sok keresztény, ezek között sok katolikus is lelki segítséget nyert azáltal, hogy megkapta a nyelveken való beszéd adományát. Néhány évvel ezelőtt 700.000-re becsülték az Egyesült Államokban azok számát, akik nyelveken imádkoztak. Ebből is látható, hogy itt nem egy ritka adományról van szó, mely csak kevesek számára adatik. A nyelvek adománya elsősorban egy olyan adomány, amely által az ember jobban tud imádkozni. Hasznos a közbenjárásban is, különösen akkor, amikor valaki nem tudja; hogy miért imádkozzon (vö. Róm 8,26).

Az 1Kor 14,4-ben Pál apostol ezt írja:

„Aki nyelveken szól, csak önmagának épülésére szolgál.”

Néha ez az adomány, a nyelveken való beszéd értelmezésével együtt (vö.1Kor 12,10) üzenetet is hordozhat, hasonlóan a prófétálás adományához.

A nyelvek adománya nem azért van, hogy az Evangélium továbbadását vagy az idegen nyelvet beszélőkkel való kommunikációt szolgálja -ez a tapasztalat egy különleges kegyelem volt Pünkösd idején. S bár nagyon ritkán, de úgy tűnik, hogy olykor ez ugyanígy megismétlődik. A karizmatikus megújulásban résztvevő katolikus teológusok általában nem hisznek abban, hogy az igazi nyelvadomány magában foglalja olyan nyelv tudását, amit ma beszélnek,* vagy valaha is beszéltek. Mégis van valami nyelvszerű a hiteles nyelvi adományban, ami megkülönbözteti a blabla beszédtől, mert nyelvként hangzik, eltérően az értelmetlen blablától. Nyelvtudományi szakértők mondhatják meg a különbséget az autentikus nyelvi hagyomány és a bárki által erőszakolható blablázás között.

A nyelvek adománya nem elragadtatás, a nyelveken való beszéd nem jelent eksztázisba esést. Épp oly könnyen elhatározhatom, hogy nyelveken beszélek, mint ahogy azt, hogy angolul akarok beszélni, ugyanakkor nyelveken is imádkozhatom oly rosszul, mint angolul, olyankor például, amikor szétszórt vagyok.

A nyelveken való beszéd nem a szentség jele, de nem is egy nagyon magas lelki adományé. Kétségtelen, hogy néhányan nem azért kapták meg a nyelvek adományát, mert jól tudnak imádkozni, hanem éppen azért, mert nem jól imádkoznak és segítségre szorulnak az imaéletükben. A nyelvek adománya valójában a szemlélődést segíti elő.

Létrehozva 2022. augusztus 31.