Nem kell félni a karizmatikus megújulástól

alt

Castel Gandolfo, Olaszország (2003. szeptember 26.)

A Szentlélek keresztség a katolikus karizmatikus megújulást egy félelmetes eszközzé teszi Isten akarata szerint, hogy megújítsa a keresztény életet, mondja a pápai ház prédikátora. A kapucinus Raniero Cantalamessa atya ezt az érvelést csütörtökön mondta el a katolikus karizmatikus megújulás több mint ezer küldötte előtt, akik 73 országból érkeztek. A küldöttek lelkigyakorlatra érkeztek, hogy reflektáljanak a szentségre, II. János Pál "Novo Millennio Ineunte" apostoli levele alapján. Cantalamessa atya volt a lelkigyakorlat fő tanítója.

Figyelembe véve a protestáns, evangélikus és pünkösdi felekezeteket, valamint az ortodox egyház egyes tagjait, a becslések szerint mintegy 600 millió kereszténynek már van karizmatikus tapasztalata.

A „karizmatikus” megtapasztalás ismerete okán a ZENIT hírügynökség az ülés előtt kérdezte Cantalamessa atyát.

- Az egyházban vannak olyanok, akik azt hiszik, hogy a „Szentlélek keresztség” a karizmatikusok találmánya, és ez az elnevezést egy olyan megtapasztalásnak adták, amit nem „katalogizáltak” az egyházban. Meg tudná magyarázni saját tapasztalataiból, hogy mi a Szentlélek keresztség?

Fr. Cantamamessa: A Szentlélek keresztség nem emberi találmány, hanem isteni. Ez a keresztség és az egész keresztény élet, az összes szentség megújítása.

Számomra ez a vallási hivatás, a bérmálás és a papi szentelésem megújítása is volt. Az egész spirituális szervezet újjáéled, mint amikor a szél belefúj egy lángba. Miért döntött úgy az Úr, hogy most ilyen erőteljes módon cselekedjen? Nem tudjuk. Ez egy új pünkösd kegyelme.

Nem a karizmatikus megújulásról van szó, mely feltalálja a Szentlélek keresztséget. Valójában sokan részesültek ebben a lélek-keresztségben anélkül, hogy tudnának bármi a karizmatikus megújulásról. Ez egy kegyelem, ami a Szentlélektől függ. Ez a Szentlélek eljövetele, ami a bűnök megbánásában nyilvánul meg, újszerű módon láttatja az életet, ami Jézust, mint az élő Urat jelenti ki - nem mint a múlt személyiségét - és a Biblia élő szóvá válik. Tény, hogy ez nemigen magyarázható el jobban.

Van egy kinyilatkoztatás kereszteléskor, mert az Úr azt mondja, hogy bárki, aki hisz, meg fog keresztelkedni és megmenekül. Gyermekként kaptuk a keresztséget, és az egyház megáldotta ezen hitbéli cselekedetünket, de eljön az idő, amikor meg kell erősítenünk azt, ami megtörtént a keresztelkedéskor. Ez egy ilyen alkalom erre, nem mint személyes erőfeszítés, hanem a Szentlélek cselekedete alatt.

Nem mondhatjuk, hogy többszáz millió ember téved. A Szentlélekről írt könyvében Yves Congar, a nagy teológus, aki nem tartozott a karizmatikus megújuláshoz, azt mondta, hogy valójában ez a tapasztalat mélyrehatóan megváltoztatta sok keresztény életét. És ez tény. Megváltoztatta őket, és elindította a szentség útjait sokakban.

- Hogyan végzi szolgálatát, mint a pápai ház prédikátora, a karizmatikus megújulás tapasztalatai alapján?

Fr. Cantamamessa: Számomra minden, ami 1977 óta történt, a Szentlélek keresztségem gyümölcse. Egyetemi tanár voltam. Életemet a keresztények származása tudományos kutatásának szenteltem. És amikor elfogadtam ezt a megtapasztalást, nem minden ellenállás nélkül, akkor kaptam a hívást, hogy hagyjak fel mindennel és álljak rendelkezésre prédikátorként.

A Pápai Ház prédikátorának való kinevezésem azt követően jött, hogy megtapasztaltam ezt a „feltámadást”. Nagy kegyelemnek látom. A hivatásom után a karizmatikus megújulás volt az életem legszembetűnőbb kegyelme.

- A karizmatikus megújulás tagjai az Ön szemszögéből különleges hivatással rendelkeznek-e az egyházban?

Fr. Cantamamessa: Igen és nem. A karizmatikus megújulás, meg kell mondani és megismételni, nem egy egyházi mozgalom. Ez a kegyelem áramköre, aminek célja az egyház átalakítása - prédikálás, a liturgia, a személyes imádság, keresztény élet területein.

Tehát ez nem egyfajta szellemiség. A mozgalmaknak van szellemisége, és hangsúlyoznak egy bizonyos szempontot, például az irgalmasságot. Először is, a karizmatikus megújulásnak nincs alapítója. Senki sem gondolja, hogy hozzákapcsoljon egy alapítót a karizmatikus megújuláshoz, mert ez több helyen és különböző módon indult el. És nincs spiritualitása, ez a keresztény élet a Szentlélekben .

Azonban elmondható, ahogy az emberek ezt a megtapasztalást átélték - olyan emberek, akik bizonyos mozdulatokat tesznek, bizonyos módon imádkoznak -, akkor meg lehet határozni egy társadalmi valóságot, aminek szerepe az egyszerű elérhetőség, hogy mások is ugyanazt megtapasztalhassák, majd eltűnjenek.

Leo Jozef Suenens bíboros, aki a karizmatikus megújulás nagy védelmezője és támogatója volt a kezdetekben, azt mondta, hogy a karizmatikus megújulás végső sorsa az, hogy eltűnhet, ha ez a kegyelmi áramlat szétterjedt már az egész egyházban.

- Mivel lassan befejezi a lelkigyakorlaton a prédikációt, amit 1000 karizmatikus küldöttnek tartott a világ minden tájáról, milyen üzenetet szeretne adni azoknak a hívőknek, akik nem ismerik a megújulást?

Fr. Cantalamessa: Azt akarom mondani a hívőknek, a püspököknek, a papoknak, hogy ne féljenek. Nem tudom, miért van ez a félelem. Talán bizonyos mértékig azért, mert ez a megtapasztalás más keresztény vallásokban kezdődött, mint például a pünkösdistáknál és a protestánsoknál.

A pápa azonban nem fél. Az egyházi mozgalmakról és a karizmatikus megújulásról is beszélt az Egyház új tavaszának jeleként, és gyakran hangsúlyozza ennek fontosságát. VI. Pál azt mondta, hogy ez egy lehetőség az egyház számára.

Nem kell félni. Vannak püspöki konferenciák például Latin-Amerikában - ez igaz Brazíliára -, ahol a hierarchia felfedezte, hogy a karizmatikus megújulás nem probléma. Ez azon katolikusok problémája megoldásának része, akik elhagyták az egyházat, mert nem találnak benne élő szót, az élő Bibliát, a lehetőséget, hogy a hitet örömteli módon, szabadon és karizmatikus módon fejezzék ki.

A megújulás félelmetes eszköz, amit az Úr adott az egyháznak, hogy az emberek megélhessék a Lélek pünkösdjének tapasztalatát anélkül, hogy el kellene hagyniuk az egyházat.

A karizmatikus megújulást nem szabad „szigetnek” tekinteni, ahol néhány érzelmes ember összejön. Nem sziget. Ez kegyelem az összes keresztény számára. A külső jelek különbözőek lehetnek, de lényegében olyan tapasztalat, ami minden keresztényé.

Forrás angol nyelven

Share

Programajánló

Együttműködő partnerünk

Időjárás

Hőtérkép

alt

Támogatjuk a törvényes rítusváltozatokat.