A katolikus karizmatikus megújulásról - 2. oldal

6.     Az Isten kegyelmének szuverén működése és annak tapasztalati megjelenése közötti kapcsolat  miatt nem lehet negligálni Isten szuverén szabadságának a szempontját. Isten szabad kegyelmi ajándéka nem kényszeríthető ki fizikális mechanizmusokkal. Különösen a szokatlan és erős fizikális és pszichológiai jelenségek, amilyen az eksztatikus tánc és ének, a hisztérikus üvöltés és levetés, vagy eszméletvesztéshez hasonló állapotban földre esés) ellenkezőjére fordíthatja Isten kegyelmének hatását és annak testi/pszichés következményeit. Az Isten munkálkodásának lehetséges, természetes, tapasztalati következményeinek a provokálása ilyenkor összekeveredhet magával a kegyelemmel.  S ilyenkor felébred az a gyanú, hogy itt visszaéltek a hiszékenységgel és manipulálták, félrevezették a naivokat, akik vágytak a rendkívüli, szokatlan vallási tapasztalat után.  A vallási élmény után való telhetetlen és önkereső szomjúság akadályozhatja a valódi lelki növekedést, sőt pszichés károkat okozhat.

Nagy Szent Teréz, misztikus és egyháztanító erőteljesen szembeszállt minden módszerrel, mellyel eksztázis akartak elérni. Rámutatott arra, hogy mennyire veszélyes természetfeletti és lelki adományokra törekedni, mielőtt az Úr megadná az ahhoz szükséges kegyelmeket… Azt állítja, hogy a szemlélődés annak a számára biztonságos út, aki nem irányítja a lelkét fenséges dolgokra, amíg az Úr maga nem irányítja arrafele. Valóban nem habozik ironizálni azért, hogy érthetővé tegye, amit mond:  Aki azt gondolja, hogy képes bizonyos trükkökkel elérni az eksztázist, azt reméli, hogy a béke önerőből repülni tud. Isten nagyon is tudja, hogyan mutatkozzék meg akkor, amikor Ő akar, s ő nem szereti ezeket a kis trükköket.

Ugyanez a figyelmeztetés szól azoknak is, akik a kiüresedő transz-szerű állapotot ajánlják.  Ők azt ajánlják, hogy minden fizikális képet vessünk el, és figyelmünket az istenség szemlélésére fordítsuk." Nagy Szent Teréz az ellenkezőre tanít:  "A  szemlélődés legmagasztosabb útja Krisztus emberségének szemlélése."  Ez kell, hogy a kontemplatív ima tárgya legyen, s nem pusztán az eksztázis ideje alatt,  vagy eksztatikus állapotban, hanem a tökéletes szemlélődésben is.

7.     Az ilyen jelenségek nem feltételei a komoly keresztény életnek.  Fontos tudomásul venni, hogy ezeket utánozhatja a gonoszlélek, azért, hogy lelki kárt okozzon.  Az ilyen jelenségeket soha nem szabad keresni önmagukért vagy szenzációéhségből. Az ilyen jelenségek önös keresése ellentétes a valódi misztikával, ahogyan azt az Egyház nagy szentjei és az egyháztanítók kifejtették.  A hiteles misztika kezdeményezője és fókusza maga az Úr, és soha nem a saját-élmény, nem a személy önkiteljesedése.  

A jelenségek megkülönböztetésében figyelembe kell venni Suenens bíboros tanácsát a Hatodik Malines-i Dokumentumban:  "A jelenséget természetesnek kell addig tekinteni, amíg nem bizonyosodik be az ellenkezője.  Annak kötelessége bebizonyítani az ellenkezőjét, aki a természetfelettiség igényével lép fel.  Az ilyen okos elvárás nem a hit hiánya, nem az öntudatlan racionalizmus jele, hanem  az Egyháznak, a kegyelem és a természet viszonyáról szóló,  hagyományos tanításának  alkalmazása.

8.     Végül meg kell fontolni  kapcsolatunkat Isten családjával, különösen a Szűzanyával, a szentekkel és az angyalokkal. A kereszténységnek századokon végighúzódó meggyőződése és tapasztalata, hogy a Mennynek ezek a polgárai aktívan részt vesznek az egyéni és az egyetemes üdvösségtörténetben.  Különösen Mária, a Szentlélek jegyese, akit a katolikusok a megváltott emberiség nagyszerű képének tekintenek.  Ő fogadta be először Jézus Krisztust az életébe, s attól kezdve alázatosan és szelíden szolgálta Őt és a megváltás művét.  Mária ezért az Egyház anyja és modellje lett, hiszen az Egyháznak egyetemes küldetése minden teremtménynek hirdetni az Örömhírt. A Megújulás időnként és sok helyen tagadta illetve minimalizálta a katolikus lelkiségnek ezt az aspektusát. Ez időnként azt eredményezte, hogy ennek az igazságnak az újrafelfedezése szélsőséges lelkiségi formákat öltött, melyek túlhangsúlyozzák a magán-kinyilatkoztatásokat és a keresztény hitélet marginális, kevésbé fontos aspektusait.

9.     Magán-kinyilatkoztatások

Még ha az Egyház hitelesnek ismer is el egy magán-kinyilatkoztatást,  a többi karizmához hasonlóan kell fogadni  nem a hitnek, az életnek a normái ezek, inkább arra bátorítanak, hogy hűségesebben kövessük keresztény hivatásunkat  az életszentségre vezető úton. Ez a valós veszély ne akadályozza meg a katolikusokat abban, hogy újra felfedezzék a katolikus hitnek ezt az igen fontos aspektusát.

A mondottak világossá teszik, hogy a lelkiéletet nem lehet pusztán szubjektív megfontolások alapján beszabályozni vagy megítélni.  A keresztény benső, rejtett énjének a Szentlélek hatására növekednie kell, s ez igen sokféle módon történhet, úgy, hogy Isten kinyilatkoztatja misztériumát, vagy részesít a hit ajándékban, vagy az Egyház élő hitű tagjain keresztül, vagy akár a szentségek objektív megünneplése által.

Így - mondja Szent Pál, "fel tudjátok majd fogni az összes szentekkel együtt, mit jelent Krisztus szeretetének a szélesség és hosszúság, a magasság és a mélység, és  megtapasztaljátok, mit jelent azt a szeretetet, mely felülmúl minden megismerést, és eljuttok az Isten teljességére." (Ef 3,18)

Share

Együttműködő partnerünk

Időjárás

Hőtérkép

alt

Támogatjuk a törvényes rítusváltozatokat.