A katolikus karizmatikus megújulásról

cordesCordes püspök 1995 -től a Cor Unum Pápai Tanácsának az elnöke, ettől kezdve látogatta a karizmatikus csoportokat szerte a világon. Részt vett a Malines-i Dokumentum megfogalmazásában. Munkatársi közösséggel közös írása.

Sok hívő pasztorális és lelki tapasztalata miatt a Megújulásnak meg kell fontolnia a következőket:

1.     A 'Lélek-keresztséggel' olykor együtt jelentkező intenzív élmény átgondolásra szorul.  Minden tapasztalat, még ha hiteles is, ez az új, élő és intenzív megtapasztalása az Élő Istennek, mivoltánál fogva korlátozott.  Isten kegyelme lelki utunk bizonyos pontján adatik bátorításként, a megújult keresztény élet reményeként.  Tapinthatóvá válik a kegyelem, de ez nem meríti ki sem a kegyelmek gazdagságát, sem az Élő Istent, aki ennek forrása. Ez a tény rámutat a veszélyekre.

Feltámadhat a kísértés, hogy az egyszeri tapasztalatot a saját és mások lelkiéletének normájává tegyük.

Fennáll a veszély, hogy a lelki tapasztalatot ne olyan teológiai összefüggésben vizsgáljuk, mely hitelesen kapcsolódik az egész keresztény misztériumhoz és az egyénnek a saját életében megtapasztalt kegyelmekhez.  Még ha a karizmatikus megújulás mélyen kapcsolódik sok nem-katolikus keresztény hit-élményéhez, a katolikus keresztényeknek a "Lélek kiáradásának" tapasztalatát saját katolikus tradíciójukból kiindulva kell értelmezniük, s nem más egyházak vagy egyházias közösségek alapján. Az Egyháztörténelem egészen napjainkig tele van férfiak és nők példájával, akik mélyen és igen sokféle módon megtapasztalták Isten valóságát, és akik erről írásaikban világos és felelősségteljes módon tanúságot tettek. Ezeknek a lelki vezetőknek a tanácsai megbízható kritériumokat nyújt a megkülönböztetéshez, és segítség lehet a Megújulás jelenségivel kapcsolatban.

2.     Fontos, hogy ne korlátozzuk a Lélek kimeríthetetlen szabadságát arra, amit az értelmünk fel tud fogni.  Sőt, szükséges, hogy a megkülönböztetést a Lélek műveire figyelve gyakoroljuk (Jn 3,8). A Szentlélekben való élethez és a tanács ajándékához (Iz.1,2) tartozik, hogyha valaki újjászületik Istenből, kéri Isten bölcsességét is.  Mégis, megtörténhet, hogy miközben kialakul az Istenbe kapcsolt élet, elhatalmasodik a kísértés, hogy az ember a maga útját járja anélkül, hogy mélyen megértené a Szentlélek vezetését. A tanács és bölcsesség adománya gyakran másokon keresztül működik.  Még Szt. Pál is ezt tapasztalta meg, a damaszkuszi esemény után, Ananiáshoz kellett mennie, aki megmondta, mit kell tennie.

3.     Az individualizmus és önállóság lelkülete könnyen szellemi kevélységre vezet és, a saját elképzeléshez való merev ragaszkodáshoz, ez pedig tévedésbe és csődbe. Ezért fontos, hogy a vezetők bölcs és okos tanácsokat kapjanak lelki vezetőktől és az Egyház vezetőitől.

Tudunk példákat arra, hogy azért mentek tévútra vezetők, mivel akár még hiteles inspirációjukra hallgattak csupán, anélkül, hogy alávetették volna mások korrigálásának, megkülönböztetésének. Megint Szent Pál a példa: "Tizennégy évvel később felment Jeruzsálembe… egy kinyilatkoztatástól indíttatva.  Fel akarta tárni ezt a vezetők előtt, akiknek feladatuk az evangélium hirdetése, hogy hogyan hirdette ő az evangéliumot a pogányok között. " Egészen egyértelmű az indoka. Bár már sok tapasztalata volt az Evangélium hirdetésében, s kinyilatkoztatásokat kapott, mégis feltárta a kinyilatkoztatásokat és a tapasztalatait az Egyház vezetői előtt, hogy különböztessék meg…" -hogy bebizonyosodjék, nem volt hiábavaló a munkám" (Gal.2.2.)

4.     A lelki tapasztalatnak emocionális, pszichés és testi dimenziója is lehet. Az ember egész lényét különböző mélységben és módon érinti. Ezt nem kell abnormális jelenségnek tekinteni, s nem is kell megkísérelni, hogy felállítsunk egy határt, meddig normális. Különösen egy olyan korban, amikor a pszichológiára nagy hangsúly tevődik, nagy a kísértés, hogy a lelki tapasztalatot kizárólag pszichológiai kategóriákkal értelmezzük. A pszichológia segíthet, s nem kell ignorálni, azonban nem elegendő a lelkiélet misztériumának a magyarázatához. Másrészt a benső életnek megvannak a maga (lélektani) törvényei és Isten kegyelme általában tiszteletben tartja ezeket, s ezeken keresztül fejti ki hatását.

5.     Az intenzív emocionális reakcióknak, a misztikus és eksztatikus tapasztalatoknak, még ha a testi szinten nyilvánulnak is meg (könnyek, nevetés) szabadító és gyógyító hatása lehet a lélekben. 

Bár átcsaphatnak puszta érzelgősségbe, emocionalizmusba, sőt pszichés aberrációvá is válhatnak.  Az egészséges gondolkodás és illő megkülönböztetés segítség és szükség, hogy kiegyensúlyozzuk ezeket a lehetséges gyenge pontokat.

Az elesés jelensége, melyről sokszor mint Lélekben nyugvásról beszélnek, s az ehhez hasonló jelenségek, melyek úgy tűnhetnek fel, mint az értelem racionális síkjának az elhagyása,  azt  eredményezheti, hogy egyesek nem tekintik elég fontosnak az Istennel való találkozás sajátos értelmi és megvilágosító aspektusát.

Együttműködő partnerünk

Időjárás

Hőtérkép

alt

Támogatjuk a törvényes rítusváltozatokat.