Kik a szerzetesek?

alt

Elsősorban olyan emberek, akiket Krisztus ragadott meg egészen személyesen, és akik erre a személyre szóló hívásra egész életük Neki ajándékozásával akarnak válaszolni. Életük programja tehát a szüntelen Istenkeresés lesz. Bár gyakran igen tevékeny emberek, mégis mindaz, amit tesznek, teljesen értelmetlen lenne, ha nem az motiválná őket, hogy egyre teljesebben, egyre szabadabb szívvel szeressék viszont Istent, és Őmiatta mindenki mást.

De hogyan követheti valaki az Urat, hogyan ajándékozhatja Neki az egész életét? Aki erre a teljességre törekszik, tapasztalhatja, hogy ez az Isten utáni vágy mindent relativizálni fog: olyan ez, mint a kincset talált ember esete, aki az evangéliumi példabeszéd szerint örömében eladja mindenét, amije csak van, csak hogy a kincs az övé lehessen. (Mt 13,44) Így tesz a szerzetes is: Jézus személyétől, életétől elbűvölve, „eladja mindenét”, azaz próbál szabad lenni mindattól, ami az embert foglalkoztatja, leköti.

A három evangéliumi tanács, vagy más néven a szerzetesi fogadalmak – szegénység, tisztaság/szüzesség, engedelmesség – legalapvetőbb emberi vágyainkkal, szükségleteinkkel vannak kapcsolatban. A szegénység révén a szerzetes önként korlátozza az anyagi javak birtoklását – mindazt, ami fizikai kényelmet, jóllétet biztosít. Az anyagi javakat arra akarja csökkenteni, ami szükséges, így állandóan arra van ösztönözve, hogy az igazi gazdagságot Istenben keresse. A tisztaság vagy szüzesség tanácsa arra ösztönzi a szerzetest, hogy minden szexuális intimitásról és kizárólagos emberi kapcsolatról lemondva, a másik (férj/feleség) adta közelség, biztonság, kiegészülés hiányában Istenhez forduljon. Az engedelmesség által a szerzetes lemond arról, hogy saját elképzelései és belátása szerint alakítsa az életét: helyette a közösségére, az elöljáróra bízza azt, így válva szabaddá Isten akaratának megtételére. A három tanács megélése lemondás, ugyanakkor – ha valaki jól éli – nem emberteleníti el a szerzetest, hanem kitágítja a szívét. Épp a hiány által megteremti a szabadság tereit, amelybe Isten (és a másik ember) bele tud lépni: mintegy Isten jelenlétét vési a szerzetes szívébe, aki így széttöredezett vágyait Isten szeretetébe tudja fókuszálni. Ezt a három tanácsot nem azért választja a szerzetes, mert egyébként nagyszerű válaszok arra, hogy ha valaki teljes lényével az Isten keresésére akar figyelni, akkor milyen úton kell haladnia. Sokkal inkább azért, mert ez a három tanács magának Jézusnak a földi életformáját utánozza, aki szegényen, tisztán, és az Atyának engedelmesen élt, hiszen a szerzetesi élet legalapvetőbb motivációja a Krisztus-követés.

Az evangéliumi tanácsok mellett, a szerzetesi élet másik elengedhetetlen jellemzője a közösség. A kereszténység eleve közösségi tapasztalat. A szerzetesi élet - amely az apostolok és az első keresztény közösség életét akarja követni a közös imádságban és a javak megosztásában - elképzelhetetlen közösség nélkül. A közösség konkrét megvalósulása viszont nagyban függ az egyes rendek jellegétől. A szerzetesi élet egyik jellemzője egyfajta stabilitás: ez egy életállapot, amelyre a szerzetesek életre szólóan, fogadalmakkal kötelezik el magukat. Ezt a végleges elköteleződést a közösségek jellegének megfelelő képzés előzi meg, amelynek különböző szakaszai vannak. Általában jelöltséggel kezdődik, utána a noviciátus jön, mint a szerzetesi nevelés legintenzívebb időszaka, ezt zárja le az ideiglenes fogadalom. Az ideiglenes fogadalmak végén tesz a szerzetes örökfogadalmat.

A szerzetesi életnek gazdag sokfélesége alakult ki a nyugati egyházban. Egy dolog biztosan jellemző mindegyik formára: aki Krisztushoz közel kerül, annak fontos lesz mindenki, aki Krisztusnak fontos. A szerzetesi élet sosem csak magának a szerzetesnek a lelki előrehaladását szolgálja, nem pusztán elvonulás a világtól, hanem mindig másokért, az Egyházért, az emberiségért történik. Így a szerzetesek szolgálata nagyon sokszínű. A szemlélődő rendekben ez elsősorban közbenjáró imádság által valósul meg, a többiek esetében nagyon változatos. Például: szociális tevékenység, betegápolás, tanítás, lelkipásztori munka különösen a pappá szentelt szerzetesek esetében.

A szerzetesi élet kifejezést gyakran a megszentelt élet szinonimájaként használják, mivel ismertebb, érthetőbb. A katolikus értelmezés szerint, az Istennek szentelt élet lényege: a három evangéliumi tanácsra tett fogadalom által létrejövő Istennek lefoglaltság, konszekráció. A szerzetesek azok, akik örökre szóló, nyilvános fogadalmat tesznek az evangéliumi tanácsokra, közösségben, saját rendházukban/kolostorukban/monostorukban, tehát a világtól bizonyos fokig elkülönülve laknak. A szerzetesi élet stabil, látható életforma, és nyilvános tanúságtétel is.

Az írás elolvasható itt.

Térképes adatbázis a magyar szerzetesrendekről és az általuk működtetett intézményekről

alt

Share

Együttműködő partnerünk

Időjárás

Hőtérkép

alt

Támogatjuk a törvényes rítusváltozatokat.