Isten, amikor személyes létet ad egy embernek a megfoganásakor, akkor saját képmását helyezi el a világban. Ez az új teremtmény arra hivatott, hogy élete során egyre teljesebben átragyogjon rajta Isten szeretete, teremtő ereje és az örökkévalóság fénye.

A sátán azért elvetemült ellensége a születő új életnek, mert minden egyes magzat, amely megfogan, Isten képmásaként vakító fény a számára.

És ha megszületik, majd megkeresztelik és aztán növekszik Isten szeretetében, ez egy óriási csapás a sátánnak, és nyomatékosítja végső vereségét. Ezért tehát már a kezdet kezdetén – a foganás után – igyekszik megsemmisíteni az új életet.

Ha sikerül neki, akkor növekszik a gonosz hatalma a világban. Egy magzat a sátán számára ugyanis nemcsak egy sejtcsomó, hanem potenciális ellenség. Tudja, – bár a jövőt nem ismeri – hogy ha életben hagyja, abból az emberből lehet egy szent, és ez óriási csapás a sötétség birodalmának.

A gonosz hosszú távon gondolkodik. Számára minden új élet egy potenciális szentéletű ember, és így számára veszélyt jelent, különösen, ha Isten papnak szánja. A pap ugyanis megjeleníti Krisztus áldozatát, amely által a gonosz végső vereséget szenvedett.

Mivel tudjuk mindezt, világosabbá válik, minek kell figyelmünk középpontjában lenni, és miben áll a mi nagy harcunk.

• komolyan kell vennünk saját megszentelődésünket
• üdvözölni és növekedésben segíteni minden új életet, amelyet Isten ad
• dicsőíteni az Élet Istenét  sajátunkért és minden megfogant életért

Minden visszautasított megfogant élet egy-egy seb az egész emberiség testén, amely mindaddig be nem gyógyul, ameddig Istennek meg nem adjuk az Őt illető dicsőítést az élet ajándékáért.

Puskás Antal atya OSPPE

Ha gyógyulást szeretnél látni családodban, nemzetünkben:  jöjj el, és imádjuk Őt!

Minden hónap 28-án arra hívunk, hogy közösen áldjuk Istenünket az élet ajándékáért, amelyet  – a gonosz által félrevezetve – annyian semmibe vesznek.