Báránybőrben

„Őrizkedjetek a hamis prófétáktól, kik a juhoknak ruhájában jönnek hozzátok, de belül ragadozó farkasok.”  (Mt 7:15)

 Távol legyen tőlem, hogy akár a történelmi egyházakat, akár a kisegyházakat, vagy a szektákat megszóljam. Még kevésbé célom egymással szembe fordítani őket. Egyszerűen nem hallgathatok. Nem hallgathatok, mint keresztény, nem hallgathatok, mint családos, nem hallgathatok, mint egyszerű honpolgár.

Egy szektában burjánzó jelenség borzolta fel a kedélyemet. Szektának mondom, mert a szektásság jegyeit viseli magán. Tagadhatatlan, vallási értékeket is képviselnek, ez senkit se tévesszen meg. Ami a hallgatásból kimozdított, az a barátomnak megerősítő szava volt, aki szintén tanúja volt az alábbi szellemiség kibontakozásának. Miről is van szó? Egy gyülekezet (szekta) vezetőjének kétes fellépéséről.

Lássunk néhány montázst a vidéki gyülekezet ifjúsági életéből. „keresztény ifjúsági tábor” címén egy volt erdei úttörőtáborba viszik a többé-kevésbé keresztény szülök gyermekeit. A szülök nyugodtak, mert azt gondolják, hogy valóban keresztény táborról van szó. De az igazság az, hogy ennek a fele sem igaz. A „Pásztor” kioltja a már kialakult keresztény értékeket az ifikből, hogy az általa értékelteket ültesse el. Mindenre képes, még erkölcsileg vitatható dolgokra is, csakhogy a történelmi egyházakban integrált evangéliumi értékeket kitörölje a fiatalokból.  Sajnos, ezáltal családok békéjét és egységét is feldúlja. Implicite szembenállást szít gyermek és szülő között.Az ifi táborban a Pásztor missziós ajánlata a „Parfüm: Egy gyilkos története”című film megtekintése. (Perfume: The Story of a Murderer - német, francia, spanyol film 2006; thriller, dráma, krimi).A filmet 16 éven aluliaknak nem ajánlják. A Pásztor 14 év alattiaknak is alkalmasnak látja. A történet sötét érzeteket kelt a nézőben. A főhős 13 lányt öl meg, hogy bőrükből kivonja az értékes illatanyagot, a parfümöt. Az illat már-már mágikus erővel rendelkezik. A filmben van minden: gyilkosság, erőszak, szeretkezés, orgia. Ez a keresztény ifi-tábor lélekemelő filmje. (Persze, volt ifi-s, aki óvszerrel felszerelkezve érkezett a táborba, ahol éjszaka páran „bokrozásban” is részt vettek. – A bokrok közé osontak szexuális célokkal. Vajon meddig jutottak el?

A film cselekményét az alábbiakban lehet összefoglalni:

„A történet középpontjában egy különös fiatalember áll, a 18. század Párizsában megszülető Jean-Baptiste Grenouille, akit bámulatos tehetsége a szagok érzékeléséhez és saját szagának megmagyarázhatatlan hiánya kívülállóvá tesz a társadalomból. A gazdag érzékelési világ, amit egyedül ő birtokol, megszállottá teszi, egyetlen életcéljává a tökéletes illat megőrzése válik: a gyönyörű, fiatal lányok bőrének illata.

Grenouille árván nő fel Párizsban. Egy napon egy fiatal nő illata magával ragadja, ezért követni kezdi. Mikor a lány megfordul és maga mögött találja az illatát magába szívó Grenouille-t, ijedtében sikoltani akar, de a férfi elnémítja, s véletlenül meg is öli. Röviddel ezután komoly csalódás éri, mivel a frissen felfedezett csodálatos illat gyorsan elillan a lány testéről. Hamarosan munkát kap egy parfümboltban, miután bizonyosságot tesz intuitiv parfümkészítési képességéről. Kérésére munkaadója kitanítja az illatok tartósítására. További képzés céljából Grasse városába utazik a két lábán, s azt követően, hogy megtanul egy új módszert a szagok megőrzésére, megöl 13 fiatal lányt, majd illatukat sikeresen konzerválja. Az illatok folyékony kivonatát minden alkalommal egy-egy apró üvegcsébe tölti.

Grasse elöljárói nem tudnak mit kezdeni a ténnyel, hogy noha a holttesteket meztelenül találták meg, erőszaknak nincs nyoma rajtuk. Épp mikor az utolsó lány illatával elkészül a parfüm, Grenouille-t elfogják, majd halálra ítélik.

Az őrök a cellájába jönnek, hogy a város terére hurcolják, ahol a kivégzésre az egész lakosság összegyűlt. Mielőtt megragadnák, Grenouille kinyitja a parfümöt. Röviddel ezután a térre befut egy hintó, s Grenouille száll ki belőle elegáns ruhában. Felsétál a kivégzőporondra, ahol a hóhér az illatát megérezve képtelen bűnösnek gondolni, s az egész város csatlakozik hozzá. Az emberek a parfüm földöntúli illatának hatására levetik ruhájukat és szeretkezni kezdenek a téren. Később, mikor magukhoz térnek mámorukból, zavarban érzik magukat, s közös megegyezéssel örökre elfeledik a történteket, majd egy ártatlan embert vádolnak meg a gyilkosságokkal, elítélik és felakasztják.

Ezalatt Grenouille maga mögött hagyja Grasse-t és visszatér Párizsba. Ráébred, hogy még a megalkotott parfüm illata sem képes segíteni abban, hogy szeressen és hogy szeressék. Párizsban egy csoport hajléktalan előtt a megmaradt parfümöt a fejére csorgatja. Az emberek megbabonázva gyűlnek köréje. Egyre többen lesznek, mígnem teljesen elnyelik Grenouille-t, s csupán a ruháját és az üres üvegcsét hagyják hátra az utcán.”

A Pásztor az alkohol alkalmazásának se ellensége. Szívesen kínálja az ifi-s bulin a szeszesitalt, mondván „a fiatalok többet vennének”. Egy ilyen bulin az egyik tizenéves kislány annyit fogyasztott, hogy az illuminált állapot határát súrolva már nem bírta magába tartani, és összehányta a környezetét. A Pásztor levonta a konklúziót, „Ő így járt”. Arra is volt precedens, nem tudom hányszor, azért hogy az ifik bírják az éjszakázást, kávéztatta a jövő „hívő” nemzedékét.

A gyülekezet, (a szekta) pásztora a figyelmeztetésekre nem hajlik, hanem eltávolítja az aggodalmaskodó hangokat maga körül. Két családot közelről ismerek, akik az elmúlt időszakban kényszerültek távozásra. Nem bírták már gyomorral ezt a szélhámosságot, amit „ifi” címszó alatt műveltek. Sajnos a távozók nem mertek, vagy nem akartak megszólalni. Talán pont azért, hogy nehogy a „kisegyházakat” és a „történelmi egyházakat” fordítsák egymással szembe. De itt nem erről van szó. Kiáltani kell. (Nem ember ellen, hanem a jelenség ellen.) Babits is figyelmeztet: „vétkesek közt cinkos aki néma[1].

Egy önjelölt „próféta” zülleszti az istenkereső fiatalságot. (Ez nem jelenti azt, hogy jót ne lehetne találni benne, vagy általa.) Mégis botrányos, már-már démoni, amilyen eszközökhöz folyamodik, hogy magához kössön fiatalokat. Ebben a „szektában” gyülekezetben az emberek többsége a történelmi egyházakban csalódva, azokban sérülve keresett új utat magának. A megtalált új identitásukat a pásztor szívesen simogatja, dédelgeti, s közben nem veszik észre, hogy mi történik a háttérben gyülekezetük égisze alatt. A Pásztorból is sugárzik, hogy múltja ellen lázadva tör a szabad(os)ság felé. Mindenkit intek, hogy óvja a fiatalságot a hazugság és a félrevezetés e vallásos válfaja ellen.

Sajnos a fiatalság másutt is veszélyben van. A történelmi egyházakban sincsenek tisztában a fiatalok, hogy az egyház ellenzi a házasság előtti nemi kapcsolatot, és ha figyelmeztetik őket, akkor nem értik, hogy miért. A „tiltás hatalma” nem elegendő, mert ettől még nem integrálják a szabályokat, és nem válik általa belső meggyőződéssé. A hittani ismeretek se mentenek meg. Megtérésre, belső meggyőződésre van szükség, amit csak az Istennel való találkozásból lehet elnyerni.

Szellemi harcra hívom az érett és elkötelezett keresztényeket a hazugság szelleme ellen, a züllesztés szelleme ellen, a lázadás szelleme ellen és a megosztás szelleme ellen. Kérek minden jó szándékú hívőt, hogy vigye Isten elé ezt a helyzetet, de egyben más hasonló körülményeket is. Nem cél a megszólás és az ujjal mutogatás, de nem lehet hallgatni a torz, téves és bűnös körülményekről. Nem szabad hagyni, hogy önjelölt pásztorok, gyülekezeti vezetők és álpróféták rabolják el gyermekeink szívét és eszét.

Jelen szituációban tudatosan használtam a szekta megnevezést, mert a szektásság ismérveit hordozza magán a pásztor felfogása, és figyelmen kívül hagy alapvető erkölcsi normákat.  Azt is hangsúlyoznom kell, hogy nem lehet ’egy kalap alá venni’ a kisegyházakat és a szektákat. Kisegyházak alatt értem a baptista, a pünkösdi, a metodista gyülekezeteket, vagy a Szabadkeresztyén gyülekezetet és a Mahanaim gyülekezetet etc. A szekta az a kis és/vagy helyi gyülekezet, amelyik elveti a keresztény hit alapvető téziseit, destruktív vonásokkal rendelkezik, és esetleg a fenti ismérveket hordozza magán. A szekta a történelmi egyházak evangéliumi értékeit se fogadja el azért, mert azok a történelmi egyházakhoz tartozik… Inkább értékeli azt a világi iskolát, ahol a mellékhelyiségben fiúk és lányok orális szexre vetemednek, mint a történelmi egyház iskoláját, amiről úgy vélekednek, hogy „ítélet alatt van”.

Újra hangsúlyozom, nem a pásztor személyét kívánom bántani, de a jelenséget keresztényietlennek és etikátlannak tartom. Tudom, nincs két Isten-országa, egy a katolikusnak és egy a protestánsnak, egy baptistának és egy a pünkösdinek. „Tükör által és homályosan” szemléljük Isten nagyszerűségét, ki ezt, ki azt, - ki ennyit, ki annyit lát az egy Igazságból. Ezért nem bánthatjuk egymást. Sőt féltenünk és szeretnünk kellene a másik keresztény közösséget is. A klasszikus pünkösd-mozgalomban, ha valaki megtapasztalta a „Lélek-élményt”, akkor visszaküldték az illetőt az eredeti közösségébe, hogy vigye oda Isten örömét. Itt nem ez történik…

Egy aggódó szülő

„Ha ez a szép rege - Igaz hitté válna,

Óh, de nagy boldogság - Szállna a világra. (…)

Nem volna más vallás, - Nem volna csak ennyi:

Imádni az Istent - És egymást szeretni... „[2]


[1] Babits Mihály Jónás könyve; vö.: Ezekiel próféta könyvéből 2,8; 3,11.16-21

[2] Ady Endre: Karácsony – Harang csendül…

Share

Együttműködő partnerünk

Időjárás

Hőtérkép

alt

Támogatjuk a törvényes rítusváltozatokat.