Luisa Piccarreta - Szentórák

alt

„Ezek a Szentórák mindennél becsesebbek, mert azt ismétlik, amit halandó életemben cselekedtem, és amit folyamatosan cselekszem a világ végezetéig” — mondta az Úr Jézus a stigmáit láthatatlanul vise­lő, misztikus életet élő szűznek, Boldogemlékű Lujza Piccarretának (1865—1947). A Lujza által kapott, számos kinyilatkoztatás ismere­tében mondta Szent X. Piusz pápa (1914) Szent Hannibál atyának (1927), hogy „Azonnal add meg a hozzájárulást a ,Szenvedés órái’—nak kiadásához! Térden állva olvassátok, mert a mi Urunk az, aki szól benne!”

LUISA PICCARRETA

A Krisztussal azonosult életet nem lehet elég korán kezdeni. Lujza 13 éves, amikor az Úr Jézus kérésére elfogadja áldozati szerepét az emberek bűneiért vállalt vezeklésben. Ekkor kezdődnek el az ágyhoz kötöttséggel járó, rendkívüli szenvedései, és 23 éves, amikortól misz­tikus betegsége véglegesen ülő pozícióban tartja. Ennek az ágyhoz kötött, isteni kegyelmekben gazdag közel 70 évnek a jó gyümölcse az a 36 kötet, amely a passió Jézusa és Lujza között zajló, misztikus, imákkal fűszerezett párbeszédet tartalmazza.

Az ágyhoz kötöttség 70 évén belül is 39 év az az időszak, amely — kizárólagosan a gyóntató pap utasításának megfelelően, vagyis a szent engedelmesség jegyé­ben — a misztikus kinyilatkoztatások lejegyzésével telt. Lujza ezen évek alatt táplálék nélkül, kizárólag az Oltáriszentség vételéből élt, és testén Jézus szenvedésének jegyeit viselte. A kötetek legdrágább ékkövét, „A mi Urunk Jézus Krisztus szenvedésének 24 óráját” tart­ja most kezében az olvasó…. (forrás: Dr. Gál Péter: A mi Urunk Jézus Krisztus szenvedésének 24 órája 7. oldal)

ÍGÉRETEK A SZENTÓRÁK VÉGZÉSÉVEL KAPCSOLATBAN

Elkészültem a „Szentórák” megírásával, a mi Urunk dicsőségére. Küldök ön­nek egy írást annak jótékony hatásairól és a szép ígéretekről, amelyeket Jézus tesz azoknak, akik elvégzik ezt a gyakorlatot. Hiszem, hogy ha a bűnös em­ber elmélkedik rajtuk, megfog térni, ha tökéletlen, tökéletessé válik, ha szent, még szentebb lesz, ha megkísértett, győzni fog, ha szenved, akkor ezekben az „Órákban” találja meg az erőt, az orvosságot, a vigasztalást. És ha ez a lélek gyönge és szegény, akkor lelki táplálékhoz fog jutni, és egy olyan tükörhöz, amelyben folyton látja képmását, hogy egyre szebbé és hasonlóbbá váljon Jé­zushoz, a legfőbb példaképhez.

Az öröm, amit az áldott Jézus átél, amikor valaki ezeken a „Szentórákon” elmélkedik, olyan hatalmas, hogy a lelkem azt kívánja, hogy minden városban legyen megszerezhető legalább egy példány. Jézus mintha saját hangját és imáit hallaná ezekben az engesztelő gyakorla­tokban, azokét, amelyekkel az Atyát engesztelte fájdalmas szenvedésének 24 órájában. Jézus megérttette velem, hogy ha minden városban minden ember elvégezné a „Szentórákat”, aki csak képes rá, akkor az az isteni igazságát részben kielégítené, és ezekben a szomorú, véres és gyötrelmes időkben részle­gesen visszavonná, vagy enyhítené a világot érő csapásokat.

(Részlet a 7. kötetből; 1906. november 9.:) Jézusnak örömet okoz, ha valaki mindig az ő szenvedéséről elmélkedik. Lujza írja: Szokásom sze­rint a mi Urunk szenvedéséről gondolkodtam. Ezalatt eljött hozzám Jézus, és így szólt:  „Leányom, azáltal, hogy valaki folyamatosan a szenvedésemről elmélkedik, és bánattal vegyes részvétet érez irántam, oly nagy megkönnyebbülést szerez nekem, hogy mintha passióm so­rán átélt minden szenvedésemért kárpótolna, sőt még csillapítja is az ember szeretetére sóvárgó éhségemet.

Vajon kapok—e ezért viszonzásul valamit az Úrtól? A gondolataimban megfogalmazódott kérdésemre az Úr Jézus gyöngéd és édes hangon így felelt:  „Leányom, jutalmul, hogy leírtad az én szenvedésem óráit, minden leírt szavadért egy lelket és egy csókot adok neked.” Erre én újabb kérdést tettem fel: „És mit ígérsz azoknak, Égi Sze­relmem, akik elvégzik azt, amit én leírok?” A drága Jézus ezt a kér­désemet is megválaszolta: J „Azoknak, akik velem és akaratommal együtt végzik a ,Szentórákat’, szintén megadok egy lelket minden egyes elmondott szóért, és annál hatékonyabb a ,Szentóra’ végzé­se, minél inkább velem egységben végzik azt. Azáltal tudok bármi jót végbevinni, hogy emberi teremtményem egyesül akaratommal.”

(forrás: Dr. Gál Péter: A mi Urunk Jézus Krisztus szenvedésének 24 órája 228. oldal)

SZENTÓRÁK CÉLJA

„Szentórák” célja nem is annyira Jézus szenvedéstörténetének az elmesélése, hiszen már oly sok könyv foglalkozott ezzel a szent témával, hogy semmi szük­ség nincs egy újabbra. A cél inkább az engesztelés, és hogy a mi Urunk passi­ójának különböző állomásait szembeállítsuk a bűnök sokaságával, majdhogy­nem méltó engesztelési nyújtva neki. Ebből következik, hogy az „Szentórák­ban” bemutatott engesztelési módok változhatnak: egyes részeknél az áldás, máshol az együttérzés, a dicsőítés, vagy a vagy a szenvedő Jézus vigasztalása, megint másokban a jóvátétel, a könyörgés, az ima és a kérések hangzanak el

(forrás: Dr. Gál Péter: A mi Urunk Jézus Krisztus szenvedésének 24 órája 38. oldal)

BUZDÍTÁS

Ó, ti lelkek, akik szeretitek Jézus Krisztust, ó ti lelkek, akik a lelki életre kaptatok hivatást, és főként ti, Jézus Krisztus jegyesei, akik eskü vagy szent közösségekhez való tartozás által szenteltétek magatokat neki, értsétek meg mindabból, amit fennen írtam, mekkora örömöt szereztek Jézus szent szívének a „Szentórák” gyakorlásával! A „Szentórákat” tiértetek sugallta a mi Urunk ily különleges módon egy magányos és kontemplatív léleknek, aki éveken át elmélkedett rajtuk mások, önmaga, és az egész Anyaszentegyház javára. Különleges kegyelmeket kapnak azok, akik a szívükön viselik ezt a naponként végzendő, szent gyakorlatot, és hagyják, hogy ugyanaz a lelkület és érzelmek hassák át őket, amelyek annak a lelkében fogantak, aki mindezeket diktálta, és éveken át gyakorolta. Ezen lélek bensőséges érzelmei és szeretetének megnyilatkozásai által el fog jutni az olvasó a mi Urunk Jézus Krisztus passiójának 24 órájában megélt érzéseihez és megnyilatkozásaihoz, amelyet irántunk való szeretetből szenvedett el.

Lehetetlen, hogy a lélek az együttérzés magasiskolájában ne találkozzon a legfájdalmasabb anyával, vagyis hogy ne részesüljön Isten édesanyjának gyászából és felfoghatatlan érzelmeiből! Jézussal együtt szenvedve és Mária mellett az olvasó önmaga, és mindenki számára hatalmas, égi javakat gyűjthet össze. Hogyan is fejezhetnénk ki ennek a könyvnek a hatékonyságát, amely megmutatkozik a hívő közösségek fennmaradásában, sőt létszámában való gyarapodásában, az életszentségben, és a szent dolgokban való növekedésben? Elkötelezetten és folyamatosan kellene minden közösségnek végeznie ezt az ájtatossági gyakorlatot. Ha ez megvalósulna, oly buzgalommal vennék magukhoz a Szentostyát a közösségben a napi szentmisére járó hívek, hogy minden egyes szentáldozás a Jézussal való legbensőségesebb és legszeretetteljesebb egyesülés mind magasabb fokaira való eljutást, és a lélek megújuló nászát jelentené!

Ha pusztán egyetlen „Szentórákat” végző lélek kedvéért Jézus egy egész várost megment a büntetéstől, és annyi léleknek adja kegyelmeit, ahány szó elhangzik ezekben a fájdalmas órákban, akkor mekkora kegyelemre számíthat egy egész közösség, vagy bármilyen hívő, katolikus keresztény csoportosulás, mennyi hibától és hanyagságtól menekülhet meg, és mily sok lélek nyerheti el a megszentelődést, és az üdvösséget! Bár akadna minden közösségből csupán egyetlen ember, aki rászánja magát ezeknek a soroknak a figyelmes követésére napközben és este, éjszaka pedig egy kis virrasztással! De a legáldottabb az volna, a közösség, valamint az egész világ legnagyobb javára az szolgálna, ha mindnyájan végeznék ezt a gyakorlatot, egymást váltva, éjjel és nappal.

(forrás: Dr. Gál Péter: A mi Urunk Jézus Krisztus szenvedésének 24 órája 34-35. oldal)

A cikk forrása

Share

Együttműködő partnerünk

Időjárás

Hőtérkép

alt

Támogatjuk a törvényes rítusváltozatokat.