Imádkozzuk a niceai-konstantinápolyi hitvallást!

alt

A magyar egyházban sokfelé gyakorlattá vált, hogy a vasárnapi és ünnepnapi szentmisékben a Niceai-konstantinápolyi hitvallás helyett az Apostoli hitvallást mondják. Mivel a rózsafüzérben és más imádságok során (pl. a Szentatya szándékára) eleve az Apostoli hitvallás van használatban, ezért a hosszú formulával a híveknek ez a része alig találkozik, sokak számára szinte feledésbe ment. A Hit éve kiváló alkalom arra, hogy újra felfedezzük a Niceai-konstantinápolyi hitvallást, és újult lelkesedéssel imádkozzuk és elmélkedjük át mind- azon gazdag tanítást, amelyet a „nagy hiszekegy” által az Anyaszentegyház részletesen elénk tár.

A Niceai-konstantinápolyi hitvallást az I. konstantinápolyi zsinaton, 381- ben szerkesztették meg a 325. évi niceai zsinat tanításának felhasználásával. A szentmisében először az V. században, Antiochiában imádkozták, a Miatyánk előtt, tehát az áldozást előkészítő hitvallásként. Átvette a szokást Konstantinápoly, és a bizánci szertartásban mindmáig így maradt. A Niceai- konstantinápolyi hitvallás a római rítusú szentmisébe VIII. Benedek pápa pontifikátusa alatt, 1014-ben került be vasárnapokon és főünnepeken, tehát szinte éppen ezer esztendeje.

A legújabb előírások szerint a szentmisében lehet az apostoli hitvallást is imádkozni. A „nagy credo” liturgikus hagyománya mégis vitathatatlan, s két-égkívül gazdagabban fejezi ki szent hitünk igazságait. A szó szerint ezeréves hagyománytól való eltérés nem történhet meg pusztán azért, mert lehetővé vált a változtatás. Alapelv ugyanis, hogy a liturgiában „csak akkor vezessenek be újításokat, ha azokat az Egyház lelki haszna valóban és biztosan követeli”. (vö. a II. Vatikáni Zsinat liturgikus konstitúciója, SC 23.)

Mi magyarázhatja a Niceai-konstantinápolyi credo cseréjét? Szoktak hivatkozni arra, hogy a Niceai-konstantinápolyi hitvallást a hívek „nem értik”. Ezen azonban biztosan lehet változtatni megfelelő prédikációkkal, amelynek alapvető feladata a hit igazságainak kifejtése, valamint katekézissel, amely a hitvallás részletes magyarázatának elsődleges formája. Megfelelő magyarázat nélkül valójában az Apostoli hitvallás sem érthető.

Az az érv, hogy az apostoli hitvallás mondása által „közelebb kerülünk” az apostolok hitéhez, teljesen hibás, hiszen a Niceai-konstantinápolyi hitvallás ugyanazt az apostoli hitletéteményt fejezi ki, csak éppen részletgazdagabban összegezve a hitágazatokat, mégpedig az első keresztény századok szenthagyományának fényében.

S itt fontos eloszlatni azt az elterjedt félreértést, mi szerint az Apostoli hitvallás onnan kapta volna a nevét, hogy az apostolok maguk fogalmazták azt. Az „apostoli” jelző nem ezt jelenti, hanem valójában arra utal, hogy a benne foglalt hitágazatok csokra az apostoloktól reánk hagyományozott hitnek a teljes összefoglalása. Azt tudjuk róla biztosan, hogy keletkezése az első századokra tehető, s keresztelési formulaként, valamint a kifejezetten szentmisén kívüli rítusokban volt gyakorlatban. A trienti zsinat (1545–63) a hittanítás alapjaként jelölte meg.

Egy további érvelés az ökumenizmusra hivatkozva állítja, hogy a protestánsoknak az Apostoli hitvallás „jobban megfelel”. Azonban ez az érvelés sem teljesen állja meg a helyét, hiszen először is a szentmiseáldozat liturgiáját, amely elsősorban a beavatottaknak szól, nem vethetjük alá a katolikus Egyház hitétől és közösségétől távol lévő, semmiféle külső elvárásnak. Az ökumenizmus sohasem jelentheti az Egyházra bízott kincsek elvetését a hamis béke kedvéért. Másrészt pedig, ha valami, akkor a Niceai-konstantinápolyi hitvallás messzemenően szolgálja az ökumenizmust, hiszen ebben teljes egység van a római katolikus Anyaszentegyház és a görögkeleti egyházak liturgikus gyakorlatában. Végül pedig ezzel kapcsolatban érdemes tudni, hogy a napjainkra több tízezer ágra oszlott protestáns felekezetek között ebben a kérdésben sincsen egység, ugyanis számos irányzatuk használja a Niceai-konstantinápolyi hitvallást.

A hitvallás szerepe a szentmisében az, hogy általa a hívek az olvasmányokban és a homíliában (szentbeszédben) hallott isteni igére válaszolnak: felidézik lelkükben a hit igazságait, mielőtt az Eukarisztia liturgiája elkezdődnék. Az Őszentsége XVI. Benedek pápa által 2012. október 11-én megnyitott Hit éve, amely a hit igazságainak újult erejű megismerését, hirdetését és megvallását szorgalmazza, különleges apropót kínál arra, hogy ahol nem indokolható kellőképpen az elérés, ott visszatérjünk a „nagy credo” használatára.

A niceai-konstantinápolyi hitvallás, amely a római liturgiának ezer esztendő óta szerves része, gazdagabban tárja elénk az egyes hitágazatokat, olyan részletek kiemelésével, amelyek közlése és megértetése ma is éppúgy komoly lelkipásztori munkát kíván, mint keletkezésének idején, a negyedik században. Az igehirdetésnek ma is égetően aktuális feladata, hogy tanítsa azokat a legalapvetőbb szentháromságtani és krisztológiai hitigazságokat, amelyeket a Niceai-konstantinápolyi hitvallás hangsúlyoz. Szeressük és imádkozzuk buzgón a szent liturgiában!

A hitvallás szövege megtalálható itt.

(Forrás: Tengernek Csillaga, 2013/1. szám)

Share

Együttműködő partnerünk

Időjárás

Hőtérkép

alt

Támogatjuk a törvényes rítusváltozatokat.