Az Ave verum Corpus natum (Üdvözlégy, szent Test) kezdetű énekünk egy verses antifóna a Legméltóságosabb Oltáriszentség tiszteletére. Ezt az imád- ságot a hagyomány szerint Szent Péter 198. utóda, Őszentsége VI. Ince pápa (1282 – 1362. szeptember 12.) szerezte. Az Ave verum eredetileg az Úrfelmu- tatáskor mondandó fohász volt, de gyakran használták szentségi áldás alkal- mával is. Legalább négy változata vált ismertté, az egyik záró szakasza ekkép- pen szól: O clemens, O pie / O dulcis Jesu, Fili Mariae. Mi az Éneklő Egyház által (ÉE 159) és a Hozsannából (H 315) ismert, talán legelterjedtebb változa- tot ismertetjük.
Először francia, német és angol földön lett közismert. Énekelték az Adoro te devote után antifónaként is. Guéranger OSB (1805–1875; a bencés rend új- jáélesztője a francia forradalom után) szerint a Sanctus tropusának tekinthető. Gregorián dallama 6. tónusú. Többszólamú feldolgozásai közül legnépszerűbb Mozarté (K 618), de megzenésítette Willian Byrd, Sir Edward Elgar, Camille Saint-Saëns, Orlande de Lassus, Imant Raminsh, Alexandre Guilmant, Colin Mawby és Malcolm Archer is. Kiemelkedő alkotás Liszt Ferenc feldolgozása (S 44), aki több fantáziát is komponált az Ave verum himnuszához (S 461; S 633; S 658).
Az Ave verum imádságot különösen adventi és karácsonyi időben, valamint Úrnapján és Mária-misékben imádkozzuk. A kenyér és a bor színe alatt ugyan- az az Úr Krisztus van jelen, aki a Boldogságos Szűz Mária által testet öltött és közénk született. A mi Urunk Jézus Krisztus egész életével jelen van a Szent Eucharisztiában.
(Forrás: Tengernek Csillaga, 2013/1. szám)
