Confiteor – Közgyónás

altA szentmise bevezető részében a bűnbánat felindítása után a következő imával vallhatjuk meg bűneinket

CONFITEOR Deo omnipotenti, beatae Mariae semper Virgini, beato Michaeli Archangelo, beato Ioanni Baptistae, sanctis Apostolis Petro et Paulo, et omnibus Sanctis, quia peccavi nimis cogitatione, verbo et opere: mea culpa, mea culpa, mea maxima culpa. Ideo precor beatam Mariam semper Virginem, beatum Michaelem Archangelum, beatum Ioannem Baptistam, sanctos Apostolos Petrum et Paulum, et omnes Sanctos, orare pro me ad Dominum Deum nostrum. Amen.

Gyónom a mindenható Istennek és nektek, testvéreim, hogy sokszor és sokat vétkeztem, gondolattal, szóval, cselekedettel és mulasztással: én vétkem, én vétkem, én igen nagy vétkem. Kérem ezért a Boldogságos, mindenkor Szeplőtelen Szűz Máriát, az összes angyalokat és szenteket, és titeket, testvéreim, hogy imádkozzatok érettem Urunkhoz, Istenünkhöz.

A szentmisét már a II. század elején megelőzte a bűnök kölcsönös megvallása, ahogyan azt a Didaché c. ókeresztény irat tanúsítja. A római szentmise legkorábbi, VII. századi leírása szerint a pápa az oltárhoz érkezéskor csendben bűnbánóan arcra borul. A VIII. századtól kezdve ekkor imát is mond saját maga és a nép bűneiért. Innen származnak a Confiteor különböző változatai, melyek először a XII. században keletkeztek.

Ezek a változatok a bűnelkövetés lehetséges módozatait is részletezik: delectatione (gyönyörködéssel), consensu (beleegyezéssel), locutione (beszéddel), pollutione mentis et corporis (a lélek és test beszennyezésével). A mulasztással való vétket csak 1969-ben fűzték az imához. Ellenben a legújabb liturgikus reformig a Boldogságos Szűz Mária mellett még számos más szentet is felidéztek, mint a bűnvallás tanúit, illetve mint a bűnbánók közbenjáróit: Szt. Mihály arkangyalt, Keresztelő Szt. Jánost, Szt. Péter és Pál apostolt és sokszor a helyi egyházmegye vagy szerzetesrend védőszentjeit is.

Így a bűn által hozott rendetlenséggel szemben az isteni rend által megszabott hierarchia áll: csúcsán a bűntelen Szűzanya, aki egyben a bűnösök menedéke, utána a sátáni erők elleni küzdelem vezére, Mihály, majd a bűnbánat kiváló hirdetője, az Előfutár János, végül a bűnbocsátó hatalom hordozója Péter, a kulcsár, és a megtérő bűnösök példaképe Pál, aki éppen ezért a gonosz felett diadalmaskodó kegyelem legkiválóbb hirdetője lett. Így teljesítjük Szt. Jakab apostol kérését: „Valljátok meg egymásnak bűneiteket és imádkozzatok egymásért, hogy meggyógyuljatok” (Jak 5,16) bevonván ebbe a közösségbe a földön élő hittestvéreink mellé a harcot már bevégző és a koronát elnyerő szenteket.

Az eredeti beosztás szerint a Confiteort először a pap mondja mélyen meghajolva az oltár előtt, hiszen ő az első a bűnösök közt, aki rászorul testvérei imájára, hogy méltóképpen léphessen az Úr oltárához és mutathassa be az áldozatot. Ezután a hívek képviseletében az oltárszolgák mondják:

Misereátur tui omnípontens Deus, et dimíssis peccátis tuis, perdúcat te ad vitam aetérnam. – Irgalmazzon neked a mindenható Isten, és megbocsátván bűneidet vezessen el téged az örök életre.

Csak ezek után mondják az oltárszolgák mélyen meghajolva a bűnvallomást, kérvén a pap közbenjárását, ezzel elismerve, hogy ő valóban az emberek közül van kiválasztva, hogy közbenjáró legyen Isten és embertársai között. Bár a közösség tagja, mégis kiemelkedik és elkülönül a közösségtől, hiszen az egyházi rend szentsége által eltörölhetetlen pecsét teszi őt hasonlóvá Krisztushoz, a Főpaphoz.

A II vatikáni zsinat után a Confiteort csak egyszer mondja a pap egyszerre a hívekkel, és hozzáfűzi a „Misereatur” kérést, ami nem szentségi feloldozás, hanem csak a bocsánatos bűnök eltörlését eszközölheti az őszintén bűnbánó hívők számára. A Confiteort továbbá két másik bűnbánati szöveg is helyettesítheti. Viszont megmaradt a régi szokás, hogy a hármas „mea culpa”-ra bűnbánóan verjük mellünket, ezzel az ószövetségi (Jer 31,19) és újszövetségi (Lk 18,13) eredetű szimbolikus gesztussal mintegy megtörve kőszívünk keménységét.

A szentmisén kívül a Confiteor használatos még a szentmisén kívüli áldoztatásnál, a szentkenet kiszolgáltatásánál, és mondható a napot berekesztő imaóra, a Kompletórium elején is, az esti lelkiismeretvizsgálat összefoglalásaként. A zsinat előtt használatos volt a napot kezdő Prima imaórában is, sőt a szentmisében még a hívek áldoztatása előtt is elmondta a ministráns, vagy elénekelte a diakónus, hiszen a mise eleji Confiteort csak a pap és az oltárszolgák mondták csendben, miközben a hívek énekelték a kezdőéneket, az Introitust, így szükséges volt, hogy a hívek is kapjanak egy saját Confiteort, mielőtt a legszentebb lakomához járulnának.

A „Misereatur” imát még egy szép fohász egészítette ki :Indulgéntiam, absolutiónem, et remissiónem peccatórum nostrórum tríbuat nobis omnípotens et miséricors Dóminus. Bűneink elengedését, feloldozását és bocsánatát adja meg nekünk a mindenható és irgalmas Úr.

(Forrás: Tengernek Csillaga, 2012/2. szám)

Share

Együttműködő partnerünk

Időjárás

Hőtérkép

alt

Támogatjuk a törvényes rítusváltozatokat.