A meg nem születettek keresztútja

alt

Első állomás

Jézust halálra ítélik

Ártatlanul halálra ítélve! Krisztusnál azt állították, hogy a római császár ellen támadt. Valójában a farizeusoknak és követőiknek volt az útjában, mert nem felelt meg elképzelésüknek. Ők egy politikai Messiást vártak, és Jézus zavarta a lelkiismeretüket, életmódjukat kárhoztatva…

És ma? Milyen sok az ártatlanul halálraítélt – a meg nem született, a nem kívánt gyermek! Csökkentenék a jólétet, zavarnák a szabad életet, lemondásokat kívánnának…

És mi? Közbelépünk-e az ártatlan életekért, melyek nem tudják megvédeni magukat, vagy belépünk azok kórusába, kik azt ordítják: Halál rájuk!?

Második állomás

Jézus vállára veszi a keresztet

A gyermek öröm és boldogság – de sokszor kereszt, teher is, mert lemondást kíván. Nem mehetünk el egy mulatságra, nem vehetünk új autót, nem tehetünk külföldi utazást. A gyermek áldozatokat kíván: időben, pénzben, kényelemben, szórakozásban… Türelmet és tapintatot kíván, és szeretetet – betegségében és botlásaiban is…

És mi? Készen vagyunk-e hordozni a keresztet akkor is, ha a gyermekért kell tennünk? Vagy hajlamosak vagyunk inkább a kényelmes, fáradság nélküli kereszténységre, száműzve belőle a keresztet, mint azt ma oly sokan hirdetik?

Harmadik állomás

Jézus először esik el a kereszttel

Ennél az állomásnál gondoljunk arra, hogy milyen esendő teremtmények vagyunk. Gyengeségünkben sokszor hibát követünk el, és bűnbe esünk…

Imádkozzunk különösen a bűnbe esett nőkért, az anyaság elé néző leányokért, akik félelmükben a szégyentől, a kicsúfolástól és megaláztatástól, inkább a magzatgyilkosságot választják…

És mi? Hogyan viselkedünk velük szemben? Megvetően, mint a farizeusok – vagy megbocsátásra és segítésre készen? A bűnt nem szabad lekicsinyelnünk, de kövessük Jézus szavát: „Aki bűn nélkül való, az vesse rá az első követ!”

Negyedik állomás

Jézus édesanyjával találkozik

Mária sejtette már az agg Simeon jövendölése óta: „…a te lelkedet is tőr járja át…” – megsejtette ezt a nehéz órát. Együtt szenved szent Fiával.

Gondoljunk azokra a nőkre, akik egyszer a terhességmegszakítás bűnébe estek, és egy egész életen át annak káros testi következményeit viselik, és szenvednek lelkileg bűnük tudatától.

Ötödik állomás

Cirenei Simon segít Jézusnak vinni a keresztet

Az erős katonák megszégyenítőnek tartották, hogy Jézusnak segítsenek. Simont is kényszeríteni kellett rá. Ám, amikor Jézussal együtt vitte a keresztet, rádöbbent, hogy ennél nagyobb megtiszteltetés nincs a világon!

A terhességmegszakítás mellett felhozzák az anyagi nehézségeket, a kis lakásokat, a környezet csúfolódását, ha több a gyermek a családban… Mi is mindnyájan a környezethez tartozunk. Tartsunk lelkiismeretvizsgálatot: vajon készek vagyunk-e segíteni a gyermekes családokat anyagi nehézségeikben? Vagy minden gondoskodást az államra hárítunk? Ha szobákat adunk ki, befogadunk-e gyermekes családot? Védelmére kelünk-e a sokgyermekes családoknak a rosszallókkal, a gúnyolódókkal szemben?

Hatodik állomás

Veronika letörli Jézus arcát

Veronika látja Jézus szenvedését. Nem törődik azzal, hogy mit gondolnak az emberek – lelkiismeretét követve, az Úr segítségére siet. Sok orvos és ápolónő a halállal fenyegetett „meg nem születettek” védelmére kel, és nem hajlandó a magzatelhajtásban közreműködni.

Felemeljük-e szavunkat mellettük? Küzdünk-e azért, hogy emiatt hátrányos helyzetbe ne kerüljenek, és igyekszünk-e a leendő anya környezetét jobb belátásra bírni?

Hetedik állomás

Jézus másodszor esik el a kereszttel

Urunk másodszor hullik a földre a nehéz kereszt súlya alatt. Az Olajfák hegyén vérrel verejtékezve előre látta a fájdalmak útját, de vállalta azt: „Atyám, ahogy Te akarod!”

Sok asszony súlyos testi-lelki megrázkódtatást szenved a terhesség első hónapjai alatt, és ez szabad elhatározásukat, ítélőképességüket erősen csökkenti, befolyásolja. Álljunk mellettük ezekben a nehéz napokban, nehogy elhamarkodott tettüket később egész életükben bánják! Ajánljuk őket a szenvedő Jézus és édesanyja, Mária oltalmába, aki az angyal szavára készségesen kimondta a „legyen”-t…

Nyolcadik állomás

Jézus szól a síró asszonyokhoz

Az Úr elhárítja magától a síró asszonyok szánakozását. Önmagukat sirassák inkább és gyermekeiket… mert önszeretetükben nem fogadják el az „Úr áldását”, a gyermekáldást, és még büszkélkednek is azzal, hogy nem hagyták őket megszületni. Azonban Jézus azokra a gyermekekre is gondol, akik ugyan megszülettek, de zilált családi életben, vagy elvált szülők között kallódnak, súlyos lelki sérüléseket szenvedve.

Milyen magatartást tanúsítunk velük szemben? – Ha mást nem tehetünk, legalább imádkozzunk értük.

Kilencedik állomás

Jézus harmadszor esik el a kereszttel

Az Úr harmadszor zuhan a földre a mi bűneink súlya alatt… Gondoljunk most azokra, akik a szex mámorában élnek, akik lelkiismeretüket elhallgattatva, csak a gyönyört keresik, elfeledve Isten szándékát…

Imádkozzunk Urunkhoz jó házasságokért, tisztaéletű fiatalságért, és azért, hogy megszűnjön a szemérmetlen viselkedés a nyilvános életben, hogy ne öljék ki a szeméremérzést már a kisiskolásokból is.

Tízedik állomás

Jézust megfosztják ruháitól

Urunk sebekkel borított testéről leszaggatják a ruhát, hogy mezítelenül a keresztre szegezhessék.

Korunk bizony igyekszik a jót keresztre feszíteni, és mindent lemezteleníteni… Imádkoznunk kell világunkért, testvéreinkért és nővéreinkért, akiknek elrabolták jó hírét, becsületes nevét rágalmakkal mocskolták… És azokért a nőkért is, akik önmaguk szaggatják szét lelkiismeretüket, magukat a bűnnek adva.

Segítsünk a bajbajutott nőknek, hogy a rájuk erőszakolt, nem kívánt gyermektől ne terhességmegszakítással igyekezzenek szabadulni.

Tizenegyedik állomás

Jézust a keresztre szegezik

Gondoljunk azokra az anyákra, akiknek beteg, testi vagy lelki nyomorék gyermekük születik… Isten teremtette ezeket is – ha néha ezt mi nem is értjük. Ők azonban alkalmat adnak emberszeretetünk és áldozatvállalásunk gyakorlására anyával és gyermekével szemben egyaránt.

Gondoljunk azokra is, akik egész életükben mások gondozására és segítségére szorulnak…

Tizenkettedik állomás

Jézus meghal a kereszten

Jézus elszenvedte a halált, a gonosztevők halálát a keresztfán – érettünk.

Tiszteljük és segítsük a hősies anyákat, akik minden nehézséggel, veszéllyel dacolva, súlyos körülmények között is – esetleg a halállal is szembenézve – életet adnak gyermeküknek! Imádkozzunk értük, és kérjük a Szűzanya pártfogását, hogy ne kelljen életükkel fizetniük gyermekükért…

Kísérjük imáinkkal az orvosok munkáját, hogy minden szülőanyát megmenthessenek az életnek.

Tizenharmadik állomás

Jézus testét leveszik a keresztről

Szomorúan veszik le Jézus testét a keresztről, és a fájdalmas Anya ölébe helyezik.

Gyászoljuk mi is a sok gyilkosságot, a meg nem születetteket, ami napjainkban világszerte folyik, és amihez képest kicsinység Heródes gyermekgyilkoltatása Betlehemben… A tömeg, amely „feszítsd meg”-et kiáltással küldte Jézust a halálba – ma az anyaméhben bontakozó életre kiáltja: „Öld meg őt!”

Tizennegyedik állomás

Jézust sírba teszik

Az Úr testét tisztelettudóan helyezték a sírba, ahol békében nyugodott feltámadásáig.

A meggyilkolt, kioperált embriók egyes országokban kísérleti célokra lesznek felhasználva, sőt ilyen célra mesterségesen még életben is tartják őket! Másutt – még élve – tűzbe, vagy a szemétbe vetik őket…

Az Istentől való elfordulás milyen mélyre süllyeszti az embert! Az emberi méltóságról megfeledkezve, csak egy kísérletezgetésre felhasználható anyagot látnak egy megindult életben!

Share

Együttműködő partnerünk

Időjárás

Hőtérkép

alt

Támogatjuk a törvényes rítusváltozatokat.