Vasfüggöny keresztút (1945–1965)

alt

(összeállította Dengl Miklós O.F.M.)

Fatima szellemében

Krisztus Urunk irtózatos halálkínok és szenvedések közepette, a kereszten vergődve imádkozott megkínzóiért a mennyei Atyjához: „Atyám, bocsáss meg nekik, mert nem tudják, mit tesznek” (Lk 23,24).

A Vasfüggöny Keresztúton Krisztus példáját akarjuk követni.

A Vasfüggöny Keresztút a szabadföldön élő magyarok imahadjárata lesz azokért a testvérekért, akik még ma is a kommunista zsarnokság elnyomatása alatt, a vasfüggönyök mögött szenvednek. Alkalmat ad arra is, hogy minden résztvevője a szabadföldön a maga szenvedéseit felajánlja az elnyomók fegyvereseivel körülvett magyar testvérekért, sőt továbbmenve Fatima szellemében, imahadjárat az elnyomottak s elnyomók megtéréséért.

Valamennyiünkért imádkozott és meghalt Krisztus Urunk a keresztfán. Krisztus Urunk senkinek sem akarja a vesztét, hanem mindenkinek a megtérését és üdvösségét.

A katakombák keresztényéitől a huszadik század kereszténységéig Krisztus Urunk akaratának elfogadásában, minden embertársunk iránti szeretetben van a mi erőnk. A keresztények sohasem fegyverekkel győzedelmeskedtek, hanem mindig Krisztus Urunk szeretetének követésével. És Krisztus győz!

Pap:     Teremtő Atyánk, hozzád emeljük gyermeki szíveinket. Nagy szorongattatásból kiáltunk hozzád. Az emberi szenvedést mérhetetlenné tették!

Nép:    Hallgass meg, világ Teremtő Ura és enyhíts meg minket!

Pap:     A Föld, amelyet teremtettél, mindent megad, amire szükségünk van, mégis testvéreink, fivéreink és nővéreink, éheznek és nyomorognak szerte a távoli világban, olyan körülmények között, amelyek méltatlanok az általad teremtett emberhez.

Nép:    Emlékezzél meg róluk, Megváltó Urunk!

Pap:     A háború külső nyomait befedték, a romokat elegyengették és a sebeket behegesztették, de véreznek a vasfüggönyök, a titkosan készülődő uralomvágy nem enged, még mindig leskelődik ránk és nem tudhatjuk, mi lesz a sorsunk!

Nép:    Ments meg minket, Urunk!

Pap:     A nyugalom és biztonság nem tért vissza a világra. Ellenben nő a félelem és a rettegés. Országok és népek, a mi országunk és népünk is, szétszaggatott állapotban pusztul és a boldog egyesülés napjának még reménysugarát sem láthatjuk.

Nép:    Adj nekünk békét, Urunk!

Pap:     Káromolják nevedet, az Igét megcsúfolják, a hit ellen harcot kezdenek, teremtményed és gyermeked, az ember, nyomorúságban, szorongattatásban bánkódik.

Nép:    Szabadítsd meg a Te néped, Urunk!

Pap:     Az emberi szívet elsorvasztják, a szeretetet anyaggal mérik, bálvánnyá tették a hast, a pénzt és a sikert. A lázas emberi szellem szenzációkat hajhász, élvezetekbe hanyatlik és a kényelem lustaságában ernyed el.

Nép:    Ébressz fel minket, Teremtő Urunk!

Pap:     A hívőt gonoszul megkísértik, kétségbe ejtik, osztályokba vetik, megrostálják, kisebbítik, hogy megtagadjon Téged és hitehagyottá tegyék.

Nép:    Uram, irgalmazz nekünk!

Pap:     A Te néped, az Egyház, is szenved a történelem terhe alatt. A régi és az új bálványimádás, a kapzsiság és a hatalom imádása miatt, – de saját bűneink és mulasztásaink miatt is, – szívtelenségünk és kicsinyhitűségünk miatt. És amiatt, hogy kevés a mi népünkből való apostol és igehirdető pap.

Nép:    Téríts haza minket, Uram!

Pap:     Tudjuk azonban, Urunk, hogy Te sohasem hagytál el minket. Elküldötted hozzánk Egyszülött Fiadat, Jézus Krisztust. Urunk Jézus, aki előttünk hordozod az emberi vétek és szenvedés keresztjét, és aki megfeszítve is győzelmeskedtél, engedd, hogy hűségesek lehessünk és követhessünk Téged a keresztúton, nehéz földi vándorlásainkban, mert így nyerhetjük el a győzelem pálmáját, mivel Te élsz és uralkodsz most és mindörökké.

Nép:    Amen.

1. állomás

Jézust halálra ítélik

(Az elítéltek stációja)

Pap:     Imádunk, Úr Jézus Krisztus és áldunk Téged.

Nép:    Mert szent kereszted által megváltottad a világot.

Pap:     Eléd hozzuk, Urunk Jézus, azoknak a testvéreinknek a keresztjét, akik a vasfüggöny mögött uralkodó igazságtalanság ítéletét szenvedik el, akik a gonoszság által megfogattak és még mindig rabságban vannak. De eléd hozzuk azoknak a rossz lelkiismeretét is, akik a gonoszság ítéletét kimondták felettük. (Csend)

Mind:  Mikor csak mondtam: „Ingadoz a lábam!”

            jóságodban, Uram, segélyt találtam.

            Lelkem a gondok telje közepett

            Vigasztalásodon örvendezett.

            A romlottság székéhez szegődöl-e, Uram,

            Mely a törvénynek örvén nyomort vet untalan?

            A jók lelkére rájalesnek,

            Ártatlan véren ítélkeznek.

            Ám nékem az Úr lett a váram,

            Isten, én biztos sziklaszálom.

            (Zsolt 93,18–22)

Pap:     Hozzád kiáltunk, Krisztus! Légy most is az ártatlanok védelmezője.

Nép:    Könyörülj testvéreinken!

Pap:     Uram, Téged is halálra ítéltek igazságtalanul.

Nép:    Irgalmazz nekünk!

Pap:     Szent vagy Uram, az erő és élet Istene.

Nép:    Irgalmazz nekünk!

2. állomás

Jézus vállára veszi a keresztet

(Az elszakítottak stációja)

Pap:     Imádunk, Úr Jézus Krisztus és áldunk Téged.

Nép:    Mert szent kereszted által megváltottad a világot.

Pap:     Eléd hozzuk, Urunk Jézus, azoknak a szerelmetes testvéreinknek a keresztjét, akiket kegyetlenül elszakítottak és elválasztottak egymástól és tőlünk. De eléd hozzuk az önzés, önelégültség és jóra való restség nehéz páncélját is, amelyet annyian viselnek, testvéreikkel mit sem törődve. (Csend)

Mind:  De én nem ember, én féreg vagyok,

            Az emberek gyaláznak és nevetnek,

            A nép közül kivetnek.

            Gúnyoló szóval illet, aki lát,

            Fejet csóvál, elvonja ajakát.

            „Az Úrban bízott, hát segítse meg!

            Szerette, hát most szabadítsa meg!”

            (Zsolt 21,7–9)

Pap:     Hozzád kiáltunk Krisztus, akit a nép közül kivetettek.

Nép:    Könyörülj testvéreinken!

Pap:     Az egész világ gyötrő terhét magadra vetted és felvitted a Golgotára.

Nép:    Irgalmazz nekünk!

Pap:     Szent vagy Uram, az erő és élet Istene.

Nép:    Irgalmazz nekünk!

3. állomás

Jézus először esik el a kereszt terhe alatt

(Az elárultak és eladottak stációja)

Pap:     Imádunk, Úr Jézus Krisztus és áldunk Téged.

Nép:    Mert szent kereszted által megváltottad a világot.

Pap:     Eléd hozzuk mindazoknak a keresztjét, akiket a történelem során, miként ma a mi testvéreinket, elárultak, a hatalom zsarnokainak feljelentettek, kénye-kedvére kiszolgáltattak. De eléd hozzuk a hatalom csatlósainak, feljelentőinek, pribékjeinek a rossz lelkiismeretét is. (Csend)

Mind:  Ébredj Uram, miért szunnyadni néked?

            Ébredj, ne vesd el mindörökre néped.

            Orcád előlünk mérthogy rejted?

            Gyötrelmeinket mért felejted?

            Lelkünk porig aláztatott,

            Testünk a föld porába ragadott.

            Kelj föl Uram, jöjj és segíts meg,

            Kegyességedben szabadíts meg!

            (Zsolt 43,24–27)

Pap:     Hozzád kiáltunk, Krisztus Urunk, mert Te vagy az elárultak és eladottak megváltója.

Nép:    Könyörülj testvéreinken!

Pap:     A Te elestedet is Júdás árulása okozta.

Nép:    Irgalmazz nekünk!

Pap:     Szent vagy Uram, az erő és élet Istene.

Nép:    Irgalmazz nekünk!

4. állomás

Jézus találkozik fájdalmas anyjával

(Az elnémított Egyház stációja)

Pap:     Imádunk, Úr Jézus Krisztus és áldunk Téged.

Nép:    Mert szent kereszted által megváltottad a világot.

Pap:     Édesanyánk, az Anyaszentegyház, keresztjét is elédbe hozzuk, Krisztus Urunk, azt a fájdalmát, amit szenvedő fiai fölött érez. De azoknak a keresztjét is, akik elhagyták, pedig fiai és leányai voltak. (Csend)

Mind:  Te vontál engem ki az anyaméhből,

            Istápolóm vagy anyám emlejétől.

            Az anyaöltől rád hagytam magam,

            Azóta te vagy Istenem, Uram.

            Ne távozzál, mert itt a gyötrelem,

            És nincsen, aki segítsen nekem.

            (Zsolt 21,10–12)

Pap:     Hozzád kiáltunk sírva, Krisztus Urunk, mert Te vagy szenvedő édesanyánk, az elnémított Egyház, egyetlen vigasza és erősítője.

Nép:    Könyörülj testvéreinken!

Pap:     Krisztus Urunk, aki láttad édesanyád szenvedését.

Nép:    Irgalmazz nekünk!

Pap:     Szent vagy Uram, az erő és élet Istene.

Nép:    Irgalmazz nekünk!

5. állomás

Cirenei Simon segíti Jézust a kereszt hordozásában

(A bátrak és gyávák stációja)

Pap:     Imádunk, Úr Jézus Krisztus és áldunk Téged.

Nép:    Mert szent kereszted által megváltottad a világot.

Pap:     Íme, Urunk, eléd hozzuk azoknak a keresztjét, akik elszenvedik a gonosz hatalom erőszakát és elviselik annak gyilkos terhét. De azoknak a keresztjét is, akik a gonosz hatalom elől gyáván kitérnek és a döntés és áldozat elől menekülni akarnak. (Csend)

Mind:  Mivelhogy bűneimet meg nem vallottam,

            Csontjaim megavultak

            Mind egésznapi sóhajtozásomban.

            Mert éjjel-nappal rámnehezedett

            A te kezed,

            És kiszáradt bennem az élet nedve,

            Mint nyári nagymelegben.

            Megvallottam neked botlásomat,

            Nem titkoltam el hamisságomat.

            Mondtam: Megvallom bűneimet az Úrnak,

            Te pedig elengedted én adósságomat.

            (Zsolt 31,3–5)

Pap:     Hozzád könyörgünk, Krisztus Urunk, mert Te hordozod a mi keresztünket is.

Nép:    Könyörülj testvéreinken!

Pap:     Az emberiséget kereszted alá hívod.

Nép:    Irgalmazz nekünk!

Pap:     Szent vagy Uram, az erő és élet Istene.

Nép:    Irgalmazz nekünk!

6. állomás

Veronika kendőjét nyújtja Jézusnak

(A hontalanok stációja)

Pap:     Imádunk, Úr Jézus Krisztus és áldunk Téged.

Nép:    Mert szent kereszted által megváltottad a világot.

Pap:     Eléd hozzuk, Úr Jézus, azoknak a keresztjét, akik hontalan testvéreikért aggódva szenvednek. De azoknak a rossz lelkiismeretét is elédbe hozzuk, akikben nincs emberi érzés, részvét és könyörület. (Csend)

Mind:  Boldog, akinek a szűkölködőre

            Gondja vagyon.

            Segítségére lesz annak az Úr

            A rossz napon.

            Megtartja őt az Úr és élteti,

            Hogy minden föld boldognak hirdeti.

            Ellensége vágyára nem hagyod.

            Mellette léssz Uram a sorvadásnak ágyán,

            Betegágy-fektét jóra fordítod.

Pap:     Sírva kiáltunk hozzád, aki a szenvedésben magános hontalanná lettél és mások könyörületére szorultál.

Nép:    Könyörülj testvéreinken!

Pap:     Nem feledted el Veronika könyörülő, jó szívét.

Nép:    Irgalmazz nekünk!

Pap:     Szent vagy Uram, az erő és élet Istene.

Nép:    Irgalmazz nekünk.

7. állomás

Jézus másodszor esik el a kereszt terhe alatt

(A megkínzottak stációja)

Pap:     Imádunk, Úr Jézus Krisztus és áldunk Téged.

Nép:    Mert szent kereszted által megváltottad a világot.

Pap:     Urunk Jézus, eléd hozzuk azoknak a keresztjét, akiket a földi életben ütlegeltek, börtönökben megkínoztak és tönkre tettek. De azoknak a rossz lelkiismeretét is, akik mindezt elkövették. (Csend)

Mind:  Ments meg, Uram a gonoszok kezébül,

            Az erőszaktól szabadíts meg,

            mely lépteimet elgáncsolni készül.

            Tőrt vetnek titkon nekem a kevélyek.

            Hálót vetnek az út felén,

            Fogót feszítenek elém.

            Szólok az Úrhoz: Istenem te vagy!

            Halld meg Uram kiáltó szavamat.

            Te vagy, Uram, bástyám, nyugvóhelyem,

            Te övezed sisakkal a harc napján fejem.

            (Zsolt 139,5–8)

Pap:     Hozzád könyörgünk, Urunk Krisztus, aki az elfogottak, arcul vertek és megkínzottak megváltója vagy.

Nép:    Könyörülj testvéreinken!

Pap:     Hozzád könyörgünk, Krisztus, akit miattunk porba löktek és kigúnyoltak.

Nép:    Irgalmazz nekünk!

Pap:     Szent vagy Uram, az erő és élet Istene.

Nép:    Irgalmazz nekünk!

8. állomás

Jézus találkozik a síró asszonyokkal

(A bánkódók stációja)

Pap:     Imádunk, Úr Jézus Krisztus és áldunk Téged.

Nép:    Mert szent kereszted által megváltottad a világot.

Pap:     Eléd hozzuk, Urunk Jézus, azoknak a keresztjét is, akik a megpróbáltatás idején Téged megtagadtak és most reményüket elveszítve bánkódnak. De sírva mutatunk a mi bűneinkre is, mert mi is mulasztásokat követtünk el hitünkben. (Csend)

Mind:  Építs meg minket újra, Istenünk,

            Ragyogjon ránk az arcod s mi szabadok leszünk.

            Seregek Ura, Istene,

            Ha néped esd, meddig léssz ellene?

            Könnyek kenyerét enni késztetéd,

            Innia könnyek csordult serlegét.

            Szomszédaink vetélye-tárgya lettünk,

            Gúnyolódik az ellenség felettünk.

            Építs meg minket újra, Istenünk,

            Ragyogjon ránk az arcod s mi szabadok leszünk.

            (Zsolt. 79,4–8)

Pap:     Hozzád kiáltunk: „Hiszek Uram, segíts hitetlenségemen!” (Mk 9,24)

Nép:    Könyörülj testvéreinken!

Pap:     Mert Te, Uram, megbátorítod azt, aki bűnei fölött bánkódik.

Nép:    Irgalmazz nekünk!

Pap:     Szent vagy Uram, az erő és élet Istene.

Nép:    Irgalmazz nekünk!

9. állomás

Jézus harmadszor esik el a kereszt terhe alatt

(A kétségbeesettek stációja)

Pap:     Imádunk, Úr Jézus Krisztus és áldunk Téged.

Nép:    Mert szent kereszted által megváltottad a világot.

Pap:     Eléd hozzuk ezt a félelmetes keresztet is, azoknak a keresztjét, akik kétségbeesésben elesve haltak meg. De azoknak rossz lelkiismeretét is, akik másokat kétségbeesésbe kergettek. (Csend)

Mind:  Isten, üdvösségemnek Istene,

            Hozzád kiáltok minden éjszakán.

            Bocsássad színed elé kiáltásom;

            Halld meg, Uram, esdő imám.

            Mert fájdalommal lelkem színig teljes

            És a pokol közelget életemhez.

            Azok közé számítanak,

            Kik a gödörbe szállanak.

            Olyan lettem, mint akiből

            Az életerő már elköltözött.

            Lelkem már-már a halottak között.

            Mint sújtottak, kik a sírban feküsznek,

            Kikről már nálad nincs emlékezet,

            Akiket elbocsátott már kezed.

            Mélységes mély örvénybe szállék,

            Elnyelt az éj és a halálos árnyék.

            Megnehezült énrajtam haragod,

            Minden hullámod fejemre csapott.

            Tehetsz Uram a holtakon csodákat?

            Avagy dicsérni téged felkelnek-e az árnyak?

            (Zsolt 87,2-11)

Pap:     Kérünk, könyörögve kérünk, Úr Krisztus, aki a gyengék és a szívükben halálra sebzettek megváltója vagy.

Nép:    Könyörülj testvéreinken!

Pap:     Urunk, háromszor estél el a kereszt súlya alatt és mégis fel tudtál emelkedni.

Nép:    Irgalmazz nekünk!

Pap:     Szent vagy Uram, az erő és élet Istene.

Nép:    Irgalmazz nekünk!

10. állomás

Jézust megfosztják ruhájától

(A megszégyenültek stációja)

Pap:     Imádunk, Úr Jézus Krisztus és áldunk Téged.

Nép:    Mert szent kereszted által megváltottad a világot.

Pap:     Hozzuk magunkkal eléd a szégyen keresztjét, azoknak a keresztjét, akiket megszégyenítettek, megkárosítottak méhükben, akiket kiszolgáltattak, és akiket megfosztottak gyümölcseiktől. De azoknak a keresztjét is, akik magukat eladták és megkárosításra kiszolgáltatták. (Csend)

Mind:  Ismered Uram pironságom,

            Én szégyenem, gyalázatom,

            Előtted van minden szorongatóm.

            Szívem a szégyen beteggé csigázta,

            Szánakozót hiába vártam,

            Vigasztalót kerestem s nem találtam.

            És élelmemül epét adtak,

            Szomjúságomban ecettel itattak.

            (Zsolt 68,20–22)

Pap:     Zokogva hívunk, Uram, aki a megfosztott meddőknek és meggyalázottaknak vigasztalója vagy.

Nép:    Könyörülj testvéreinken!

Pap:     Urunk Jézus, aki magad is elszenvedted a mezítelenség szégyenét.

Nép:    Irgalmazz nekünk!

Pap:     Szent vagy Uram, az erő és élet Istene.

Nép:    Irgalmazz nekünk!

11. állomás

Jézust keresztre feszítik

(A halálfélelem stációja)

Pap:     Imádunk, Úr Jézus Krisztus és áldunk Téged.

Nép:    Mert szent kereszted által megváltottad a világot!

Pap:     Eléd hurcoljuk, Teremtő Urunk, a halálfélelem keresztjét, az emberiség rettegését és a mi nemzetünk, a magyar nép magárahagyottságát, árvaságát és halálfélelmét is. De hozzuk azoknak a rossz lelkiismeretét is, akik a rettegést és halálfélelmet felkeltik. (Csend)

Mind:  Körülvett engem sok erős tulok,

            Megkörnyeztek kövér básáni bivalyok.

            Rám tátva mindnek ragadozó szája,

            Üvöltöző oroszlánok módjára.

            Mint elfolyó víz, úgy öntettem el,

            Csontjaim szertehullanak,

            Olvadt viaszképp omlik szívem el.

            Erőm kiszáradt, mint cserépdarab,

            És nyelvem ínyemhez ragadt,

            Halál porába vertél engemet.

            Ebek falkája oldalog körül,

            Gonosztevők zsinatja vesz körül,

            Általverték kezemet, lábamat

            És megszámlálták minden csontomat,

            És kínjaimon magukat mulatják.

            Elosztották ruhám maguk között,

            Sorsot vetettek köntösöm fölött.

            (Zsolt 21,14–19)

Pap:     Könyörülj rajtunk, halandó embereken és a halálra küldött árva magyar népen, Te, aki magadra maradtál az ég és föld között.

Nép:    Könyörülj testvéreinken!

Pap:     Krisztus Urunk, akit Isten és ember magára hagyott a kereszten.

Nép:    Irgalmazz nekünk!

Pap:     Szent vagy Uram, az erő és élet Istene.

Nép:    Irgalmazz nekünk!

12. állomás

Jézus meghal a keresztfán

(A bűn és bűnhődés stációja)

Pap:     Imádunk, Úr Jézus Krisztus és áldunk Téged.

Nép:    Mert szent kereszted által megváltottad a világot.

Pap:     Eléd hozzuk, Urunk, a bűn és bűnhődés keresztjét. De a bűn és bűnhődés háborúságának a keresztjét, a fájdalom, a gyötrelem és a halál keresztjét is: az emberi nyomorúságnak minden keresztjét. (Csend)

Mind:  Isten, te minket elvetettél,

            Szerteszórtál és haragszol ránk.

            Uram, fordulj már vissza hozzánk!

            Uram megráztad földedet

            S meghasítottad: inog immár –

            Gyógyítsd meg a töréseket!

            Népednek kemény dolgokat mutattál,

            A tántorgásnak borával itattál.

            Zászlót adtál azoknak, akik tégedet félnek,

            Rontó nyíl elöl menedéknek,

            Hogy akiket szeretsz, megszabaduljanak.

            Hallgass meg és terjeszd ránk jobbodat!

            (Zsolt 59,3–7)

Pap:     Hozzád könyörgünk, Uram, aki bűnösökért „bűnné” lettél.

Nép:    Könyörülj testvéreinken

Pap:     Könyörülő Urunk, aki a halálig hűséges voltál.

Nép:    Irgalmazz nekünk!

Pap:     Szent vagy Uram, az erő és élet Istene.

Nép:    Irgalmazz nekünk!

13. állomás

Jézust leveszik a keresztről

(Az édesanyák stációja)

Pap:     Imádunk, Úr Jézus Krisztus és áldunk Téged.

Nép:    Mert szent kereszted által megváltottad a világot.

Pap:     Eléd hozzuk, Úr Jézus, az édesanyák keresztjét, akiktől az igazságtalan hatalom olyan mérhetetlen áldozatokat követelt. De eléd hozzuk az Anyaszentegyház szomorúságát is, amelyet bűnös fiai és leányai okoznak. (Csend)

Mind:  Ó, ti mindnyáján, kik jártok-keltek az úton,

            Nézzetek ide és lássátok:

            Van-e oly fájdalom, mint az én fájdalmam…

            Mivel vesselek össze?

            Mihez hasonlítsalak, Jeruzsálem leánya?

            Mivel mondjalak egyenlőnek, hogy megvigasztaljalak, Sionnak szűz leánya?

            Mert nagy, mint a tenger, a te romlásod,

            Ki gyógyíthatna meg téged?

            (Sir 1,12;2,13)

Pap:     Érted kiáltunk, Urunk Krisztus, aki ismered az édesanyák szenvedését.

Nép:    Könyörülj testvéreinken!

Pap:     Fájdalmas Anyád ölében nyugodtál!

Nép:    Irgalmazz nekünk!

Pap:     Szent vagy Uram, az erő és élet Istene.

Nép:    Irgalmazz nekünk!

14. állomás

Jézust eltemetik

(A feltámadást várók stációja)

Pap:     Imádunk, Úr Jézus Krisztus és áldunk Téged.

Nép:    Mert szent kereszted által megváltottad a világot.

Pap:     A legnagyobb sírással emeljük eléd annak a fájdalomnak a keresztjét, amit azokért viselünk el, akiket szerettünk, de akiket eltüntettek közülünk, akiket elhurcoltak és soha vissza nem tértek, akiket csak sirathatunk, de sohasem temethetünk. Az ő szenvedéseik keresztjében egyesülünk, és megváltó keresztedben reménykedünk. (Csend)

Mind:  Szemem előtt az Úr mindenkoron,

            Nem inghatok meg: ő áll jobbomon.

            Hát szívem örvend, nyelvem énekel

            És testem is békében nyugszik el.

            Pokolnak lelkem mert nem engeded,

            Nem hagyod rothadásra szentedet.

            Az élet útját mutatod meg nékem

            És eltöltesz orcád előtt örömmel

            S jobbodon örök lesz gyönyörűségem.

            (Zsolt 15,8–11)

Pap:     Imádunk, Urunk Krisztus, aki idegen sírban nyugodtál.

Nép:    Könyörülj testvéreinken!

Pap:     Urunk, aki az örök életre hívtál mindannyiunkat.

Nép:    Irgalmazz nekünk!

Pap:     Szent vagy Uram; az erő és élet Istene.

Nép:    Irgalmazz nekünk!

Pap:     Imádkozzunk minden népekért, mi a rabnépek fiai, ahogyan az Úr tanított imádkozni:

Nép:    Miatyánk…

Pap:     Köszöntsük a fájdalmas és dicsőséges Szűzanyát, Magyarország Pátrónáját, akinek Szent István király felajánlotta a magyar népet és országát:

Nép:    Üdvözlégy Mária…

Pap:     Valljuk meg hitünket Jézus Krisztusban, aki üdvösségünkért emberré lett, kereszthalált szenvedett, feltámadott és uralkodik mindörökké és minket is új életre támaszt.

Nép:    Hiszekegy…

Pap:     Mi szenvedők és bűnbánók megtanultuk életünk nehéz útján, hogy a világ nem adhat békességet, mert csak a megváltó keresztben van békesség. Csak a kereszt adhat erőt, amikor elgyengülünk és csak a kereszt világít, amikor eltévedünk. Éppen ezért mi a kereszt társadalmát akarjuk felépíteni a mi népünknek és minden népnek. Mi újból megtalált otthonainkba és barátaink otthonaiba, de ellenfeleink otthonába is a kereszt fényét akarjuk bevinni, mert ez adja meg a béke világosságát és a szabadság melegét és a lélek nyugalmát. Ennek a keresztnek a jegyében áldalak meg titeket, hogy vigyétek szét a világba szenvedéseitek és a magyar keresztút tanulságait (a pap áldást oszt): Az Atyának és Fiúnak és a Szentlélek Istennek nevében. Amen.

Forrás:  PPEK / Keresztút gyűjtemény

Share

Együttműködő partnerünk

Időjárás

Hőtérkép

alt

Támogatjuk a törvényes rítusváltozatokat.