Móra Ferenc imája

alt

Virágok lélegzésével, kalászok könnyével, madarak reggeli éne-kével, fölszálló füst ezüstfátyolával én is fölemelem hozzád lelkem szavát, én Uram, én Istenem… akinek keze betölt mindeneket az ő áldásával, akit köszönt a búzavirágok pihegése, a föld párája, a pity-palattyok verése.

 

Akit illet itt minden dicséret és dicsőség. Akinek láthatatlan keze igazgatta a búzaszálat attól kezdve, hogy kizöldellt a mag a föld meleg szívén. Aki vigyázott rá, hogy kősziklára ne hulljon a mag, hogy az ég madarai ki ne szedjék, hogy a mezők vad füzei el ne egyék-igyák előle a nap világát és az egek harmatát…

Egész esztendőn keresztül szüntelen magasztal Téged az emberi szív kelettől nyugatig, naptámadattól napáldozatáig, mert mikor egyik szögletében aratnak, másikban vetnek a földnek, s egyszerre készítesz magadnak dicséretet az ekevas nyikorgásából és a kasza pengéséből, a magvető verejtékéből, akitől fogan a föld méhe, és az anya örömkönnyéből, mely ráperdül az új kenyérre, mikor az első karajt szegi belőle gyermekének.

(Szent István népe imádkozik, Budapest, 1991)

Share

Együttműködő partnerünk

Időjárás

Hőtérkép

alt

Támogatjuk a törvényes rítusváltozatokat.