Felajánlottan

alt

"Egy ember életének hallatlan ragyogást, egyértelmű sodrást ad az, ha egy kívülálló ember szolgálatába áll. Szent Timóteus Szent Pál szolgálatában tanulta meg, mit jelent apostolnak lenni.

Még nagyobb változást idéz elő életünkben az a tény, hogy felajánljuk magunkat (nemcsak szolgálatunkat, erőnket, időnket, hanem személyünket) valakinek, akit kiválónak, nagyszerűnek, szentnek ismerünk. Egy ilyenfajta felajánlás csak a kívülállónak tűnik úgy, mintha elveszítettük volna szabadságunkat. Valójában pontosan az ellenkezője történik: felszabadul az ember az élet értelmetlenségétől. Tudja, kinek szolgál.

Az Úristennek felajánlani magunkat annyi, mint viszontszeretni őt a szó legteljesebb értelmében, hiszen ő az, aki minket a semmiből alkotott.

Felajánlani magunkat a Szent Szűznek annyi, mint megérteni a kereszten haldokló Üdvözítő utolsó akaratát: Íme, a te Anyád!

A felajánlás nem pusztán egy felajánló imádság elmondása, hanem a leghatározottabb döntés, amely természeténél fogva csak örökkévaló lehet, mert a szeretet örökkévaló.

Nagy lelki érettség kell hozzá, ha nem is folttalan és beérett szentség. Tudni kell, hogy egy ilyen felajánlás a keresztség szentségének mélységében gyökerezik. Ha pedig így van, akkor meg kell előznie a hármas ellene mondásnak, amelyben újra és véglegesen szakítani akarunk a Sátánnal, minden cselekedetével és minden pompájával…

Nem szabad a szavakkal játszani! Isten nem játszott a szavakkal. Az ő Fia új és örök szövetséget kötött velünk saját Vérében. A Szent Szűz sohasem vonta vissza az angyal szavára, a mi üdvösségünkre mondott igent."

Atyám! Én Uram, én Istenem!

Te végtelen irgalommal fordulsz felém, hogy Rád találjak.

Jöjj pirkadatkor újból, és adj erőt az állhatatos szolgálathoz! A gyorsan múló időben mutass rá kötelességemre, hogy a Te akaratod szerint, feltétel nélkül és pontosan, örömmel és hűséggel végezzem.

Atyám, egyszülött Fiad előtt kérlellek így, mert elpazarolja életét, ki Téged nem szeret, céltalanul és üresen él, ki nem Neked él, elvész az élete annak, ki Téged nem ismer, olyan mint a halott, ki nem Érted él, de a szentség útját járja, ki Benned él, Uram.

Szent Bernát (†1153) nyomán

(Forrás: Tengernek Csillaga, 1999/4. szám)

Share

Együttműködő partnerünk

Időjárás

Hőtérkép

alt

Támogatjuk a törvényes rítusváltozatokat.