Mikoron az ő szent mártíromságának órája beteljesedett volna, Szent György kéri az Úr Istent mondván: „Én ídes Uram, Jézus Krisztus, kérlek a Te szent nevednek tisztöletes méltóságáért, hogy az én lelkemet el ne szakaszd a Te szent malasztodtól örökkül örökké.
És valaki az én kínszevendésemről ájtatossággal megemlékezöndik és szükségének idején engem hívand, hallgattassék meg. Valamely házban leend az én kínszenvedésemről való könyv, ott ném, sánta siket, csonka bonka gyermek ne szülessék.
És valaki valamit tud kérni az én nevemben minden kérelme beteljesíttessék minden kétség nélkül. Amen.
(Érdy kódex)
