(A kiadó megjegyzése: Charles Monroe, az amerikai Tenessee-beli Chattanooga CBMC tagja adta közre ezt a John O’Donohue által írt vers-imát.)

Adassék nektek kegyelem és bölcsesség
a jócselekedetekre, hogy megtanuljátok
megkülönböztetni, mi személyes,  
és mi nem az.

Legyetek vendégszeretők a kritikával szemben.
Magatokat sose helyezzétek középpontba.

Ne gőg, szolgálat vezéreljen, ha cselekszetek.

Dolgozzatok magatokon,  
hogy elmétek útjait építsétek és csiszoljátok.

Tanuljátok meg ápolni a jelenlét művészetét,
hogy lekötelezzétek azokat, akik találkoznak veletek.

Ha cserben hagynak, vagy csalódást okoznak nektek,
jegyezzétek el magatokat az irgalommal,
legyen ez a megújulásotokhoz és tökéletesedésetekhez vezető lépcső.

Őrizzétek elmétek ajándékait
olvasással, kreatív gondolkodással,
hogy továbbra is a határvidék szolgái lehessetek,
ahol az új a régiből gyarapszik,
és sose váljatok hivatalnokokká.

Ismerjétek meg a mély figyelem bölcsességét,
a tápláló szavak gyógyerejét,
az elfogadó tekintet bátorítását,
a megőrzött méltósághoz illendő viselkedést,
a félénk kérdések tavaszát.

Elmétek szeresse a határvidéket,
hogy fel tudjátok idézni a csillogó mezőket,
melyek a hétköznapi szem számára láthatatlanul terülnek el.

Legyenek jóbarátaitok,
Hogy tükrözhessék hiányaitokat.

Legyen a vezetés számotokra
a növekedés igazi kalandja.

A  Bibliában  Pál  Timóteushoz  írt  első  levelének  1-2.  versében  ez  így  hangzik:  „Arra  kérlek  mindenekelőtt,  hogy  tartsatok  könyörgéseket,  imádságokat,  esedezéseket  és  hálaadásokat  minden  emberért,  a  királyokért  és minden  feljebbvalóért,  hogy  nyugodt  és  csendes  életet  éljünk  teljes  istenfélelemben  és  tisztességben.”  Ez a vers jó sorvezető lehet ennek az irányvonalnak a követésében.

(Forrás: Monday Manna, keve.org)

Létrehozva 2022. január 7.