Körlevél a kormányhatalomról

altXIII. Leó "Diuturnum illud" körlevele (1881)

Azon hosszas és félelmetes harc, mely az egyház isteni tekintélye ellen dúl, következetesen az egész társadalmat s különösen az uralkodókat fenyegető óriás veszedelemmé nőtt. — A nép szenvedélyei ujjat húznak a kormányhatalmakkal, vakmerőbben, mint valaha s oly nagy a féktelenség, a lázongások és zavarok oly gyakoriak, hogy nemcsak az engedelmességet szokás megtagadni a kormányzóktól, hanem még ezek személyes biztonsága sem látszik eléggé megvédve.

S nem csoda, — hiszen már régtől fogva dolgoznak azon, hogy az uralkodókat a nép előtt gyűlöletesekké s megvetettekké tegyék s midőn a szított gyűlölet itt-ott már nyílt lángra lobbant, rövid időközökben majd titkos cselvetéssel, majd nyílt támadásban, gyilokkal törtek életükre. Rémülettel töltötte el csak nem rég Európát egyik hatalmas császárjának iszonyú meggyilkoltatása s az irtózatos tett még izgatottságban tartotta a kedélyeket s a nyomorultak akkor is rettentő fenyegetéseket hangoztattak Európa többi fejedelmei ellen. 

E szemlátomást növekvő társadalmi veszélyek nagy aggodalmat okoznak Nekünk; mert a fejedelmek személyes biztonságát, az államok nyugalmát s a népek jóllétét percről percre kockáztatva látjuk.

Pedig mihelyt a keresztény vallás, isteni ereje áthatotta a társadalom erkölcseit és intézményeit, azonnal rendületlen alapokra fektette az államok biztonságát és közrendjét.

E befolyás egyik nem csekély s nem utolsó eredménye a fejedelmek s a népek jogainak és kötelmeinek méltányos fölosztása. Mert Krisztus példái és parancsai csodaszerű hatalommal vezetik az embereket kötelmeik teljesítésére, az alattvalókat csak úgy, mint a felsőbbségeket s megteremtik bennük a törekvések ama összhangját, mely a közügyek nyugodt s háborítatlan folyását biztosítja. Minthogy pedig Isten kegyelméből azon egyház élén állunk, mely Krisztus tanításának őre és értelmezője, — legfőbb tanítói tekintélyünk követeli Tőlünk, hogy emlékezetébe hívjuk a világnak, mit kíván e tekintetben minden egyestől a keresztény tan s mily úton-módon kell e borzasztó helyzetben az állam jóllétéről gondoskodni.

Noha a nagyravágyás és makacsság áltál félrevezetett ember gyakran megkísértette a kormány fékszárát magáról lerázni, mindazonáltal odáig sohasem bírt eljutni, hogy senkinek sem engedelmeskedjék. Maga a szükség követeli, hogy minden emberi társulatban és egyesületben legyen valaki, aki a többi felett álljon, — hogy a fejvesztett társulat félne bomoljon s keletkezése és alapítása célját el érje. De ha lehetetlen volt is a politikai hatalmat az államok kebeléből kiküszöbölni, kétséget nem szenved, hogy minden eszközt felhasználtak erejének megtörésére s méltóságának csökkentésére, — főleg a XVI. században, midőn a kártékony újítási kór annyi embert elámított.

Azon idő óta nemcsak az alattvaló sokaság törekszik a méltányosnál nagyobb szabadságra, hanem magáról a társadalom eredetéről és alkotmányáról egymást űzik az önkényes, oktalan koholmányok. Sőt a múlt század úgynevezett „bölcselőinek” nyomában manapság is nagyon sokan vannak, kik állítják, hogy minden hatalom a néptől származik, s akik azt kezelik, nem saját nevükben, hanem a nép megbízásából kezelhetik csak, még pedig azon megszorítással, hogy a nép, ha akarja, azt tőlük ismét el is veheti. Más véleményben vannak erre nézve a katolikusok, kik az uralkodói jogot Istentől, mint a hatalom természetes és szükséges kútforrásától származtatják. Ez isteni tanítástól a pogányság lassankint elidegenítette az embereket … Krisztus urunk, az élet és halál fölött való hatalmat emlegető római helytartónak azt felelte: „Nem volna semmi hatalmad ellenem, ha teneked onnan felülről nem adatott volna.”  A rómaiakhoz, kik pogány fejedelmek uralma alatt állottak, e fönséges és jelentőséges szavakat írta szent Pál: „Nincs hatalmasság, hanem csak Istentől,” amiből e következtetést vonja: „a fejedelem Isten szolgája.”  

Mi több, a szent tanítók ez elveket a természetes ész világával is igyekeztek földeríteni. S valóban a természet, vagyis inkább a természet alkotója rá kényszeríti az embereket, hogy társaságban éljenek: ezt bizonyítják a beszélő tehetség, a társas élet e leghatásosabb közvetítője továbbá a lélek különféle veleszületett ösztönei, nemkülönben azon sok fontos érdek, melyet az egyes ember megvalósítani képtelen, társulva és vállvetve pedig elérhet.

Már pedig nem létezik s nem is gondolható oly társaság, melyben valaki ne szabályozza az egyesek akaratát, úgy, hogy, a sokból úgyszólván egy legyen s mindnyájan annak rendje és módja szerint, a közjó előmozdítására irányíttassanak: az Isten tehát azt akarta hogy legyen a társadalomban valaki, aki a sokaságnak parancsoljon. — Továbbá az is nagyon fontos, hogy a polgári hatóságnak oly tekintéllyel kell bírnia, hogy bűn alatt kötelezhesse alattvalóit az engedelmességre: márpedig embernek nincs magában vagy magától hatalma embertársainak akaratát ily bilincsekbe verni: e hatalom egyedül a teremtőt és legfőbb törvényhozót, az Istent illeti meg; s akik e hatalmat gyakorolják, úgy kell azt gyakorolniuk, mint amellyel Isten ruházta fel őket.  „Egy a törvényhozó és a bíró, ki elveszthet és megszabadíthat.”  

Akik a polgári társadalmat az emberek szabad elhatározásából és megegyezéséből származtatják s a hatalmat is ugyanazon forrásból eredeztetik, azt mondják, hogy az egyesek engedtek valamit jogaikból s szabad akaratból vetették alá magukat annak, kire ama jogok teljes összességükben átszármaztak. Azonban nagyon tévednek, midőn be nem látják, ami különben nyilvánvaló: hogy az emberek, kik nincsenek arra rendeltetve, hogy magánosan kóboroljanak, természetüknél fogva, szabad akaratuk hozzájárulása nélkül, születtek társas életre; ezen fölül a szerződés, melyet hirdetnek, magán viseli a képzelgés és hóbort világos jeleit s a politikai hatalomnak nem képes annyi erőt, tekintélyt és szilárdságot kölcsönözni, amennyit az állam biztonsága s a polgárság közjava igényel.

E tekintélyt és erőt csak akkor fogja bírni a felsőbbség, ha Istentől, a legfölségesebb és legszentebb kútforrásból eredeztetik.

A teljes dokumentum letölthető itt.

Share

Együttműködő partnerünk

Időjárás

Hőtérkép

alt

Támogatjuk a törvényes rítusváltozatokat.